Szógyűjtő – “Ország, város”

Csiporka és Bíborka tanítójának új találmánya

– Stefikém! – szólította meg kolléganőjét Balambér bácsi, amikor az osztály vígan játszott, akadálypályázott az udvaron. – Mit szólnál, ha lefénymásolnánk a kártyákat?

– Ahhoz engedélyt kell kérnünk Csiporkáéktól – közölte Stefi néni. – Nem rabolhatjuk el a találmányukat! De amúgy…, mit tervezel velük? – kíváncsiskodott.

– Emlékszel? Régen volt egy klassz  játék, amikor gyerekek voltunk. Mondtunk mindenféle neveket, városokat különböző betűkkel… Nem jut eszembe a neve!

– “Ország, város”!! – vágta rá Stefi néni. – De szerettem!

– Az, az! – villanyozódott fel Balambér bácsi. – Azt gondoltam, tudnánk Csiporkáék kártyájával szógyűjtő “Ország, várost” játszani! Csak ahhoz minden kártyából sokra lenne szükségünk…

– Szógyűjtő mit? Nem értem, hogyan gondolod – komorodott el Stefi néni arca.

– Két csapatra bontanánk az osztályt, és mindkettőnél ugyanazok a betűkártyák lennének, csak mindből több, hogy egy betűt többször is felhasználhassanak. És… szavakat alkotnának a kártyák egymás mellé rakosgatásával. Megadnánk nekik egy időt, amíg dolgozhatnak, aztán azok a szavak érnének pontot, amik tényleg létezőek, és a másik csapat nem rakta ki. Na, mit szólsz? Jó lenne? – nézett várakozón Stefi nénire.

– Szuper! – vágta rá elismerően Stefi néni. – Gyakorolnák a hangokat, a betűket, meg az összeolvasást is!

Majd hirtelen felállt és az ablakhoz sietett.

– Csiporka, Bíborka! Idejönnétek egy pillanatra?

– Jövööök! – szedte a kis lábait azonnal Csiporka.

– Itt vagyok! – ereszkedett le a párkányra Bíborka. – Csak nincs valami baj?

– Baj az nincs, de meg szeretnénk kérdezni, sokszorosíthatnánk-e  a tanuláshoz a kártyáitokat.

A két kis bogár összenézett, majd Csiporka megszólalt:

– Mi igen, de az egész Ibi ötlete volt. Tőle tessék megkérdezni, bár nem hinném, hogy kifogása lenne ellene! – ragyogott fel mindkettőjük szeme barátnőjük említésére.

– Rendben! Köszönöm! – bólintott Stefi néni. – Már hívom is! Menjetek játszani még egy kicsit!

– Brrr! Hrrr! Csrrr! – szólalt meg a telefon a virágboltban.

Épp lement a reggeli virágbeszerző roham, és Ibi a virágok rendezgetése, gondozása közben kis barátnőire gondolt.

– Jaj! – sikkantott egyet Ibi. – Jól megijesztettél! – morgott a telefonra, majd felvette, és beleszólt:

– Tessék! Virág Virágbolt. Itt Virág Ibolya.

– Jó napot kívánok! Légy Stefánia vagyok a Bogársuliból.

– Csak nem valami baj van a lányokkal???!!! – ijedt meg azonnal.

– Ó, nem, ne aggódjon! Csak meg szeretném kérdezni, sokszorosíthatnánk-e egy játékhoz a betűkártyáikat?

– Természetesen! – vágta rá Ibi megkönnyebbülten.

– Köszönjük! – vágta rá örömmel Stefi néni. – Balambér! – szólt ki a telefont kicsit letakarva. – Kezdheted a fénymásolást! – Viszontlátásra! – köszönt el Ibitől illendően utána.

– Vajon mit fognak játszani? – morfondírozott Ibi. – Már alig várom, hogy hazajöjjenek, és mindent elmeséljenek! – mosolyodott el, és azonnal visszatért a jókedve.

***

Szerző: 2019. 01. 09.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló