Karácsonyi készülődés

Csiporka és Bíborka ajándékot készít

–  Odanézz! – lesett ki az ablakon Csiporka. – Esik a hó!

–  Akkor megint bél van – állapította meg Bíborka.

–  Bééél??? Az a hasadban van, te! – kacagta el magát Csiporka. – Talán telet akartál mondani!

–  Azt hát! Tudod, tavaly akkor volt az a zusos!

–  Zusos?!… Olyanra én nem emlékszem! – csóválta a fejét Csiporka.

–  Tudooood, aki Betlehemben született, de nem egy házban, mert az nem volt nekik abban a városban.

–  Jé! Erre én is emlékszem! De zusosra nem! – kiáltott fel Csiporka.

–  De hát éppen most mondtad ki a neve elejét!!!! Hogy mondhatod, hogy nem emlékszel rá???? – emelte fel kissé sértődötten a hangját Bíborka.

–  Mit mondtam én?! – értetlenkedett tovább Csiporka.

–  Azt, hogy: „Jé.” És éppen ez volt a neve eleje. Eszembe ugrott végre!

–  Jé, meg zus… – próbálgatta össze a két szótagot Csiporka engedelmesen, hogy ne bántsa meg barátnőjét, majd hirtelen a fejére csapott: – Óóóóóó! Hogy lehetek ilyen oktondi?! Hát, te Jézusra gondoltál, a Megváltóra!

–  Arra hát! – engesztelődött meg azonnal Bíborka. – Tudod, őt melengették meg az állatok a leheletükkel, mert az emberek olyan gonoszok voltak, hogy senki nem adott helyet a házában az édesanyjának a szüléshez.

–  Én adnék! – mosolyodott el jószívűen Csiporka. – Ő csak jót akart tenni az emberekkel, de mégis az áldozatukká vált…

–  Vajon miért irigyek, kapzsik az emberek? – háborgott tovább Bíborka értetlenül. – Sokkal jobb lenne, ha mindenki békében, szeretetben élne, nem?

–  Dehogynem… – csendesedett meg hirtelen Csiporka. – Most jutott eszembe, hogy volt még valami fontos abban a karácsonyban. Hm! Megvan! Fát kell állítani, és ajándékokat kell vásárolni egymásnak – ha jól emlékszem.

– Már olyan régen volt az a tavaly! – nézett rá nagy komolyan Bíborka.

– Nem volt az olyan régen! Ennél sokkal nagyobb a baj! Nekünk nincsen pénzünk! – meredt rá elkomorodva Csiporka.

–  Akkor most nem tudjuk megajándékozni Ibit? – meresztette ki kétségbeesetten a szemeit Bíborka is.

–  Dehogynem! Azért is lesz ajándékunk! – kelt életre Csiporkában az örök optimizmus, a pillanatnyi kétségbeesés után, viharsebesen. –Tudjuk, hol vannak a lapok, a szalagok, a ceruzák, az olló, a tű, a ragasztó, meg az anyagos zsák! És készítünk belőlük egy szép képet Ibinek!

–  És írjunk hozzá levelet is! – lelkesedett fel Bíborka is egy szempillantás alatt. – Kezdjünk hozzá most azonnal!

–  Igazad van! Úgyis kevés alkalmunk van arra, hogy titokban tudjunk dolgozni, mert egész nap az iskolában vagyunk, utána meg Ibi hamar bezárja a virágboltot, és feljön hozzánk.

–  Kezdjük a levéllel! – javasolta Bíborka. – Annyi időnk még talán van ma este, hogy belekezdjünk!

–  Már írom is! – kapott egy halványlila lap és egy fekete filctoll után Csiporka, majd rövid töprengés után írni kezdett apró gyöngybetűivel:

„Drága Ibi!

A legnagyobb jó az életünkben, hogy magadhoz fogadtál bennünket…”

***

 

Szerző: 2018. 12. 25.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló