Nyomkövetősdi

Csiporka, Bíborka és az osztály a testét ügyesíti az írástanuláshoz

– Délután nyomkövetőt játszunk! – jelentette be Stefi néni. – Gyertek ki az udvarra! Míg ebédeltetek, kiépítettünk nektek egy tanulópályát!

– Aztaaa! – álmélkodott Bíborka az akadálypálya láttán. – Szóhoz sem jutok!

–  És mit kell itt csinálnunk? – nézegette körbe Csiporka a tappancsokat, a kanyargó színes szalagokat, az iskola falára kiakasztott tenyérnyomokat, tapsjeleket, szemrajzokat.

– Végig kell követnetek az útvonalat a jelzéseknek megfelelően – mondta Balambér bácsi.

– És meg kell próbálnotok nem kilépni, elbillenni a pályáról! – kuncogott Stefi néni, aki azonnal bemutatót is tartott nekik a labirintusféleségben.

– Hűűű, de ügyes tetszik lenni! – harsogta Hangyi, amikor látta, hogy a tanító néni egyszerre háromfelé is tud figyelni, és közben meg sem billen, sőt, folyamatosan mosolyog rájuk. – Kipróbálhatom? – kérdezte vágyakozva, mert nagyon szerette volna megmutatni Bíborkának, hogy bátor és ügyes is.

– Hát persze! – mosolygott rá Stefi néni. – Már indulhatsz is!

Hangyi odaállt a startvonalhoz azonnal. Nagy levegőt vett, és elindult. Feszülten figyelt, hogy egyszerre tudjon kanyarogni szorosan egymás mellé tett lábakkal, és terpeszben, közben tudjon tapsolni, falat ütögetni, vagy éppen csukott szemmel lépkedni az egyenes szakaszon úgy, hogy ne lépjen le a színes szalagokról, amik az utat jelölték.  Néhány mellélépéssel, de végigért elég hamar a pályán.

– Milyen volt? – kérdezte Csiporka, aki szintén alig várta, hogy megtudja, képes-e kiállni a próbát.

– Hűűűű… – eresztette ki a levegőt Hangyi, aki annyira koncentrált, hogy szinte lélegezni is szinte elfelejtett. – Nem is rossz! Pedig agyon izgultam magam… – Mehetek újra? – fordult Stefi néni felé.

– Hogyne, de előtted mindenki kipróbálja magát, hogy be tud-e érni a célba. – Gyere, Csiporka! Egy, kettő, háááárom!

És Csiporka a nagy figyelés közben egyszer csak azt vette észre, hogy sokkal ügyesebben, könnyedebben mozog, mint régebben, és szinte nehezére sem esik a sokfigyeléses mozgás.

– Ez jó volt! – jelentette ki mosolyogva. – Szuper játékot tetszettek kitalálni nekünk! Ki következik? – nézett körbe, de addigra Bíborka már röppent is a startvonalra.

Őt követte Gyike, majd Szunyi, akik szintén fülig érő szájjal örvendeztek.

– Nem megyek! – jelentette ki Bobo mogorván, és karba tette a kezét leszegett fejjel.

– Jó, akkor majd előbb én megpróbálom – mondta még kissé bizonytalan hangon Pötyi.

Lépegetett, topogott, tapsikolt, de a terpeszes ugratónál hirtelen megbillent, és a hátára zuhant, majd lezárta szemeit. Társai azonnal mellette termettek, és felsegítették. Leporolták szépséges szárnyait, megtapogatták a karjait, nem tört-e el valamije.

– Nincs baj… – szólalt meg végre –, csak szégyellem magam… – nyögte ki végre.

– És mért szégyelled? – döbbent meg Csiporka. – Azért, amiért hibáztál életed első akadálypályáján? De hiszen eddig senki sem tudta teljesen hibátlanul teljesíteni a feladatot!

– De! Stefi néni! – szólalt meg váratlanul Bobo. – Ő nem bénázott, mint ti!

– Hát, most nem is tudom, hogy örüljek-e a dicséretnek, vagy haragudjak, mert leszóltad a társaidat… – borult el a tanító néni arca.

– És te voltál az egyetlen, aki ítéletet mondtál, pedig ki sem próbáltad, tudnád-e teljesíteni a nyomkövetőt… Ne haragudj, de úgy gondolom, nem volt jogod lebénázni minket – jegyezte meg halkan, de határozottan Csiporka. – Miért is kéne elsőre mindegyikünknek tökéletesnek lennie?!

Nagy csend lett, majd Bobo megszólalt végre:

– Könnyű nektek, hogy otthon nem nevetnek ki benneteket…!

– Téged otthon kinevetnek, ahelyett, hogy segítenének??? – döbbent meg Bíborka.

– A tesóim… Folyton kiröhögnek, ha nem tudok valamit…

– Úgy látom, ez nem valami jó neked – összegezte Balambér bácsi. – Mondd, akkor miért csinálod ugyanazt a rosszat itt a társaiddal?

– Igaz… – nyögte ki Bobo, majd szó nélkül a startvonalhoz állt.

***

Szerző: 2018. 11. 20.

Hozzászólás zárolva.

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló