Csoda fürdőszoba

Csiporka és Bíborka felfedi a fürdőszobai színek titkait

A bogársuli fürdőszobájába belépve mindenki megtorpant. Hét apró, hófehér kézmosó sorakozott az ajtótól balra, velük szemben pedig hét pici, ajtóval zárható wc-fülke fogadta őket.

– Odanézz! Ki van írva a nevünk! – bökte meg finoman Csiporka a pillangót, hogy azonnal meg tudja mutatni felfedezését.

– Csak nem azt akarod mondani, hogy azok a színes csíkok olvashatók?! – kételkedett Bobo kissé ingerülten, mert még mindig nem heverte ki előző tettének utóhatását.

– De azt mondom! – állt elé bátran Csiporka. – A tied az utolsó – vezette oda Bobót a barna feliratú fülkéhez.

Bíborka meg Pötyit vezette oda a szomszédos piroshoz.

– Úgy vélem, tornasorban vagyunk beosztva – gondolkodott hangosan Hangyi. – Akkor az enyém a feketés, Szunyié az arany, Gyikéé az ezüst, Csiporkáé a narancssárga, és Bíborkáé a rózsaszínes – sorolta, majd tanulmányozni kezdte titokban a nevek kezdőbetűit, hogy minél hamarabb utolérje Csiporkáékat az olvasásban.

– Vegyétek elő a szappanotokat és a törölközőtöket! Nedvesítsétek meg a kezeteket, szappanozzátok be, aztán jó sokszor, alaposan dörzsöljétek össze, csak azután öblítsétek le róla a habot bő vízzel. Aztán jöhet a kéztörlés. Mégpedig jó szárazra! Az ujjaitok közét is törölgessétek meg! – sorolta feladataikat Stefi néni, aki már semmit nem bízott a véletlenre, hiszen egy délelőtt elég volt ahhoz, hogy megtudja, tanítványai ugyan mind okosak, de a neveltségi szintjük közel sem azonos.

Úgy vélte, aki úgy is tudja, mit kell tennie, annak sem árt egy kis ismétlés. Akinek meg nem ismerős a téma, legalább most tud segíteni anélkül, hogy nyilvánosan kiderüljenek a hiányosságok.

– Ha elkészültetek, hagyjátok a szappanotokat a mosdókagyló szélén, a törölközőtöket meg akasszátok fel, hogy megszáradjon! Remélem, már egyikőtök sem fog hozzányúlni a másikéhoz!

– Ha elkészültetek, gyertek vissza a sorba! – kérte őket Balambér bácsi.

– Hol fogunk ebédelni? Már lassan éhen halok! – nyafogott Szunyi.

– A télikertben. Úgy emlékszem, már mondtam – somolygott a tanító bácsi.

– Mit tudok én enni egy kertben??? – morgolódott tovább Szunyi, látványosan égnek emelt szívókákkal.

– A télikertet úgy rendeztük be, hogy mindenki megtalálhass a maga táplálékát.

– Na, arra kíváncsi leszek! – kételkedett Szunyi továbbra is. – Legjobban az embervérért vagyok oda! – cuppantott. – Nem hiszem, hogy évekig ott fog ülni valaki, hogy én falogassak belőle!

– Hát, az biztos, hogy senki emberfia nem fog nektek ott ücsörögni, de szerintem sikerült elfogadhatóan megoldanunk mindent – szólt közbe Stefi néni, aki a sort vezetve egy szempillantás múlva benyitott a télikertbe.

– Mennyi virág! Micsoda illat! – mosolyodott el boldogan Bíborka. – Mehetek falogatni? – kérdezte néhány pillanat múlva, mert már szinte magától beindultak a szívókái.

– Menj csak! – simogatta meg a fejét Balambér bácsi szeretettel.

– Micsoda zöldek! – nyelt egy hatalmasat Csiporka.

– Indulj ebédelni! – indította útjára Stefi néni.

– De tudod! – fordult vissza hirtelen Bíborka magasra emelve mutatóujját.

– Tudom hát! Betartom a fogyókúrámat, ígérem! – szaladt az első, csábító zöldhöz Csiporka.

– Itt van körtefa?? Körteillatot érzek! – szaglászott körbe éhesen Hangyi és Gyike.

– De van ám! – mosolygott Stefi néni.

– A jó sok túlérett gyümölcs a kedvencem! Tetszik tudni, amikor már jó folyós! – indult meg önkéntelenül az illat felé Gyike megfeledkezve arról, hogy még nem is kapott engedélyt.

– Odanézz! Az az akácág hemzseg a levéltetűtől! – rohant oda felfedezéséhez Pötyi, és ropogtatni kezdett.

– És mi??? – nézett körbe jóízűen ebédelő osztálytársain Bobo és Szunyi.

– A ti eledeletek a hátsó kijárat mellett van. Mondtuk már, hogy rólatok sem feledkeztünk el! – somolygott Balambér bácsi.

Egy üvegfal mögé vezette be őket, ahol állat- és emberbábok álltak.

– Élő emberrel és állattal nem szolgálhatunk, de az állatkórház segített nekünk elkészíteni ezeket a szurkálható, szívogatható, friss vérrel feltöltött maketteket. Próbáljátok ki őket! – indította útra őket Stefi néni.

– Na, ilyet sem láttam még! – csóválta a fejét Szunyi, de aztán már csak a jóleső rágicsálás, szívogatás, harapdálás, és az osztály elégedett mormogása volt hallható.

***

Írta, és az illusztrációkat rajzolta:
Molnár Ágnes

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése