Ötszavas bogár-bemutatkozó

Csiporka, Bíborka és az osztály öt-öt szava

– Óóó, de jó, hogy nem nálam van a kezdés! – suttogta Pötyi.

– Hűűű! – hallatszott a többi öt bogárka megkönnyebbült sóhajtása.

– Csak most vettem észre, hogy a sorshúzás közben elfelejtettem az izgalomtól levegőt venni! – kacagta el magát Gyike, aki már teljesen elfelejtette korábbi nagyképű énjét.

– Kezdd el a bemutatkozásodat, Csiporkám! – biztatta a tanító néni.

– Ti meg nagyon figyeljetek egymás mondandójára, hogy a versenyben megálljátok a helyeteket! – biztatta őket Balambér bácsi. – Az ötödik szó után a stafétát kacsintással kell továbbadnotok!

– Csiporka, csíkos hasú bogár; pufihas, barátság, repülés, gombaház, olvasás – sorolta, majd rákacsintott Gyikére, mert nagyon kíváncsi volt, milyen is valójában. Nem akarta az első, rossz bemutatkozás alapján tévesen megítélni egyik társát sem.

Gyike igen bizonytalanul állt fel.

– Törődés, menőség, szabadság, csinosság, szépség – sorolta, és megigazgatta csillogós hajpántját.

– Na – szólt neki Csiporka –, kacsints!

– Jaaa! Azt elfelejtettem! – kapott kacagva a fejéhez a kis légylány, majd hirtelen lehunyta a fél szemét.

– Óóó, nem akarom…! – nyafogott Hangyi. – Inkább utolsó akarok lenni!

– Legfeljebb szeretnél! Ugye azt akartad mondani, csak másképp sikerült – mosolygott rá elnézően a tanító néni.  – A játékszabályokat mindannyian elfogadtátok. Biztos vagyok benne, hogy nem akarod elrontani a játékunkat!

– Gyere! Melléd állok, hogy könnyebb legyen! – fogta meg a kezét Csiporka.

– Rendben… – sóhajtott Hangyi. Egy nagyot sóhajtott, majd belekezdett: – Hangyi, hangya, játék, szabadság, gondtalanság, uralkodás, hatalom – sorolta nagy nehezen, majd bohóckodva meghajolt. De azért Bíborka észrevette, hogy a stafétát a lehajlás közben továbbadta neki.

Bíborka eddigre elfelejtette minden izgalmát, így mosolygósan sorolta a szavait:

– Bíborka, pillangó, barátság, szeretet, szépség, gondoskodás, öröm – sorolta, majd kacsintott, egyszer, kétszer, háromszor, majd megszólalt:

– Hahó! Már elfáradt a szemem a sok hunyorgásba, de te semmit nem veszel észre, mert a földet nézed! – bökte meg óvatosan Pötyi vállát.

– Jaj, bocsánat! Izgalmamban se látok, se hallok! Én nem szokta szerepelni…  szabadkozott a kis katica, de azért azonnal felállt, bár a megszólalás előtt egy jó nagyot nyelt.

– Pötyi, katicabogár, játék, család, jókedv, levéltetű, szépség – sorolta kissé akadozva, majd kacsintott. És újra kacsintott.

– Miért kell neked állandóan pattogni?! – szólt a bolhára kissé ingerültebben a kelleténél.

– Jó lesz, ha utánozni kezdesz, és akkor nem lesz ilyen pufi a tested! – vágott vissza Bobo igen szemtelenül, és azért sem hagyta abba az ugrálást.

– Azt mondod, hogy kövér vagyok?! – rökönyödött meg a katicabogár. – Én nyertem a legfiatalabb katicabogarak hazai modellversenyét ezen a nyáron! – Azt hiszed, a mindenkinek beszóló, nyamvadt pattogók mindenkinél különbek?!

– Elég! – szólt közbe Balambér bácsi, mielőtt helyrehozhatatlan ellentét alakul ki az első napon az osztálytársak között. – Amint befejeztük ezt a játékot, azonnal újabbat indítunk, hogy megtanulhassátok elfogadni egymást. Ha sértegetitek, megbántjátok egymást, nyoma sem lesz a csapatban a szabadságnak, vidámságnak, amit nagyon szeretnétek többen is!

– Bobo! Kérlek, kezdd el a bemutatkozásodat! – folytatta a beálló pillanatnyi csendben Stefi néni, és megfogta a kezét, hogy kénytelen legyen legalább egy pici ideig egy helyben maradni.

Bobo fintorgott egyet, de azért elkezdte:

– Bobo, bolha, csipkedés, ugrálás, győzelem, harc, szabadság – sorolta, majd lopva Szunyira kacsintott, ő maga meg behúzódott a széke alá, mert titokban nagyon elfáradt a szüntelen ugrálásban, amit csak azért csinált, hogy felhívja magára tanítói, és társai figyelmét.

– Szunyi vagyok, szúnyog. Imádom a vért, a szépséget, a csinosat, a gazdagságot, és a győzelmet – rikkantotta diadalmasan, és büszkén megigazította ragyogó nyakláncát.

– Megdicsérlek benneteket! – állt fel Stefi néni a kis szúnyoglány után. – Mindannyiótoknak sikerült a bemutatkozás, amiből a mostani énetekről, érdeklődésetekről, érzelmeitekről, gondolkodásotokról sokat megtudhattunk. Fel is jegyeztem mindent a digitális naplónkba.

– Mikitális taplónk van nekünk??? – döbbent meg annyira Hangyi, hogy belevágott a tanító néni szavaiba.

– A digitális az a számítógépekhez és az internethez köthető dolgok közé tartozhat – gondolkodott hangosan Csiporka.

– A napló meg valami könyvféle lehet, amit rólunk írnak itt az iskolában a tanáraink – folytatta a szófejtést Bíborka.

– Na, most meg a kinnternetet nem értettem! – bosszankodott tovább Hangyi. – Kellett nekem idejönnöm?! Hogy leszek a legeslegjobb, ha máris teljesen le vagyok maradva??? – esett váratlanul annyira kétségbe, hogy a szeme is könnybe lábadt. – Anyám azt mondta, mindenkit meg kell előzöm…

– Miért kéne? – simogatta meg a fejét Stefi néni. – Szép lassan mindenki mindent meg fog tanulni. Aki valamiből teljesen kezdő, más feladatot fog kapni, mint aki már sokat tud. De az is lehet, hogy mindenkinek lesz olyan terület, ahol sokkal előrébb tart a többieknél! Ez még csak az első nap!

– És mire kijárjátok a Bogársulit, mindannyian sokat fogtok tudni a világról. De soha nem az lesz a cél, hogy mindentudókká váljatok, és a legeslegjobbakká legyetek. Azt szeretnénk, ha mindannyian nyitottá válnátok a tudásra, érdeklődővé válnátok, de úgy, hogy segítsétek egymást, működjetek együtt, és mindeközben ne érezzétek tehernek a tanulást – mosolygott rájuk a tanító bácsi.

– Tudjátok, nem lehet mindenki mindenben a legeslegjobb, a legtökéletesebb – folytatta Stefi néni.

– De attól még mindenki egyformán fontos, és értékes – fejezte be Csiporka a gondolatsort.

– És most szünet! – nézett karórájára Légy Stefánia. Menjetek pihenni, levegőzni, játszani a suli előtti térre! Figyeljétek a harangszót! Ha meghalljátok, gyertek vissza a tanterembe!

***

Írta, és az illusztrációkat rajzolta:
Molnár Ágnes

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése