Ötszavas bogár-bemutatkozó

Csiporka, Bíborka és az osztály öt-öt szava

– Óóó, de jó, hogy nem nálam van a kezdés! – suttogta Pötyi.

– Hűűű! – hallatszott a többi öt bogárka megkönnyebbült sóhajtása.

– Csak most vettem észre, hogy a sorshúzás közben elfelejtettem az izgalomtól levegőt venni! – kacagta el magát Gyike, aki már teljesen elfelejtette korábbi nagyképű énjét.

– Kezdd el a bemutatkozásodat, Csiporkám! – biztatta a tanító néni.

– Ti meg nagyon figyeljetek egymás mondandójára, hogy a versenyben megálljátok a helyeteket! – biztatta őket Balambér bácsi. – Az ötödik szó után a stafétát kacsintással kell továbbadnotok!

– Csiporka, csíkos hasú bogár; pufihas, barátság, repülés, gombaház, olvasás – sorolta, majd rákacsintott Gyikére, mert nagyon kíváncsi volt, milyen is valójában. Nem akarta az első, rossz bemutatkozás alapján tévesen megítélni egyik társát sem.

Gyike igen bizonytalanul állt fel.

– Törődés, menőség, szabadság, csinosság, szépség – sorolta, és megigazgatta csillogós hajpántját.

– Na – szólt neki Csiporka –, kacsints!

– Jaaa! Azt elfelejtettem! – kapott kacagva a fejéhez a kis légylány, majd hirtelen lehunyta a fél szemét.

– Óóó, nem akarom…! – nyafogott Hangyi. – Inkább utolsó akarok lenni!

– Legfeljebb szeretnél! Ugye azt akartad mondani, csak másképp sikerült – mosolygott rá elnézően a tanító néni.  – A játékszabályokat mindannyian elfogadtátok. Biztos vagyok benne, hogy nem akarod elrontani a játékunkat!

– Gyere! Melléd állok, hogy könnyebb legyen! – fogta meg a kezét Csiporka.

– Rendben… – sóhajtott Hangyi. Egy nagyot sóhajtott, majd belekezdett: – Hangyi, hangya, játék, szabadság, gondtalanság, uralkodás, hatalom – sorolta nagy nehezen, majd bohóckodva meghajolt. De azért Bíborka észrevette, hogy a stafétát a lehajlás közben továbbadta neki.

Bíborka eddigre elfelejtette minden izgalmát, így mosolygósan sorolta a szavait:

– Bíborka, pillangó, barátság, szeretet, szépség, gondoskodás, öröm – sorolta, majd kacsintott, egyszer, kétszer, háromszor, majd megszólalt:

– Hahó! Már elfáradt a szemem a sok hunyorgásba, de te semmit nem veszel észre, mert a földet nézed! – bökte meg óvatosan Pötyi vállát.

– Jaj, bocsánat! Izgalmamban se látok, se hallok! Én nem szokta szerepelni…  szabadkozott a kis katica, de azért azonnal felállt, bár a megszólalás előtt egy jó nagyot nyelt.

– Pötyi, katicabogár, játék, család, jókedv, levéltetű, szépség – sorolta kissé akadozva, majd kacsintott. És újra kacsintott.

– Miért kell neked állandóan pattogni?! – szólt a bolhára kissé ingerültebben a kelleténél.

– Jó lesz, ha utánozni kezdesz, és akkor nem lesz ilyen pufi a tested! – vágott vissza Bobo igen szemtelenül, és azért sem hagyta abba az ugrálást.

– Azt mondod, hogy kövér vagyok?! – rökönyödött meg a katicabogár. – Én nyertem a legfiatalabb katicabogarak hazai modellversenyét ezen a nyáron! – Azt hiszed, a mindenkinek beszóló, nyamvadt pattogók mindenkinél különbek?!

– Elég! – szólt közbe Balambér bácsi, mielőtt helyrehozhatatlan ellentét alakul ki az első napon az osztálytársak között. – Amint befejeztük ezt a játékot, azonnal újabbat indítunk, hogy megtanulhassátok elfogadni egymást. Ha sértegetitek, megbántjátok egymást, nyoma sem lesz a csapatban a szabadságnak, vidámságnak, amit nagyon szeretnétek többen is!

– Bobo! Kérlek, kezdd el a bemutatkozásodat! – folytatta a beálló pillanatnyi csendben Stefi néni, és megfogta a kezét, hogy kénytelen legyen legalább egy pici ideig egy helyben maradni.

Bobo fintorgott egyet, de azért elkezdte:

– Bobo, bolha, csipkedés, ugrálás, győzelem, harc, szabadság – sorolta, majd lopva Szunyira kacsintott, ő maga meg behúzódott a széke alá, mert titokban nagyon elfáradt a szüntelen ugrálásban, amit csak azért csinált, hogy felhívja magára tanítói, és társai figyelmét.

– Szunyi vagyok, szúnyog. Imádom a vért, a szépséget, a csinosat, a gazdagságot, és a győzelmet – rikkantotta diadalmasan, és büszkén megigazította ragyogó nyakláncát.

– Megdicsérlek benneteket! – állt fel Stefi néni a kis szúnyoglány után. – Mindannyiótoknak sikerült a bemutatkozás, amiből a mostani énetekről, érdeklődésetekről, érzelmeitekről, gondolkodásotokról sokat megtudhattunk. Fel is jegyeztem mindent a digitális naplónkba.

– Mikitális taplónk van nekünk??? – döbbent meg annyira Hangyi, hogy belevágott a tanító néni szavaiba.

– A digitális az a számítógépekhez és az internethez köthető dolgok közé tartozhat – gondolkodott hangosan Csiporka.

– A napló meg valami könyvféle lehet, amit rólunk írnak itt az iskolában a tanáraink – folytatta a szófejtést Bíborka.

– Na, most meg a kinnternetet nem értettem! – bosszankodott tovább Hangyi. – Kellett nekem idejönnöm?! Hogy leszek a legeslegjobb, ha máris teljesen le vagyok maradva??? – esett váratlanul annyira kétségbe, hogy a szeme is könnybe lábadt. – Anyám azt mondta, mindenkit meg kell előzöm…

– Miért kéne? – simogatta meg a fejét Stefi néni. – Szép lassan mindenki mindent meg fog tanulni. Aki valamiből teljesen kezdő, más feladatot fog kapni, mint aki már sokat tud. De az is lehet, hogy mindenkinek lesz olyan terület, ahol sokkal előrébb tart a többieknél! Ez még csak az első nap!

– És mire kijárjátok a Bogársulit, mindannyian sokat fogtok tudni a világról. De soha nem az lesz a cél, hogy mindentudókká váljatok, és a legeslegjobbakká legyetek. Azt szeretnénk, ha mindannyian nyitottá válnátok a tudásra, érdeklődővé válnátok, de úgy, hogy segítsétek egymást, működjetek együtt, és mindeközben ne érezzétek tehernek a tanulást – mosolygott rájuk a tanító bácsi.

– Tudjátok, nem lehet mindenki mindenben a legeslegjobb, a legtökéletesebb – folytatta Stefi néni.

– De attól még mindenki egyformán fontos, és értékes – fejezte be Csiporka a gondolatsort.

– És most szünet! – nézett karórájára Légy Stefánia. Menjetek pihenni, levegőzni, játszani a suli előtti térre! Figyeljétek a harangszót! Ha meghalljátok, gyertek vissza a tanterembe!

***

Írta, és az illusztrációkat rajzolta:
Molnár Ágnes

Hasonló

Égi áldás az özvegyasszony házasságára

Ilus málnát, szamócát, medvehagymát árult a piacon, de Károly inkább a kezét kérte meg Ilus még akkor sem tudott örülni, mikor a postás meghozta az első nyugdíját. Minek? Éppen annyit... Tartalom megtekintése

Virágvasárnap Vatikánban a Szent Péter téren

Pálmaágakból lefektetett szőnyeg a Bazilika lépcsőin, olajágakkkal integető ünneplők Ilyen meghívót kap a vendég, ha a jó sorsa Rómában egy zarándokszállásra viszi. A Casa per ferie delle Suore Missionarie Pallottine néhány... Tartalom megtekintése

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam

Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia

Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér  ragyogása,  elegánsan hangolt  épületei  a ... Tartalom megtekintése

Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban

Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése

Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől

A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon  siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése