Ősz Zoltán alkotása Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése
Ismerkedős megjegyzős
Csiporka és Bíborka első játéka az iskolában
Ahogy az igazgató úr elhagyta a tantermet, Légy Stefánia tanító néni megrázta magát, és elmosolyodott, majd visszafordult az osztály felé.
– Alkossatok tornasort, hogy el tudjuk készíteni az ülésrendet!
Csiporka azonnal maga elé húzta Bíborkát, de a többiek dermedten álltak az előző helyükön.
– Milyen nadrágban tornázzunk? – kérdezte szinte suttogva Pötyi.
– Én nem beszéltem nadrágról! – nevetett fel jóízűen Stefi néni.
– Dehogynem! A sort az a rövidnadrág. A torna meg testmozgást jelent – mondta a katicabogárka nagy komolyan. – Anyukám mondta – tette még hozzá, hogy nyomatékosítsa a mondandóját.
– Ti meg miért álltatok ott elöl egymás mögé? Nem hallottátok, hogy sportolni fogunk? – ütögette össze sportcipős lábait Hangyi. – Azt hiszitek, hogy azért mert tudtok köszönni, az itteni iskolában is csak ti lehettek a menők? – okoskodott vádaskodva.
– Gyere, te Menő Manó! – fogta meg a karját Bali bácsi. – Hadd nézzem meg, melyikőtök a legmagasabb!
– Hát, az meg kit érdekel? – nyakaskodott újra Szunyi is.
– Engem – szólt még mindig nevetgélve Stefi néni. – A tornasor azt jelenti, hogy előre áll a legmagasabb, utána pedig az egyre alacsonyabbak.
– Akkor én meg nem fogok látni semmit megint, mint otthon… – morcogott Bobo rosszkedvűen. – Miért nem állhatnak legelőre a kicsik is legalább egyszer???
– Mert, ha tényleg futni akarnánk, jól letaposnák a hosszú lábaikkal a sarkadat… Annak bezzeg nem örülnél, ugye? Keresd csak meg a helyed! Majd meglátod, hogy itt a tanteremben a legkisebb fogja kapni a legszuperebb helyet! – tolta maga után a többieket kedvesen Csiporka.
– Ó, de örülök, hogy már el is készültetek! – dicsérte meg őket Bali bácsi, amikor látta, hogy a beavatkozásuk nélkül is elkezdenek lassan együttműködni az osztálytársak. – Bobo, tied az első hely! Melléd ül Pötyi, majd Hangyi, Szunyi, Gyike, Csiporka, és végül Bíborka. És már készen is vagyunk! Gyertek, ebben a sorrendben alkossunk egy kört!
– Játszani fogunk! Ismerkedős megjegyzőt!
– Kivel kell megegyeznünk? – kérdezte a félig odafigyelő, kotnyeles Gyike.
– Még az ikertestvérek sem egyeznek meg egymással teljesen! – kacagott fel keresztlánya figyelmetlenségén derülve a tanító néni. – Meg fogunk ismerkedni egymással. Mindenki, a legkisebbtől, elmondja a nevét, a fajtanevét, majd 5 olyan szót, amit a legjellemzőbbnek ítél magára.
– Amíg a helyetekre mentek a széketekért, hogy ne kelljen ácsorognotok a játék során, gondolkodjatok, miket árultok el elsőként magatokról, aztán kezdődhet az ismerkedés! – vezényelte Balambér tanító úr.
A csendet széktologatás, és izgatott suttogás verte fel. Néhány pillanat alatt mindenki elhelyezkedett, és kíváncsi csendben várták a folytatást.
– És ki fogja kezdeni? – kérdezte Sunyi?
– Hát, az, akit a sors kijelöl, hogy mindannyian igazságosnak érezzétek! – mosolygott rájuk Stefi néni. – Itt van hét összehajtogatott papírlap. Hat üres belül, de egyre egy zöld pöttyöt rajzoltam.
– Persze…! Az átlátszik! – méltatlankodott Gyike.
– Gyertek! Vizsgáljuk meg együtt a lapok hátoldalát! – hívta az asztalhoz az osztályt a tanító néni. – A színes ceruza nem üt át a papíron, majd megtanuljátok!
– Igaz…! – szégyellte meg magát a lapokat alaposan körbenézegető közbeszóló. – Sosem hittem volna, hogy van a világon igazságos hely… De úgy látom, a Bogársuli ilyennek ígérkezik! Ne haragudj, keresztanyu! Akarom mondani, tanító néni! – kapott észbe Gyike, és megnyugodva, hogy jó helyen van, visszaült a helyére.
– Kezdjük már! – pattant fel a helyéről Bíborka izgalmában.
– Gyertek körém, és miután ideértetek, csukjátok be a szemeteket! – hívta őket Stefi néni.
Mindenki némán, mosolygósan indult el a helyéről.
– Amikor hármat számolok, óvatos mozdulattal mindenki elvesz egy lapot a kezemből! Egy, kettő, hááárom!
Minden kéz óvatosan kapirgálni kezdett a tanító néni tenyere felé. A csukott szem, és a kedvesség, az igazságosság megtette a hatását. Mindenki vigyázni akart arra, hogy ne sértse meg a másikat.
– Kééész! – kiáltott fel Bali bácsi. A szemeteket kinyithatjátok, de a lapotokat még nem!
– Menjetek a helyetekre, és ne lessetek ám! – suttogta a várakozás izgalmával Stefi néni.
– Bontás! – harsant a tanító bácsi hangja!
Izgatott nyitogatás, lapforgatás kezdődött, meg halk suttogás.
– Itt van nálam a pöttyös! – kiáltott fel Csiporka.
***
Hasonló
Sceptrum
Santa Maria della Salute
Amikor még megénekeltük Rom...
Az ínyencek piaca Tiranában
Hunyadi János albán fegyver...
Szent István Bazilika, Buda...
Havas pillanatok
Szilveszteri morzsák
Hazatérő
Lépések a hóban
Varázsvessző a fűz a madeir...
Királylepkék és császári sa...
Szállt a nótacsokor, fel a ...
Aranyvitorlás a gyarmati id...
Barcelona, gótikus negyed
Mikor megy le a nap
Régen minden szebb és jobb ...
Napfényes ősz
Halászbástya
Ködös napfelkelte
Téli alkony
Buckavidék Fülöpszállás
Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta vidéken, ahol mindig változik a terep, ahol a cipő, és zokni kérgessé válnak az éles homoktól, nem egy sétatér. Magasan a bucka tetején kapaszkodnak... Tartalom megtekintése
Charles Bukowski
Biszák László alkotása Ne szépítsünk, nem kívánja meg tőlünk senki sem, ha valami, valaki nyers, nem bűn!!! Legyen egyenes, őszinte, és férfias! Saját maga is kegyetlen őszinteséggel írta meg saját ... Tartalom megtekintése
Sceptrum
Tüttő József alkotása A fordítás szerint: Ősi hatalmi jelvény, ami alá tartozik az ítélkezés, igazságosság a jogszolgáltatás!! Jogar!! Életünket mindig beszorítani látszik rendszabályok közé, mivel bőven akadnak, akik ... Tartalom megtekintése
Santa Maria della Salute
Huszár Boglárka alkotása Mit kívánunk egy festménytől? Mi keltette fel a figyelmünket? Ki festette? Ki Ő? ….és még lehetne tovább is faggatnunk magunkat, de nem... Tartalom megtekintése
Büszke lázadók
Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése
Amikor még megénekeltük Romániát
„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A több szakaszból... Tartalom megtekintése
Az ínyencek piaca Tiranában
Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég
Szent István Bazilika, Budapest
Huszár Boglárka alkotása Kis túlzással: világjáró Boglárkám mindig boldogan fogadja be egy egy idegen ország szépségeit, áradozik a helyszínen, és a hazamentett látnivalók fotón rögzített emlékek, még nagyobb ... Tartalom megtekintése