Ismerkedős megjegyzős

Csiporka és Bíborka első játéka az iskolában

Ahogy az igazgató úr elhagyta a tantermet, Légy Stefánia tanító néni megrázta magát, és elmosolyodott, majd visszafordult az osztály felé.

– Alkossatok tornasort, hogy el tudjuk készíteni az ülésrendet!

Csiporka azonnal maga elé húzta Bíborkát, de a többiek dermedten álltak az előző helyükön.

– Milyen nadrágban tornázzunk? – kérdezte szinte suttogva Pötyi.

– Én nem beszéltem nadrágról! – nevetett fel jóízűen Stefi néni.

– Dehogynem! A sort az a rövidnadrág. A torna meg testmozgást jelent – mondta a katicabogárka nagy komolyan. – Anyukám mondta – tette még hozzá, hogy nyomatékosítsa a mondandóját.

– Ti meg miért álltatok ott elöl egymás mögé? Nem hallottátok, hogy sportolni fogunk? – ütögette össze sportcipős lábait Hangyi. – Azt hiszitek, hogy azért mert tudtok köszönni, az itteni iskolában is csak ti lehettek a menők? – okoskodott vádaskodva.

– Gyere, te Menő Manó! – fogta meg a karját Bali bácsi. – Hadd nézzem meg, melyikőtök a legmagasabb!

– Hát, az meg kit érdekel? – nyakaskodott újra Szunyi is.

– Engem – szólt még mindig nevetgélve Stefi néni. – A tornasor azt jelenti, hogy előre áll a legmagasabb, utána pedig az egyre alacsonyabbak.

– Akkor én meg nem fogok látni semmit megint, mint otthon… – morcogott Bobo rosszkedvűen. – Miért nem állhatnak legelőre a kicsik is legalább egyszer???

– Mert, ha tényleg futni akarnánk, jól letaposnák a hosszú lábaikkal a sarkadat… Annak bezzeg nem örülnél, ugye? Keresd csak meg a helyed! Majd meglátod, hogy itt a tanteremben a legkisebb fogja kapni a legszuperebb helyet! – tolta maga után a többieket kedvesen Csiporka.

– Ó, de örülök, hogy már el is készültetek! – dicsérte meg őket Bali bácsi, amikor látta, hogy a beavatkozásuk nélkül is elkezdenek lassan együttműködni az osztálytársak. – Bobo, tied az első hely!  Melléd ül Pötyi, majd Hangyi, Szunyi, Gyike, Csiporka, és végül Bíborka. És már készen is vagyunk! Gyertek, ebben a sorrendben alkossunk egy kört!

– Játszani fogunk! Ismerkedős megjegyzőt!

– Kivel kell megegyeznünk? – kérdezte a félig odafigyelő, kotnyeles Gyike.

– Még az ikertestvérek sem egyeznek meg egymással teljesen! – kacagott fel keresztlánya figyelmetlenségén derülve a tanító néni. – Meg fogunk ismerkedni egymással. Mindenki, a legkisebbtől, elmondja a nevét, a fajtanevét, majd 5 olyan szót, amit a legjellemzőbbnek ítél magára.

– Amíg a helyetekre mentek a széketekért, hogy ne kelljen ácsorognotok a játék során, gondolkodjatok, miket árultok el elsőként magatokról, aztán kezdődhet az ismerkedés! – vezényelte Balambér tanító úr.

A csendet széktologatás, és izgatott suttogás verte fel. Néhány pillanat alatt mindenki elhelyezkedett, és kíváncsi csendben várták a folytatást.

– És ki fogja kezdeni? – kérdezte Sunyi?

– Hát, az, akit a sors kijelöl, hogy mindannyian igazságosnak érezzétek! – mosolygott rájuk Stefi néni. – Itt van hét összehajtogatott papírlap. Hat üres belül, de egyre egy zöld pöttyöt rajzoltam.

– Persze…! Az átlátszik! – méltatlankodott Gyike.

– Gyertek! Vizsgáljuk meg együtt a lapok hátoldalát! – hívta az asztalhoz az osztályt a tanító néni. – A színes ceruza nem üt át a papíron, majd megtanuljátok!

– Igaz…! – szégyellte meg magát a lapokat alaposan körbenézegető közbeszóló. – Sosem hittem volna, hogy van a világon igazságos hely… De úgy látom, a Bogársuli ilyennek ígérkezik! Ne haragudj, keresztanyu! Akarom mondani, tanító néni! – kapott észbe Gyike, és megnyugodva, hogy jó helyen van, visszaült a helyére.

– Kezdjük már! – pattant fel a helyéről Bíborka izgalmában.

– Gyertek körém, és miután ideértetek, csukjátok be a szemeteket! – hívta őket Stefi néni.

Mindenki némán, mosolygósan indult el a helyéről.

– Amikor hármat számolok, óvatos mozdulattal mindenki elvesz egy lapot a kezemből! Egy, kettő, hááárom!

Minden kéz óvatosan kapirgálni kezdett a tanító néni tenyere felé. A csukott szem, és a kedvesség, az igazságosság megtette a hatását. Mindenki vigyázni akart arra, hogy ne sértse meg a másikat.

– Kééész! – kiáltott fel Bali bácsi. A szemeteket kinyithatjátok, de a lapotokat még nem!

– Menjetek a helyetekre, és ne lessetek ám! – suttogta a várakozás izgalmával Stefi néni.

– Bontás! – harsant a tanító bácsi hangja!

Izgatott nyitogatás, lapforgatás kezdődött, meg halk suttogás.

– Itt van nálam a pöttyös! – kiáltott fel Csiporka.

***

 

Szerző: 2018. 10. 09.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése