Lexikonkezelő tréning

Csiporka és Bíborka okos keresést tanul

–  A szavak ábécé-rendben követik egymást – mondta Ibi, és belelapozott a Kislexikonba.

– Én nem jegyeztem meg a betűk sorrendjét rögtön, ahogy régebben egyszer elmondtad… – szontyolodott el Bíborka.

–  Csak nem azt hiszed, hogy én egy hallásból tudtam annak idején?! – vigasztalta Ibi. – Tudjátok mit? Írjuk ki a falra sorban a betűket, és így, ha állandóan látjátok, sokkal könnyebben megjegyzitek!

–  Nem inkább egy kartonra kellene? – kérdezte Csiporka. – Akkor nem csúnyítanánk el a falfestést. Meg…azt gondolom, elég sok kiírásra lesz még szükség, mire minden fontosat megtanulunk! – mosolygott cinkosan Ibire.

–  És amit meg már jól tudunk, azt leszedegetjük, és elrakjuk – folytatta Bíborka. – És a végére egy hatalmas hegynyi lesz belőle! – mutatott a pillangó olyan magasra, ameddig csak fel bírt nyújtózni.

–  Ez igazán okos ötlet! – nyúlt azonnal Ibi a szókártyákból megmaradt lapok, és a filctoll után.

Felvázolt néhány betűt ceruzával, és megnézte, elég nagyok-e, hogy a szoba bármely pontjáról el lehessen olvasni. Amikor látta, hogy eltalálta a betűméretet, egy szempillantás alatt végigírta az ábécét a vastag, fekete filctollal, majd levágta a kartondarabot.

–  Ez a papír nem ragad! – nyomta a lap hátuljához Bíborka az ujját, és tanácstalanul nézett a fal felé közeledő Ibire.

–  Nem hát! De van gyurmaragasztónk! – húzta ki a komód fiókjából a kis csomagot. – Meggyúrom egy kicsit, hogy felmelegedjen, és jól tapadjon. Utána már elég minden sarkára csak egy kicsit tenni, és jó erősen, tartósan megtapad.

–  Sokkal jobb, mint a ragasztószalag! – ámuldozott Csiporka. – Ez nem hagy nyomot, és a festéket sem szedi le a falról! – lepődött meg.

–  Na, megvagyok! Nézzétek meg, egyenesen tettem-e fel!

Bíborka azonnal felröppent, és a karton elé repült, egészen közel.

–  Nem látom… – mondta csüggedten.

–  Akkor repülj egy kicsit távolabb! – biztatta Ibi.

–  Áááá! Ez igen! – örvendezett Bíborka a jó ötletnek. –  Tedd feljebb a bal oldalát egy picit!

Ibi óvatosan felszedte a letapadt ragasztóréteget, és apró mozdulatokkal araszolt felfelé.

–  Most jóóóóó! – rikkantotta Bíborka.

–  Akkor itt megtartom! Csiporkám! Nyomd rá a ragasztót!

Csiporka felpipiskedett Ibi vállán, és elérte a lap alsó csücskeit.

–  Alul megvagyok! Nyomd rá a felsőket! – kiáltott Ibinek.

–  Kééész! Gyertek, üljünk le, és nézzük meg, hogyan tudjuk használni az ábécénket a lexikonban! – vette a vállára a bogárkákat, és visszament a fotelhoz. – Maradjatok a vállamon! Onnan mindent jól láttok! Mit is keresünk?! – nézett a lányokra. – Teljesen kiment a fejemből!

–  Hát, a sárkányt és a sármányt! Nem emlékszel? A könyved címét hibásan olvastam ki – bökte meg Csiporka.

–  Süsü a sármánysárkány! – ismételgette Bíborka az átalakított könyvcímet, és közben nagyokat kacagott a szójátékon.

–  Azt sem tudod, min nevetsz… – jegyezte meg morogva Csiporka. – Nézzük meg végre! A s a vége felé lesz! Előtte van a r, és utána a sz – nézett fel a falra.

–  A lap szélére mindig kiemelik, milyen betűvel kezdődő szavak magyarázata van az adott oldalon – mondta Ibi, és szélsebesen lapozni kezdte az Akadémiai Kislexikont. – Itt is a s!

–  Igen ám, de itt a sa-val kezdődő szavak vannak először – állapította meg Csiporka, majd egy kicsit elgondolkodott a látottakon. – Értem már! – csapott a fejére! Ha megtaláltuk a szó első betűjét, akkor a szó második, harmadik, és a többi betűjének az ábécé-rendje szerint kell továbbkeresni! Ugye? – nézett Ibire kérdőn.

–  Úgy bizony! – mosolyodott el örömében Ibi!

–  Éljen! Akkor lapozzuk tovább a sa-kat, míg a sá-khoz nem érünk! – indítványozta Csiporka.

–  Előbb a sárkánynak kell lennie, mert a k hamarabb van, mint a m! – segítette tovább a keresést Bíborka a falat tanulmányozva.

–  Igaaaz! – lapozott minden erejét megfeszítve Csiporka a nagy könyvben egyre tovább. – Itt vaaaan! – kiáltott fel, amikor az 566. oldal közepére nézett. – „A sár– kány mí– ti– kus szörny. Rend– sze– rint szár– nyas, több– fe– jű, szik– rát, lán– got fú– jó kí– gyó, vagy kro– ko– dil– sze– rű lény.” – szótagolta, majd elcsüggedt:

–  Mi az a mítikus??? Az emberek bármit magyaráznak, mindig tesznek bele legalább egy, újabb ismeretlen szót is… – dünnyögött.

–  Megkeressük a mítikusat, vagy a mítoszt is! Ne keseregj! Legalább gyakoroljuk a lexikon használatát! – simogatta meg kis kerek fejét Ibi.

– Na, itt is van! – lapozott vissza közben Bíborka a 209. oldalra.

Ibi elolvasta.

–  Hááát, ez egy kicsit nektek még nehéz szöveg. Nem felolvasom, hanem elmesélem inkább a tartalmát a saját szavaimmal!

–  Az jó lesz! – sóhajtott Csiporka.

–  A mítikus lény egy olyan elképzelt, hősies valami, amit a régi emberek bármi, lehetetlennek látszó elvégzésére, megtételére képesnek tartottak.

–  Ó! Így már értem!

–  Lapozzatok gyorsan visszaaaaa! – sikította Bíborka. – Már nagyon nyomják a lábfejemet a mítosztól a sárkányig lapoook!!!

Ibi azonnal odakapott, és átpörgette az oldalakat, hogy a pillangó lába kiszabaduljon.

–  Látod, milyen veszélyes tud lenni a tudomány! – simogatta, dörzsölgette a megnyomott apró lábakat, hogy csökkentse a fájdalmat. – Vannak kis jelölőlapjaim. Legközelebb azt dugd be a lapok közé, Picipillém! Ide készítem a lexikon mellé! Jó?

–  Akkor nézzük meg gyorsan a sármányt is! – indítványozta Csiporka, amikor látta, barátnője jobban van. – Az 567. oldal szerint énekes madár – pillantott le Ibi a könyvre.

Csiporka nem látott elég jól Ibi előre hajló fejétől, így kicsit előrébb dőlt.

–  És megevő! – olvasta, majd még előrébb billent, és orral belezuhant a lexikonba.

Nagy nehezen feltápászkodott, és az orrát markolászva megszólalt:

–  Mára már nem kell több tudomány! – motyogta orrhangon.

***

Írta, és az illusztrációt rajzolta:
Molnár Ágnes

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése