Lexikonkezelő tréning

Csiporka és Bíborka okos keresést tanul

–  A szavak ábécé-rendben követik egymást – mondta Ibi, és belelapozott a Kislexikonba.

– Én nem jegyeztem meg a betűk sorrendjét rögtön, ahogy régebben egyszer elmondtad… – szontyolodott el Bíborka.

–  Csak nem azt hiszed, hogy én egy hallásból tudtam annak idején?! – vigasztalta Ibi. – Tudjátok mit? Írjuk ki a falra sorban a betűket, és így, ha állandóan látjátok, sokkal könnyebben megjegyzitek!

–  Nem inkább egy kartonra kellene? – kérdezte Csiporka. – Akkor nem csúnyítanánk el a falfestést. Meg…azt gondolom, elég sok kiírásra lesz még szükség, mire minden fontosat megtanulunk! – mosolygott cinkosan Ibire.

–  És amit meg már jól tudunk, azt leszedegetjük, és elrakjuk – folytatta Bíborka. – És a végére egy hatalmas hegynyi lesz belőle! – mutatott a pillangó olyan magasra, ameddig csak fel bírt nyújtózni.

–  Ez igazán okos ötlet! – nyúlt azonnal Ibi a szókártyákból megmaradt lapok, és a filctoll után.

Felvázolt néhány betűt ceruzával, és megnézte, elég nagyok-e, hogy a szoba bármely pontjáról el lehessen olvasni. Amikor látta, hogy eltalálta a betűméretet, egy szempillantás alatt végigírta az ábécét a vastag, fekete filctollal, majd levágta a kartondarabot.

–  Ez a papír nem ragad! – nyomta a lap hátuljához Bíborka az ujját, és tanácstalanul nézett a fal felé közeledő Ibire.

–  Nem hát! De van gyurmaragasztónk! – húzta ki a komód fiókjából a kis csomagot. – Meggyúrom egy kicsit, hogy felmelegedjen, és jól tapadjon. Utána már elég minden sarkára csak egy kicsit tenni, és jó erősen, tartósan megtapad.

–  Sokkal jobb, mint a ragasztószalag! – ámuldozott Csiporka. – Ez nem hagy nyomot, és a festéket sem szedi le a falról! – lepődött meg.

–  Na, megvagyok! Nézzétek meg, egyenesen tettem-e fel!

Bíborka azonnal felröppent, és a karton elé repült, egészen közel.

–  Nem látom… – mondta csüggedten.

–  Akkor repülj egy kicsit távolabb! – biztatta Ibi.

–  Áááá! Ez igen! – örvendezett Bíborka a jó ötletnek. –  Tedd feljebb a bal oldalát egy picit!

Ibi óvatosan felszedte a letapadt ragasztóréteget, és apró mozdulatokkal araszolt felfelé.

–  Most jóóóóó! – rikkantotta Bíborka.

–  Akkor itt megtartom! Csiporkám! Nyomd rá a ragasztót!

Csiporka felpipiskedett Ibi vállán, és elérte a lap alsó csücskeit.

–  Alul megvagyok! Nyomd rá a felsőket! – kiáltott Ibinek.

–  Kééész! Gyertek, üljünk le, és nézzük meg, hogyan tudjuk használni az ábécénket a lexikonban! – vette a vállára a bogárkákat, és visszament a fotelhoz. – Maradjatok a vállamon! Onnan mindent jól láttok! Mit is keresünk?! – nézett a lányokra. – Teljesen kiment a fejemből!

–  Hát, a sárkányt és a sármányt! Nem emlékszel? A könyved címét hibásan olvastam ki – bökte meg Csiporka.

–  Süsü a sármánysárkány! – ismételgette Bíborka az átalakított könyvcímet, és közben nagyokat kacagott a szójátékon.

–  Azt sem tudod, min nevetsz… – jegyezte meg morogva Csiporka. – Nézzük meg végre! A s a vége felé lesz! Előtte van a r, és utána a sz – nézett fel a falra.

–  A lap szélére mindig kiemelik, milyen betűvel kezdődő szavak magyarázata van az adott oldalon – mondta Ibi, és szélsebesen lapozni kezdte az Akadémiai Kislexikont. – Itt is a s!

–  Igen ám, de itt a sa-val kezdődő szavak vannak először – állapította meg Csiporka, majd egy kicsit elgondolkodott a látottakon. – Értem már! – csapott a fejére! Ha megtaláltuk a szó első betűjét, akkor a szó második, harmadik, és a többi betűjének az ábécé-rendje szerint kell továbbkeresni! Ugye? – nézett Ibire kérdőn.

–  Úgy bizony! – mosolyodott el örömében Ibi!

–  Éljen! Akkor lapozzuk tovább a sa-kat, míg a sá-khoz nem érünk! – indítványozta Csiporka.

–  Előbb a sárkánynak kell lennie, mert a k hamarabb van, mint a m! – segítette tovább a keresést Bíborka a falat tanulmányozva.

–  Igaaaz! – lapozott minden erejét megfeszítve Csiporka a nagy könyvben egyre tovább. – Itt vaaaan! – kiáltott fel, amikor az 566. oldal közepére nézett. – „A sár– kány mí– ti– kus szörny. Rend– sze– rint szár– nyas, több– fe– jű, szik– rát, lán– got fú– jó kí– gyó, vagy kro– ko– dil– sze– rű lény.” – szótagolta, majd elcsüggedt:

–  Mi az a mítikus??? Az emberek bármit magyaráznak, mindig tesznek bele legalább egy, újabb ismeretlen szót is… – dünnyögött.

–  Megkeressük a mítikusat, vagy a mítoszt is! Ne keseregj! Legalább gyakoroljuk a lexikon használatát! – simogatta meg kis kerek fejét Ibi.

– Na, itt is van! – lapozott vissza közben Bíborka a 209. oldalra.

Ibi elolvasta.

–  Hááát, ez egy kicsit nektek még nehéz szöveg. Nem felolvasom, hanem elmesélem inkább a tartalmát a saját szavaimmal!

–  Az jó lesz! – sóhajtott Csiporka.

–  A mítikus lény egy olyan elképzelt, hősies valami, amit a régi emberek bármi, lehetetlennek látszó elvégzésére, megtételére képesnek tartottak.

–  Ó! Így már értem!

–  Lapozzatok gyorsan visszaaaaa! – sikította Bíborka. – Már nagyon nyomják a lábfejemet a mítosztól a sárkányig lapoook!!!

Ibi azonnal odakapott, és átpörgette az oldalakat, hogy a pillangó lába kiszabaduljon.

–  Látod, milyen veszélyes tud lenni a tudomány! – simogatta, dörzsölgette a megnyomott apró lábakat, hogy csökkentse a fájdalmat. – Vannak kis jelölőlapjaim. Legközelebb azt dugd be a lapok közé, Picipillém! Ide készítem a lexikon mellé! Jó?

–  Akkor nézzük meg gyorsan a sármányt is! – indítványozta Csiporka, amikor látta, barátnője jobban van. – Az 567. oldal szerint énekes madár – pillantott le Ibi a könyvre.

Csiporka nem látott elég jól Ibi előre hajló fejétől, így kicsit előrébb dőlt.

–  És megevő! – olvasta, majd még előrébb billent, és orral belezuhant a lexikonba.

Nagy nehezen feltápászkodott, és az orrát markolászva megszólalt:

–  Mára már nem kell több tudomány! – motyogta orrhangon.

***

Írta, és az illusztrációt rajzolta:
Molnár Ágnes

Hasonló

Égi áldás az özvegyasszony házasságára

Ilus málnát, szamócát, medvehagymát árult a piacon, de Károly inkább a kezét kérte meg Ilus még akkor sem tudott örülni, mikor a postás meghozta az első nyugdíját. Minek? Éppen annyit... Tartalom megtekintése

Virágvasárnap Vatikánban a Szent Péter téren

Pálmaágakból lefektetett szőnyeg a Bazilika lépcsőin, olajágakkkal integető ünneplők Ilyen meghívót kap a vendég, ha a jó sorsa Rómában egy zarándokszállásra viszi. A Casa per ferie delle Suore Missionarie Pallottine néhány... Tartalom megtekintése

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam

Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia

Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér  ragyogása,  elegánsan hangolt  épületei  a ... Tartalom megtekintése

Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban

Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése

Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől

A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon  siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése