Pillangó-önkifordulás

Csiporka és Bíborka első kalandja a számítógéppel

A számítógép képernyője egy hatalmas kékség volt, majd egy szempillantás múlva sok pici kép jelent meg rajta.

– Ilyen lehet a tenger – borzongott meg Bíborka, majd lopva végigtapogatta magát, mennyire lett nedves.

– Ez nem víz! – dugta egészen közel az orrát Csiporka a monitor üvegéhez, csak olyasmi a színe!

– Tényleg? – tolta egészen közel a pillangó egy ujját a kékséghez, hiszen nem mert kockáztatni, mert ha a hímpor leázik a szárnyáról, jaj neki. Többé nem tud repülni. Mindig nincs sem varázslat, sem varázsló a közelben, hogy megmentsék.

– Igazán elhiheted! – bizonygatta a bogárka, aki beszélgetés közben minden apró képet megnézett egészen közelről, de állatkertre utalót nem talált közöttük.

– Ibiiiiii! Gyere máááár!!!!! – kiáltott le barátnőjének türelmetlenségében.

– Jövök azonnal! Csak leveszem magamról ezt a sok meleg holmit! – hallották Ibi hangját egyre hangosabban, ahogy egyre közelebb ért hozzájuk.

– Nincs benne semmi csodasuli! – panaszolta Bíborka.

– És állatkertes kép sem! – tromfolt rá elkomorodva Csiporka.

Ibi egy szót sem szólt, csak jobb tenyerét rátette valami szürkeségre, megmozdította a mutatóujját, és azonnal átalakult a képernyő.

– Mit nyomtál meg?? – ámuldozott Bíborka. – Én hiába fogdostam bármit, semmi nem változott!

– Ráállítottam az egeret erre a piros-sárga-zöld karikára, és rákattintottam a bal gombbal, mert ez visz fel a világhálóra.

– Meneküljünk, nehogy belegabalyodjunk a hálóba! – sikította Csiporka a fejére szorítva a karjait!

– Egééér! Segítsééég! – jajgatott Bíborka. – Nem akarok idehaza rágcsálókat! Pihét, Pihét akarom! – toppantott. – Őt bezzeg Márti mamánál hagytuk… – nézett szemrehányóan Ibire.

– Nem dob rád senki lepkehálót, bogárkám! – vette Ibi a tenyerébe Csiporkát. – Az internetet nevezik világhálónak, mert mindenki a világ minden területéről szinte rá tud csatlakozni, és rengeteg értékes információhoz tud jutni, és kapcsolatba tud lépni pillanatok alatt.

– Hová dugtad a füleidet?! Hát a farkadat?! – rúgott bele félelmében Bíborka az Ibi tenyere alatti szürkébe. – Mért hallgatsz??!! Bezzeg az erdei tanodában mindig tied volt az utolsó szó! Elloptad az ételünket, átvertél minket, ahol csak tudtál, te alattomos! És dolgoztattad Csiporkát! – sírta el magát a visszaemlékezés dühös fájdalmától a pillangó, és közben nagyon szégyenkezni kezdett, hogy ennyire elragadtatta magát.

– Bíborkám! – vette Ibi a tenyerére a kispillét. – Még sosem láttalak így kifordulni önmagadból. Biztosan nagyon galád dolgok történtek veletek a rágcsálók közelében, ha annyira felzaklatódsz még a nevüktől is, hogy rugdosódni kezdesz.

– És Buksit is bántották! – zokogott megállíthatatlanul a pillangó.

– Bíborka! Gyere! Igyál egy kis vizet, és mosd meg az arcodat, simogatta Ibi nyugtatólag a hátát.

– Nem akartam! Ne haragudjatok! – sütötte le a pille a szemeit, s közben még mindig hüppögött.

– Engem már nem bánt – mondta halkan Csiporka. – Abban a pillanatban lényegtelenné vált számomra minden rágcsálós történés, amikor láttam, a varázsiszap hat, visszanő a letört szárnydarabod, és nem fogsz meghalni. Sokkal többet is dolgoztam volna szívesen, ha tudom, hogy azzal biztosan megmenthetlek! – ragyogtatta rá legszeretettelibb mosolyát Csiporka. – Engedd el a lényegtelen dolgokat te is! Ne tartsd magadban a sok kis rosszat, mert megmérgezik a boldogságodat, elveszik a nyugodt életedet.

– Igazad van! Az emberek között is meg kell tanulnunk, ki, és kinek a véleménye fontos. Ha ők jeleznek valami megváltoztatni valót, azon el kell gondolkodni, de az összes többi bántó gondolat alapja az irigység, a féltékenység, a gazdagság utáni küzdelem, vagy valami ilyesmi nem fontos. És bármennyire is elkeseredsz, megbántódsz, nem szabad verekedned, vagy rugdosódnod, mert azzal rosszabbá leszel, mint azok, akik téged bántottak. És ráadásul ő nem is élőlény, csak annak a gépi hasonmása – emelte fel a számítógépbe csatlakoztatott kis gépegeret Ibi. – Segít nekem, hogy ezt a fehér nyilacskát oda irányítsam a képernyőn, ahová akarom. Nézd csak!

Ibi húzott egyet a szürkén, kattintott, írt, és máris színes állatképek lepték el a képernyőt.

– Ez már az állatkerti oldal? – hajolt közel felragyogó mosollyal Csiporka.

Ibi az oldal teteji kis nagyítós fehérségbe vitte gépcincogit, megint írt egy kicsit a billentyűkkel, és hangosan, mosolyogva olvasni kezdett:

– Bogársuli. Nyitva minden hétköznap 7–től 17 óráig. Új tanítványok jelentkezése a 06 42 443 281-es telefonszámon.

– Akkor vaan??– ragyogott Bíborka.

– A gép szerint van – mosolygott rá Ibi.

– Hívjuk fel a telefonszámooot! Most rögtööön! – könyörögtek kórusban a lányok.

– Vasárnap este nem illik senki idegent felhívni, na meg nem is hinném, hogy ott találnánk valakit. De ígérem, holnap reggel telefonálunk!

– Értem – komolyodott el Csiporka. – Valahogy csak kibírom reggelig! – De honnan tudsz te ember létedre a bogársuliról? – meresztette hirtelen Ibire nagy, értetlen szemeit a bogárka.

– A fodrásznál minden információt fel lehet szedni. Sok ott a pletykagép! Egy nő mesélte, hogy a papagájukat beíratták madársuliba, a másik meg a kutyáját vitte vasárnapi iskolába. Én meg magamban kacarásztam, mit ki nem találnak az emberek, hogy pénzt szerezhessenek a gazdagoktól. És arra egyáltalán nem gondoltam, hogy nem csak a gazdagság fitogtatására jó ez az egész, hanem tényleg olyan fontossá válhatnak a velünk élő állatkáink, hogy mindent megadnánk azért, hogy még a jónál is jobban érezhessék magukat, és sok-sok élményben legyen részük.

– És amikor hazajöttél, annak ellenére rákerestél az interneten, hogy nem is volt állatod? – kíváncsiskodott Csiporka.

– Igen, és láttam, igen nagy a választék az ilyesmiből is, amiről addig még csak nem is hallottam.

– Ha, ha… jól értem, neked a mi iskolánkért fizetned kell? – kérdezte óvatosan Bíborka.

– Persze! Ez nem állami, ingyenes oktatási lehetőség – válaszolt komolyan Ibi.

– És…éééés…neked van arra pénzed, hogy minket taníttass? – suttogta Csiporka.

– Arra, hogy rengeteg újat tanulhassatok, és sok élménnyel gazdagodjatok,  nekem mindem van! – biztosította őket Ibi, majd kilépett, leállította a gépet. – Gyertek! Locsoljuk meg a virágokat, és közben vacsorázzatok is meg, de kérlek, tartsd be, Csiporkám, amit anyával megbeszéltetek!

***

(A szerző Facebook oldala ITT.)

Írta, és az illusztrációkat rajzolta:
Molnár Ágnes

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése