A számítógép beindító hegymászás

Csiporka és Bíborka és a technika csodái

– Milyen érdekes! Míg itt volt velem ez a két kis csudabogár, eszembe sem jutott a tévé! – somolygott Márti mama. – Belenézek már a műsorújságba, hátha mutatnak vasárnap délután valami érdekeset is!

Márti mama felvette vastag, puhameleg benti mamuszát, majd elsétált a kis asztalig, az újságért. Visszafordultában rámosolygott a másik fotelben mozdulatlanul alvó cicára.

– Állatkerti Híradóóóó? Na, ilyen műsorról még csak nem is hallottam eddig! Ha állatokról van szó, az csak jó lehet! Ó, a távirányítót meg az asztalon felejtettem! Most állhatok fel újra… – kezdett tápászkodni az újságböngészés után.

Még szerencse, hogy megszokásból végigsimított a nadrágjára terített pléden, mielőtt felállt volna, mert a keze valami puhakeménybe ütközött.

– Ó, te! Ó, te kis Pihe! Hát észre se vettem a nagy böngészésben, hogy átültél az ölembe! Még jó, hogy nem álltam csak úgy fel hirtelen! – simogatta meg szeretettel a cicát. – Gyere, emelte meg fél karjával a puhaságot, hozzuk ide együtt azt a fránya távirányítót, aztán pihenjünk egy nagyot a magunk csendességében! – ragyogott fel Márti mama arca! – Remélem, mostanában nem leszek többé egyedül! – suttogta maga elé.

– Mit gondoltok? Vajon hogy boldogul anya otthon Pihével? – gondolkodott hangosan Ibi az autóban hazafelé.

– Szerintem már igazi jóbarátok! – vélte Csiporka.

– Hát persze, hogy azok! Pihe eleve Márti mamát választotta társának. Hiába voltunk ott mind a négyen, csak hozzá ment! – jegyezte meg Bíborka mindent tudó mosolyával.

– És ti mit szeretnétek? Hogyan szeretnétek odahaza tölteni a napjaitokat, míg én dolgozom? – kérdezgette őket a terveikről Ibi kedvesen.

– Segítünk neked! – ajánlották egyszerre.

– Jó, jó, azt lehet, de azt szeretném, ha sok újat látnátok, mindenhová eljutnátok, ami csak érdekel benneteket!

– Én nagyon szeretnék megtanulni írni és olvasni, meg persze számolni! – sóhajtotta vágyódón Csiporka.

– Én meg minden olyat szeretnék látni és megismerni, ami szép! – ragyogott fel Bíborka mosolya.

– Rendben! Mindjárt hazaérünk. Elrakom aludni Vikit, aztán szétnézünk az interneten. Hátha találunk nektek valami csodasulit!

– Csodasuliiit??? –meredt ki a kíváncsiságtól a bogárkák szeme.

– Tavaly nyáron a tévéhíradóban láttam egy bejátszást az Állatkerti csodaiskolákról. Utánanézünk, működnek-e még. Jó lesz?

– Jóóóóó! – sikították a lányok!

– Mi az az állatkert? – kérdezte meg az első öröm csillapodtával Csiporka.

– Van egy kert, amiben állatok vannak, mint Márti mamánál…, gondolom – tette hozzá bizonytalanul Bíborka. – Ők a kerti állatok?

– Hát, azt hiszem, kerti állatok a valóságban nem léteznek, de az állatkert az igazi jó! Egy-egy hatalmas területre összegyűjtötték a világ érdekesnél érdekesebb állatait, és mindnek kiépítették a neki megfelelő élethelyet.

– De hát van mifelénk állat bőven! Minek utaztatják ide őket a világ túlfeléről? – értetlenkedett Bíborka.

– Azért, hogy ne csak fényképeken, könyvekben, a tévében, vagy az interneten láthassuk őket, hanem élőben is mindenki által megfigyelhetőek legyenek. Amit a valóságban megtapasztalunk, azt szerintem sokkal kevésbé felejtjük el, mint amiről csak egy képet láttunk. Nem? – kérdezett vissza Ibi.

– Én nem megyek oda! – jelentette ki fejét dacosan magasra emelve Bíborka.

– Neeeem? És miért nem? – lepődött meg Ibi. – Hiszen az előbb még annyira örültél, hogy új, szép helyekre juthatsz el itt a városban! – mondta Ibi, és befordult a kapun pontosan a garázs bejárata elé.

– Szerintem fél – súgta a fülébe Csiporka, aki tudta, Bíborkát mennyire megviselte az élete első napján a béka támadása.

– Csak nem félsz valamitől, kispillém? – vette a tenyerébe Ibi Bíborkát, és figyelmesen a szemébe nézett.

– Hogy megtámadnak…

– De az állatkertben minden állat el van kerítve! Egy sem tud kijönni a látogatók közé! Csakis arra kell figyelned, hogy véletlenül, vagy figyelmetlenségből be ne repülj a ketrecükbe.

– Komolyan??? – meredt rá Bíborka. – Ha ez igaz, akkor megyeeeek! – múlt el a feszültség szinte nyomtalanul a pillangóból.

– Szálljunk ki! Behordom a csomagjainkat, aztán elteszem aludni Vikit! – indítványozta Ibi. – Odabent találkozunk!

Alig, hogy beléptek a lakásba, Bíborka felröppent az emeletre, és teljes súlyával ránehézkedett a számítógép ezüst bekacsoló gombjára. Nyomta mindkét kezével, taposta a lábaival, de a gép nem indult be.

– Csiporka! Gyere már! – kiabált le türelmetlenül a lépcsőn gyalogosan felfelé araszoló bogárkának.

– Jövööök! – nyögte Csiporka. –Irtó meredek ez a lépcső! Tudod milyen nehéz mindig hegyet mászva közlekedni? – morcogott.

– De legalább hamarosan elbír a szárnyad a sok mászástól, és attól kezdve már könnyebb lesz minden! – ragyogtatta a pille az utolsó lépcső tetejére kapaszkodó Csiporkára a legszebb mosolyát! – Már csak a gépig kell felküzdened magad! Igyekezz! Egyedül nem tudom benyomni az indítóját!

– Na, végre! – sóhajtotta verítékes homlokát tenyerével letörölve Csiporka, majd ráhanyatlott az első széknek vélt bigyóra.

Alig, hogy rápottyant, hirtelen búgó hang töltötte be a szobát, és nagy világosság támadt.

– De ügyes vagy! – ölelte meg barátnőjét boldogan Bíborka. – Sikerült összeestedben éppen a bekapcsoló gombra pottyannod!

– Éljen! – mosolyodott el a hegymászástól aléltan a bogárka. – Mindjárt ideér Ibi, és megnézzük azt a csodaságot. De addig alszom egyet!

– Jaj, ne izélj már! – lökdöste meg Bíborka, de addigra már a gép zaján kívül csak Csiporka egyenletes szusszanásai verték fel a lakás csendjét.

***

(A szerző Facebook oldala ITT.)

Írta, és az illusztrációkat rajzolta:
Molnár Ágnes
Written by
Szerző: 2018. 05. 29.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Valahol a Hargitán

Ősz Zoltán alkotása Pasztell, 2009. Talán minden mese így kezdődik,” hogy valahol messze, az üveghegyen is túl” …valóban, a távolság, az érzékelhető messzeség, amit csak szemünk képes befogni a mindenek... Tartalom megtekintése

Hitler Sasfészke Berchteschgadenben

Elérhetetlen, megközelíthetetlen, bevehetetlen… Már-már népmesei jelzők is feltűnnek az egykori náci vezető Salzburg mellett, ám mégis Bajorországban felépített rejtekhelyével kapcsolatos legendákban. Még a háború után is jó ideig megismerhetetlen volt... Tartalom megtekintése

Alkonyattól pirkadatig

Tüttő József alkotása60x90cm Olaj/MDF. A téma örök, a feldolgozások többsége ismert, de ez az egyéni, összetéveszthetetlen stílre fel kell kapni a fejet!!! A komor színhasználattal az állatok robusztussága is alátámasztott, a... Tartalom megtekintése

Karcolatok…

Huszár Boglárka alkotása 60×45 cm. Olaj, vászon. Arannyá vált a test, mint istenek szobrai a csendesen pislogó gyertyafényekben, amik hidegen sütnek és égetnek, marva a szem zugait, és piszkálva a... Tartalom megtekintése