A számítógép beindító hegymászás

Csiporka és Bíborka és a technika csodái

– Milyen érdekes! Míg itt volt velem ez a két kis csudabogár, eszembe sem jutott a tévé! – somolygott Márti mama. – Belenézek már a műsorújságba, hátha mutatnak vasárnap délután valami érdekeset is!

Márti mama felvette vastag, puhameleg benti mamuszát, majd elsétált a kis asztalig, az újságért. Visszafordultában rámosolygott a másik fotelben mozdulatlanul alvó cicára.

– Állatkerti Híradóóóó? Na, ilyen műsorról még csak nem is hallottam eddig! Ha állatokról van szó, az csak jó lehet! Ó, a távirányítót meg az asztalon felejtettem! Most állhatok fel újra… – kezdett tápászkodni az újságböngészés után.

Még szerencse, hogy megszokásból végigsimított a nadrágjára terített pléden, mielőtt felállt volna, mert a keze valami puhakeménybe ütközött.

– Ó, te! Ó, te kis Pihe! Hát észre se vettem a nagy böngészésben, hogy átültél az ölembe! Még jó, hogy nem álltam csak úgy fel hirtelen! – simogatta meg szeretettel a cicát. – Gyere, emelte meg fél karjával a puhaságot, hozzuk ide együtt azt a fránya távirányítót, aztán pihenjünk egy nagyot a magunk csendességében! – ragyogott fel Márti mama arca! – Remélem, mostanában nem leszek többé egyedül! – suttogta maga elé.

– Mit gondoltok? Vajon hogy boldogul anya otthon Pihével? – gondolkodott hangosan Ibi az autóban hazafelé.

– Szerintem már igazi jóbarátok! – vélte Csiporka.

– Hát persze, hogy azok! Pihe eleve Márti mamát választotta társának. Hiába voltunk ott mind a négyen, csak hozzá ment! – jegyezte meg Bíborka mindent tudó mosolyával.

– És ti mit szeretnétek? Hogyan szeretnétek odahaza tölteni a napjaitokat, míg én dolgozom? – kérdezgette őket a terveikről Ibi kedvesen.

– Segítünk neked! – ajánlották egyszerre.

– Jó, jó, azt lehet, de azt szeretném, ha sok újat látnátok, mindenhová eljutnátok, ami csak érdekel benneteket!

– Én nagyon szeretnék megtanulni írni és olvasni, meg persze számolni! – sóhajtotta vágyódón Csiporka.

– Én meg minden olyat szeretnék látni és megismerni, ami szép! – ragyogott fel Bíborka mosolya.

– Rendben! Mindjárt hazaérünk. Elrakom aludni Vikit, aztán szétnézünk az interneten. Hátha találunk nektek valami csodasulit!

– Csodasuliiit??? –meredt ki a kíváncsiságtól a bogárkák szeme.

– Tavaly nyáron a tévéhíradóban láttam egy bejátszást az Állatkerti csodaiskolákról. Utánanézünk, működnek-e még. Jó lesz?

– Jóóóóó! – sikították a lányok!

– Mi az az állatkert? – kérdezte meg az első öröm csillapodtával Csiporka.

– Van egy kert, amiben állatok vannak, mint Márti mamánál…, gondolom – tette hozzá bizonytalanul Bíborka. – Ők a kerti állatok?

– Hát, azt hiszem, kerti állatok a valóságban nem léteznek, de az állatkert az igazi jó! Egy-egy hatalmas területre összegyűjtötték a világ érdekesnél érdekesebb állatait, és mindnek kiépítették a neki megfelelő élethelyet.

– De hát van mifelénk állat bőven! Minek utaztatják ide őket a világ túlfeléről? – értetlenkedett Bíborka.

– Azért, hogy ne csak fényképeken, könyvekben, a tévében, vagy az interneten láthassuk őket, hanem élőben is mindenki által megfigyelhetőek legyenek. Amit a valóságban megtapasztalunk, azt szerintem sokkal kevésbé felejtjük el, mint amiről csak egy képet láttunk. Nem? – kérdezett vissza Ibi.

– Én nem megyek oda! – jelentette ki fejét dacosan magasra emelve Bíborka.

– Neeeem? És miért nem? – lepődött meg Ibi. – Hiszen az előbb még annyira örültél, hogy új, szép helyekre juthatsz el itt a városban! – mondta Ibi, és befordult a kapun pontosan a garázs bejárata elé.

– Szerintem fél – súgta a fülébe Csiporka, aki tudta, Bíborkát mennyire megviselte az élete első napján a béka támadása.

– Csak nem félsz valamitől, kispillém? – vette a tenyerébe Ibi Bíborkát, és figyelmesen a szemébe nézett.

– Hogy megtámadnak…

– De az állatkertben minden állat el van kerítve! Egy sem tud kijönni a látogatók közé! Csakis arra kell figyelned, hogy véletlenül, vagy figyelmetlenségből be ne repülj a ketrecükbe.

– Komolyan??? – meredt rá Bíborka. – Ha ez igaz, akkor megyeeeek! – múlt el a feszültség szinte nyomtalanul a pillangóból.

– Szálljunk ki! Behordom a csomagjainkat, aztán elteszem aludni Vikit! – indítványozta Ibi. – Odabent találkozunk!

Alig, hogy beléptek a lakásba, Bíborka felröppent az emeletre, és teljes súlyával ránehézkedett a számítógép ezüst bekacsoló gombjára. Nyomta mindkét kezével, taposta a lábaival, de a gép nem indult be.

– Csiporka! Gyere már! – kiabált le türelmetlenül a lépcsőn gyalogosan felfelé araszoló bogárkának.

– Jövööök! – nyögte Csiporka. –Irtó meredek ez a lépcső! Tudod milyen nehéz mindig hegyet mászva közlekedni? – morcogott.

– De legalább hamarosan elbír a szárnyad a sok mászástól, és attól kezdve már könnyebb lesz minden! – ragyogtatta a pille az utolsó lépcső tetejére kapaszkodó Csiporkára a legszebb mosolyát! – Már csak a gépig kell felküzdened magad! Igyekezz! Egyedül nem tudom benyomni az indítóját!

– Na, végre! – sóhajtotta verítékes homlokát tenyerével letörölve Csiporka, majd ráhanyatlott az első széknek vélt bigyóra.

Alig, hogy rápottyant, hirtelen búgó hang töltötte be a szobát, és nagy világosság támadt.

– De ügyes vagy! – ölelte meg barátnőjét boldogan Bíborka. – Sikerült összeestedben éppen a bekapcsoló gombra pottyannod!

– Éljen! – mosolyodott el a hegymászástól aléltan a bogárka. – Mindjárt ideér Ibi, és megnézzük azt a csodaságot. De addig alszom egyet!

– Jaj, ne izélj már! – lökdöste meg Bíborka, de addigra már a gép zaján kívül csak Csiporka egyenletes szusszanásai verték fel a lakás csendjét.

***

(A szerző Facebook oldala ITT.)

Írta, és az illusztrációkat rajzolta:
Molnár Ágnes

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése