A számítógép beindító hegymászás

Csiporka és Bíborka és a technika csodái

– Milyen érdekes! Míg itt volt velem ez a két kis csudabogár, eszembe sem jutott a tévé! – somolygott Márti mama. – Belenézek már a műsorújságba, hátha mutatnak vasárnap délután valami érdekeset is!

Márti mama felvette vastag, puhameleg benti mamuszát, majd elsétált a kis asztalig, az újságért. Visszafordultában rámosolygott a másik fotelben mozdulatlanul alvó cicára.

– Állatkerti Híradóóóó? Na, ilyen műsorról még csak nem is hallottam eddig! Ha állatokról van szó, az csak jó lehet! Ó, a távirányítót meg az asztalon felejtettem! Most állhatok fel újra… – kezdett tápászkodni az újságböngészés után.

Még szerencse, hogy megszokásból végigsimított a nadrágjára terített pléden, mielőtt felállt volna, mert a keze valami puhakeménybe ütközött.

– Ó, te! Ó, te kis Pihe! Hát észre se vettem a nagy böngészésben, hogy átültél az ölembe! Még jó, hogy nem álltam csak úgy fel hirtelen! – simogatta meg szeretettel a cicát. – Gyere, emelte meg fél karjával a puhaságot, hozzuk ide együtt azt a fránya távirányítót, aztán pihenjünk egy nagyot a magunk csendességében! – ragyogott fel Márti mama arca! – Remélem, mostanában nem leszek többé egyedül! – suttogta maga elé.

– Mit gondoltok? Vajon hogy boldogul anya otthon Pihével? – gondolkodott hangosan Ibi az autóban hazafelé.

– Szerintem már igazi jóbarátok! – vélte Csiporka.

– Hát persze, hogy azok! Pihe eleve Márti mamát választotta társának. Hiába voltunk ott mind a négyen, csak hozzá ment! – jegyezte meg Bíborka mindent tudó mosolyával.

– És ti mit szeretnétek? Hogyan szeretnétek odahaza tölteni a napjaitokat, míg én dolgozom? – kérdezgette őket a terveikről Ibi kedvesen.

– Segítünk neked! – ajánlották egyszerre.

– Jó, jó, azt lehet, de azt szeretném, ha sok újat látnátok, mindenhová eljutnátok, ami csak érdekel benneteket!

– Én nagyon szeretnék megtanulni írni és olvasni, meg persze számolni! – sóhajtotta vágyódón Csiporka.

– Én meg minden olyat szeretnék látni és megismerni, ami szép! – ragyogott fel Bíborka mosolya.

– Rendben! Mindjárt hazaérünk. Elrakom aludni Vikit, aztán szétnézünk az interneten. Hátha találunk nektek valami csodasulit!

– Csodasuliiit??? –meredt ki a kíváncsiságtól a bogárkák szeme.

– Tavaly nyáron a tévéhíradóban láttam egy bejátszást az Állatkerti csodaiskolákról. Utánanézünk, működnek-e még. Jó lesz?

– Jóóóóó! – sikították a lányok!

– Mi az az állatkert? – kérdezte meg az első öröm csillapodtával Csiporka.

– Van egy kert, amiben állatok vannak, mint Márti mamánál…, gondolom – tette hozzá bizonytalanul Bíborka. – Ők a kerti állatok?

– Hát, azt hiszem, kerti állatok a valóságban nem léteznek, de az állatkert az igazi jó! Egy-egy hatalmas területre összegyűjtötték a világ érdekesnél érdekesebb állatait, és mindnek kiépítették a neki megfelelő élethelyet.

– De hát van mifelénk állat bőven! Minek utaztatják ide őket a világ túlfeléről? – értetlenkedett Bíborka.

– Azért, hogy ne csak fényképeken, könyvekben, a tévében, vagy az interneten láthassuk őket, hanem élőben is mindenki által megfigyelhetőek legyenek. Amit a valóságban megtapasztalunk, azt szerintem sokkal kevésbé felejtjük el, mint amiről csak egy képet láttunk. Nem? – kérdezett vissza Ibi.

– Én nem megyek oda! – jelentette ki fejét dacosan magasra emelve Bíborka.

– Neeeem? És miért nem? – lepődött meg Ibi. – Hiszen az előbb még annyira örültél, hogy új, szép helyekre juthatsz el itt a városban! – mondta Ibi, és befordult a kapun pontosan a garázs bejárata elé.

– Szerintem fél – súgta a fülébe Csiporka, aki tudta, Bíborkát mennyire megviselte az élete első napján a béka támadása.

– Csak nem félsz valamitől, kispillém? – vette a tenyerébe Ibi Bíborkát, és figyelmesen a szemébe nézett.

– Hogy megtámadnak…

– De az állatkertben minden állat el van kerítve! Egy sem tud kijönni a látogatók közé! Csakis arra kell figyelned, hogy véletlenül, vagy figyelmetlenségből be ne repülj a ketrecükbe.

– Komolyan??? – meredt rá Bíborka. – Ha ez igaz, akkor megyeeeek! – múlt el a feszültség szinte nyomtalanul a pillangóból.

– Szálljunk ki! Behordom a csomagjainkat, aztán elteszem aludni Vikit! – indítványozta Ibi. – Odabent találkozunk!

Alig, hogy beléptek a lakásba, Bíborka felröppent az emeletre, és teljes súlyával ránehézkedett a számítógép ezüst bekacsoló gombjára. Nyomta mindkét kezével, taposta a lábaival, de a gép nem indult be.

– Csiporka! Gyere már! – kiabált le türelmetlenül a lépcsőn gyalogosan felfelé araszoló bogárkának.

– Jövööök! – nyögte Csiporka. –Irtó meredek ez a lépcső! Tudod milyen nehéz mindig hegyet mászva közlekedni? – morcogott.

– De legalább hamarosan elbír a szárnyad a sok mászástól, és attól kezdve már könnyebb lesz minden! – ragyogtatta a pille az utolsó lépcső tetejére kapaszkodó Csiporkára a legszebb mosolyát! – Már csak a gépig kell felküzdened magad! Igyekezz! Egyedül nem tudom benyomni az indítóját!

– Na, végre! – sóhajtotta verítékes homlokát tenyerével letörölve Csiporka, majd ráhanyatlott az első széknek vélt bigyóra.

Alig, hogy rápottyant, hirtelen búgó hang töltötte be a szobát, és nagy világosság támadt.

– De ügyes vagy! – ölelte meg barátnőjét boldogan Bíborka. – Sikerült összeestedben éppen a bekapcsoló gombra pottyannod!

– Éljen! – mosolyodott el a hegymászástól aléltan a bogárka. – Mindjárt ideér Ibi, és megnézzük azt a csodaságot. De addig alszom egyet!

– Jaj, ne izélj már! – lökdöste meg Bíborka, de addigra már a gép zaján kívül csak Csiporka egyenletes szusszanásai verték fel a lakás csendjét.

***

(A szerző Facebook oldala ITT.)

Írta, és az illusztrációkat rajzolta:
Molnár Ágnes

Hasonló

Égi áldás az özvegyasszony házasságára

Ilus málnát, szamócát, medvehagymát árult a piacon, de Károly inkább a kezét kérte meg Ilus még akkor sem tudott örülni, mikor a postás meghozta az első nyugdíját. Minek? Éppen annyit... Tartalom megtekintése

Virágvasárnap Vatikánban a Szent Péter téren

Pálmaágakból lefektetett szőnyeg a Bazilika lépcsőin, olajágakkkal integető ünneplők Ilyen meghívót kap a vendég, ha a jó sorsa Rómában egy zarándokszállásra viszi. A Casa per ferie delle Suore Missionarie Pallottine néhány... Tartalom megtekintése

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam

Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia

Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér  ragyogása,  elegánsan hangolt  épületei  a ... Tartalom megtekintése

Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban

Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése

Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől

A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon  siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése