Mennék, és maradnék állapot

Csiporka és Bíborka visszautazik a városba

– Anya! Ha letelt a szoktatási idő, Pihe akkor is idebent fog élni? – kérdezte Ibi Márti mamától.

– Nem, kislányom! Az állatok nem valók a lakásba! Jobb nekik odakint! Ha mindig bent tartom, nem nő rendesen a szőre sem. És láttad, milyen kicsi, és mégis mekkora benne a vadászösztön! Ha bezárom, elveszem a szabadságát! Úgyis bent lehet velem, ha kedve lesz, ha idekint szabadon jár-kel. Megtörlöm a talpát, és már jöhet is! – simogatta meg az alvó cica fejét Márti mama.

– Legalább akkor lesz, aki megvédje Buksit! – örvendezett Bíborka.

– Miért gondolod, hogy a cicámnak meg kell védenie a kutyámat? – lepődött meg Márti mama.

– Azért, mert, ha Pihe elkapja a kintkerti egereket, akkor Buksinak nem fog folyton kiborulni a vize, és nem fogod leszidni! – somolygott Márti mamára emelve nagy szemeit Bíborka.

­– És neked is jobb lesz! – tette hozzá Csiporka.

– Nekem??? Miért?

– Mert, ha pihe minden rágcsálót elkap, és megesz, nem kell visszahordoznod őket az erdőszélre, a mezőre!

– Igazad van! Mennyi minden jó származik ebből a csepp sárgából! – mosolygott boldogan Márti mama.

– Csak azt nem értem… – hallgatott egy jó darabig Bíborka –, hogy lehet ez a pihepuhaság ilyen kegyetlen! – sóhajtozott.

– Ez nem kegyetlenség! Ő ragadozó. Ezt örökölte a szüleitől.

– Ennyi erővel én is kegyetlen vagyok! – mondta Csiporka.

– Te? Miért? – nézett rá tágra nyitott, csodálkozó szemekkel Bíborka.

– Mert összezúzom a frisszöld szárakat, és mindet bekapdosom. Képzeld csak el, hogy zokoghat a Mindenzöldek Anyja, hogy magamba faldosom a gyermekeit! – viccelt vele halálosan komoly arccal Csiporka. – És akkor már értem, hogy Ibi is miért ilyen!!!

– Miért??? Hát, milyen Ibi??? – döbbent meg Csiporka szavain Márti mama.

– Milyen, milyen?! Hát törődőkedvescsupaszív, mint te! Azt mondtad, a jellemzőinket a szüleinktől örököljük! – vigyorgott szeretettel Csiporka Márti mamára, majd Ibi felé fordult:

– Azt hiszem, itt az ideje, hogy hazainduljunk! Azt mondtad, otthon vár minket még a sok tennivaló!

– Igazad van! – sóhajtott Ibi. – Tudod, ilyenkor vagyok csak bajban. Imádok itthon lenni anyával, de a városban is szeretek élni, és a virágboltom a mindenem.

– Ez a tipikus mennék és maradnék állapot! – mosolygott Bíborka, és hogy meggyorsítsa a búcsúzást, azonnal az úti ruháikhoz repült. Kikészítette mindkettőjük új kendőjét, turbánját, és megkötős cipőjét. Ibi szótlanul összeszedte a saját cuccát, Márti mama pedig útravalót csomagolt nekik.

– Anya! Van otthon minden! Ne adj ide nekünk mindent magadtól!

– Csak nem gondolod, hogy úti csomag nélkül útnak eresztelek benneteket! Hát, olyan anya vagyok én, aki nem gondoskodik a családjáról?! – morcogott Márti mama, de csak a rend kedvéért.

– Csak tedd be azt az ennivalót nyugodtan! – helyeselt váratlanul Csiporka. – Így legalább amíg falogatunk a kocsiban, nem fogtok annyira hiányozni!

– Ó, te kis haspók! Még a szeretett ember hiányát is a hasadban érzed tán?! – cukkolta Bíborka, aprót bokszolva a bogárka hasa tájékára.

Amikor mindennel elkészültek, felöltöztek, és kihurcolkodtak az autóhoz. Az utolsó fordulónál ébredt fel éppen Pihe, így Márti mama őt is felemelte, hogy együtt búcsúztassák el szeretett vendégeiket.

– Köszönünk szépen mindent! – kiabált ki Bíborka az autóból teljes erőből integetve!

– Jövünk hamarosaaaan! – libbentette meg vagy ezredjére hosszú karjait Bíborka.

– Várlak bennetekeeeet! – kiáltott az egyre gyorsuló autó után Márti mama, aki magasra tartotta Pihét, és annak apró tappancsaival integetett szerettei után.

– Hát, elmentek…! – sóhajtott egy nagyot, majd visszasétált karjában a cicával a házba. – Van kedved velem tévézni? – kérdezte meg a kismacskát.

Az beleegyezően nyávogott, és elindult a szobaajtó felé.

– Megtörlöm a talpadat, mert eddig kinti cica voltál. Holnap pedig elmegyünk az állatorvoshoz. Megkérem, vizsgáljon meg, és adja be neked a szükséges oltásokat, vitaminokat, hogy meg ne betegedj.

Szavaira a cica nemtetszően összehúzta a szemeit.

– Ne félj! Nem fog fájni! Hidd el, soha nem okoznék neked szándékosan fájdalmat! De közel az erdő, na, meg bejárkálnak ezek a rágcsálók is. Ki tudja, milyen betegségeket terjesztenek. Vigyáznom kell rád! – magyarázta szeretettel Pihének Márti mama, miközben óvatosan megtörölgette mind a négy lábát a régi, zöld fürdőlepedőbe. – Látod, milyen jól megy ez a cicakendő a bundád színéhez, meg a szemedhez? – emelte fel a tükörhöz Pihét Márti mama.

A cica kimeredt szemmel, vicsorogva bámult a tükörbe.

– Azt hiszem, nem láttál még ilyet, Kispihém! – kacagta el magát Márti mama, amikor a cica apró lábaival kapdosni kezdett az idegen jószág felé. Szemei megteltek harciassággal, és kivillantotta fogait, és a körmeit. – Ez te magad vagy! Nem kell senkivel harcolnod idebent! Látod, vénségemre milyen bolond lettem! Azt hiszem, hogy cica létedre minden emberi dolgot ismersz, és csak összezavarlak! – tette le Márti mama Pihét a földre, aki a nyitott szobaajtó felé iramodott, s mire Márti mama a szobába ért, belekucorodott a fotelbe.

***

(A szerző Facebook oldala ITT.)

Szerző: 2018. 05. 22.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Lisztománia

Tüttő József alkotása 50x30cm, olaj/MDF. “Lisztománia, üzenet a Liszt érzékenyeknek!!” Rossz vicc, kicsit megengedtem magamnak az áthallás mókáját. Tüttő József jó humorral sajátos komponálással terítette elénk nagy zeneköltőnk jellemzőit: az... Tartalom megtekintése

Hitler Sasfészke Berchteschgadenben

Elérhetetlen, megközelíthetetlen, bevehetetlen… Már-már népmesei jelzők is feltűnnek az egykori náci vezető Salzburg mellett, ám mégis Bajorországban felépített rejtekhelyével kapcsolatos legendákban. Még a háború után is jó ideig megismerhetetlen volt... Tartalom megtekintése

Alkonyattól pirkadatig

Tüttő József alkotása60x90cm Olaj/MDF. A téma örök, a feldolgozások többsége ismert, de ez az egyéni, összetéveszthetetlen stílre fel kell kapni a fejet!!! A komor színhasználattal az állatok robusztussága is alátámasztott, a... Tartalom megtekintése