Tüttő József alkotása 50x30cm, olaj/MDF. “Lisztománia, üzenet a Liszt érzékenyeknek!!” Rossz vicc, kicsit megengedtem magamnak az áthallás mókáját. Tüttő József jó humorral sajátos komponálással terítette elénk nagy zeneköltőnk jellemzőit: az... Tartalom megtekintése
Mennék, és maradnék állapot
Csiporka és Bíborka visszautazik a városba
– Anya! Ha letelt a szoktatási idő, Pihe akkor is idebent fog élni? – kérdezte Ibi Márti mamától.
– Nem, kislányom! Az állatok nem valók a lakásba! Jobb nekik odakint! Ha mindig bent tartom, nem nő rendesen a szőre sem. És láttad, milyen kicsi, és mégis mekkora benne a vadászösztön! Ha bezárom, elveszem a szabadságát! Úgyis bent lehet velem, ha kedve lesz, ha idekint szabadon jár-kel. Megtörlöm a talpát, és már jöhet is! – simogatta meg az alvó cica fejét Márti mama.
– Legalább akkor lesz, aki megvédje Buksit! – örvendezett Bíborka.
– Miért gondolod, hogy a cicámnak meg kell védenie a kutyámat? – lepődött meg Márti mama.
– Azért, mert, ha Pihe elkapja a kintkerti egereket, akkor Buksinak nem fog folyton kiborulni a vize, és nem fogod leszidni! – somolygott Márti mamára emelve nagy szemeit Bíborka.
– És neked is jobb lesz! – tette hozzá Csiporka.
– Nekem??? Miért?
– Mert, ha pihe minden rágcsálót elkap, és megesz, nem kell visszahordoznod őket az erdőszélre, a mezőre!
– Igazad van! Mennyi minden jó származik ebből a csepp sárgából! – mosolygott boldogan Márti mama.
– Csak azt nem értem… – hallgatott egy jó darabig Bíborka –, hogy lehet ez a pihepuhaság ilyen kegyetlen! – sóhajtozott.
– Ez nem kegyetlenség! Ő ragadozó. Ezt örökölte a szüleitől.
– Ennyi erővel én is kegyetlen vagyok! – mondta Csiporka.
– Te? Miért? – nézett rá tágra nyitott, csodálkozó szemekkel Bíborka.
– Mert összezúzom a frisszöld szárakat, és mindet bekapdosom. Képzeld csak el, hogy zokoghat a Mindenzöldek Anyja, hogy magamba faldosom a gyermekeit! – viccelt vele halálosan komoly arccal Csiporka. – És akkor már értem, hogy Ibi is miért ilyen!!!
– Miért??? Hát, milyen Ibi??? – döbbent meg Csiporka szavain Márti mama.
– Milyen, milyen?! Hát törődőkedvescsupaszív, mint te! Azt mondtad, a jellemzőinket a szüleinktől örököljük! – vigyorgott szeretettel Csiporka Márti mamára, majd Ibi felé fordult:
– Azt hiszem, itt az ideje, hogy hazainduljunk! Azt mondtad, otthon vár minket még a sok tennivaló!
– Igazad van! – sóhajtott Ibi. – Tudod, ilyenkor vagyok csak bajban. Imádok itthon lenni anyával, de a városban is szeretek élni, és a virágboltom a mindenem.
– Ez a tipikus mennék és maradnék állapot! – mosolygott Bíborka, és hogy meggyorsítsa a búcsúzást, azonnal az úti ruháikhoz repült. Kikészítette mindkettőjük új kendőjét, turbánját, és megkötős cipőjét. Ibi szótlanul összeszedte a saját cuccát, Márti mama pedig útravalót csomagolt nekik.
– Anya! Van otthon minden! Ne adj ide nekünk mindent magadtól!
– Csak nem gondolod, hogy úti csomag nélkül útnak eresztelek benneteket! Hát, olyan anya vagyok én, aki nem gondoskodik a családjáról?! – morcogott Márti mama, de csak a rend kedvéért.
– Csak tedd be azt az ennivalót nyugodtan! – helyeselt váratlanul Csiporka. – Így legalább amíg falogatunk a kocsiban, nem fogtok annyira hiányozni!
– Ó, te kis haspók! Még a szeretett ember hiányát is a hasadban érzed tán?! – cukkolta Bíborka, aprót bokszolva a bogárka hasa tájékára.
Amikor mindennel elkészültek, felöltöztek, és kihurcolkodtak az autóhoz. Az utolsó fordulónál ébredt fel éppen Pihe, így Márti mama őt is felemelte, hogy együtt búcsúztassák el szeretett vendégeiket.
– Köszönünk szépen mindent! – kiabált ki Bíborka az autóból teljes erőből integetve!
– Jövünk hamarosaaaan! – libbentette meg vagy ezredjére hosszú karjait Bíborka.
– Várlak bennetekeeeet! – kiáltott az egyre gyorsuló autó után Márti mama, aki magasra tartotta Pihét, és annak apró tappancsaival integetett szerettei után.
– Hát, elmentek…! – sóhajtott egy nagyot, majd visszasétált karjában a cicával a házba. – Van kedved velem tévézni? – kérdezte meg a kismacskát.
Az beleegyezően nyávogott, és elindult a szobaajtó felé.
– Megtörlöm a talpadat, mert eddig kinti cica voltál. Holnap pedig elmegyünk az állatorvoshoz. Megkérem, vizsgáljon meg, és adja be neked a szükséges oltásokat, vitaminokat, hogy meg ne betegedj.
Szavaira a cica nemtetszően összehúzta a szemeit.
– Ne félj! Nem fog fájni! Hidd el, soha nem okoznék neked szándékosan fájdalmat! De közel az erdő, na, meg bejárkálnak ezek a rágcsálók is. Ki tudja, milyen betegségeket terjesztenek. Vigyáznom kell rád! – magyarázta szeretettel Pihének Márti mama, miközben óvatosan megtörölgette mind a négy lábát a régi, zöld fürdőlepedőbe. – Látod, milyen jól megy ez a cicakendő a bundád színéhez, meg a szemedhez? – emelte fel a tükörhöz Pihét Márti mama.
A cica kimeredt szemmel, vicsorogva bámult a tükörbe.
– Azt hiszem, nem láttál még ilyet, Kispihém! – kacagta el magát Márti mama, amikor a cica apró lábaival kapdosni kezdett az idegen jószág felé. Szemei megteltek harciassággal, és kivillantotta fogait, és a körmeit. – Ez te magad vagy! Nem kell senkivel harcolnod idebent! Látod, vénségemre milyen bolond lettem! Azt hiszem, hogy cica létedre minden emberi dolgot ismersz, és csak összezavarlak! – tette le Márti mama Pihét a földre, aki a nyitott szobaajtó felé iramodott, s mire Márti mama a szobába ért, belekucorodott a fotelbe.
***
(A szerző Facebook oldala ITT.)
Hasonló
Az a lapály valamikor igen ...
Pengefogú hódok, félszarvú ...
Toronyóra a templom mennyez...
A magyar jakobinusok a kuff...
Rózsa Sándor talpig nehéz v...
A császár kaiserschmarrnij...
Hitler Sasfészke Berchtesch...
Mert fontos a pihenés, a cs...
Szent Márton kert, Monaco
A füzérradványi Károlyi-kas...
Az oroszi kis híd becsülett...
Anyóka az autóbuszon
Nagylegények, nagyleányok
Hol bót, hol nem vót
Láttyátuk feleim szümtükhel...
Sétálok tovább, a Nap éppen...
Halk csipogás kezdett halla...
Az idő végtelen éneke
Rudit húsz éve, Öcsit ma te...
Erdélyi románc
Lisztománia

Az a lapály valamikor igen nagy lábon élt

A Patakhát (vagy Patak-hát) az Ecceri fiú falujának egyik jelentős területe A szekeresi útról le kell térni és az onnan kiinduló földút elvisz akár Kisnaményba, akár Darnóra. Attól függ, hogy... Tartalom megtekintése
Pengefogú hódok, félszarvú óriások

Rövidgatyában a csinárok földjén nyár elején a kömörei határban Szeretem a május végét, a júniust. Az egyre hosszabbodó nappalok időszaka, még este kilenckor is világos van. Megyünk a fény felé.... Tartalom megtekintése
Toronyóra a templom mennyezetén

Sankt Wolfgang, Salzkammergut gyöngyszeme IMG_0707 IMG_0722 IMG_0713 IMG_0712 IMG_0715 IMG_0716 IMG_0726 IMG_0731 IMG_0735
A magyar jakobinusok a kuffsteini vár börtönében

IMG_0669 IMG_0631 IMG_0628 IMG_0635 IMG_0639 IMG_0649 IMG_0646 IMG_0638 IMG_0665 IMG_0663 IMG_0653 IMG_0691
Rózsa Sándor talpig nehéz vasban

Egy magyar rablóvezér a császár kuffsteini várbörtönében IMG_0627 IMG_0633 IMG_0634 IMG_0694
A császár kaiserschmarrnija Bad Ischlben

Ferenc József királyunk kedvenc fürdővárosa ma is az ínyencek zarándokhelye Az osztrák sógoroknak persze császár, így aztán nem is király-, hanem császármorzsa a magyar neve a képen látható ételkölteménynek. A... Tartalom megtekintése
Hitler Sasfészke Berchteschgadenben

Elérhetetlen, megközelíthetetlen, bevehetetlen… Már-már népmesei jelzők is feltűnnek az egykori náci vezető Salzburg mellett, ám mégis Bajorországban felépített rejtekhelyével kapcsolatos legendákban. Még a háború után is jó ideig megismerhetetlen volt... Tartalom megtekintése
Mert fontos a pihenés, a csend, a természet

Néha jól esik csak úgy leülni a kerítés elé a régi padkára, elcsevegni semmiségekről Ülni, nem gondolkodni, és csak bámulni a semmibe. Talán a szemben lévő domboldalt figyelni, melyet színes vadvirágok... Tartalom megtekintése
Alkonyattól pirkadatig

Tüttő József alkotása60x90cm Olaj/MDF. A téma örök, a feldolgozások többsége ismert, de ez az egyéni, összetéveszthetetlen stílre fel kell kapni a fejet!!! A komor színhasználattal az állatok robusztussága is alátámasztott, a... Tartalom megtekintése