Az Estleszállti rém

Csiporka és Bíborka koraesti kaladja

A malomtól hazáig nem volt hosszú az út, mégis, mire Csiporka, Bíborka és Márti mama a banyatalicskával hazagurította a friss lisztet, majdnem teljesen besötétedett. Ahogy befordultak Márti mama utcájába, hirtelen hangos dudaszó verte fel a csendet. Bíborka úgy megijedt a váratlan hangorkántól, hogy egy szempillantás alatt bebújt Márti mama fürtjei közé, Csiporka meg hasra vágta magát a gallérján, befogta a füleit, hátha úgy kevesebb baj éri.

– Ki nem fér már el ebben a kihalt utcában?! – méltatlankodott Márti mama, mert az ijedtségtől minden korábbi jó hangulatuk elillant. – Azért sem nézek hátra! – dünnyögte mérgesen az orra alá. – Majd csak elmegy végre az a dudálós szemtelenség!

De a sötét ablakú járgány nem tágított mögülük, és az az átok sofőr egyre többször, és hosszabban nyomkodta a dudát. Nagy lelkierő kellett hozzá, hogy rezzenéstelenül továbbmenjenek, de egy pisszenésük  sem hallatszott, még levegőt is alig vettek. Alig várták, hogy elérjenek a házig, amikor kicsapódott az autó ajtaja.

– Anya!!!! Nézz már hátra!!!

– Ez Ibi hangja! – kapta fel fejét Bíborka.

Erre Márti mama azonnal megfordult, és szinte szaladt, vállán a bogárkákkal, a kocsiig. Körbeölelte Ibit és addig szorította, míg teljesen meg nem nyugodott. Közben Csiporka és Bíborka örömtáncot jártak a gallérján, és apró szeretetpuszikkal szórták tele Ibi nevető arcát.

– Mért nem néztetek hátra?! Nem ismertétek fel Vikit?! Csak nem hittétek, hogy rátok támadt az Estleszállti rém?!

– Ki gondolta, hogy te vagy, jányom! Korán van még, épp csak beesteledett. Azt hittük, még a boltban vagy! Annyi rosszat látni a tévében…

– Persze, támadó…! – kacagott fel Ibi. Azt reméltétek, mi, hogy valami szemtelen férfinép csapja nektek a szelet! – ugratta őket Ibi, mert minden áron el akarta oszlatni félelmük utolsó foszlányát is.

– Micsodaaa? Szél közeleg?? – ijedt meg Csiporka.  Kapaszkodjunk! Nem akarom, hogy elrepítsen valami ismeretlenbe tőleteeek!!!– kiáltotta, és azonnal megmarkolta Márti mama fülét.

– Gyere, Bíborkám! – vette a tenyerére a kapaszkodó után riadtan nyúlkáló pillangót. – Nincs baj! Csak azzal vicceltem, hogy udvaroltattatok magatoknak.

– A szél szokott udvarolni? – kérdezte teljesen összezavarodva Bíborka, aki teljes erejével kapaszkodott még mindig Ibi kisujjába.

– Azt nem tudom, de ha kíváncsi vagy, majd legközelebb, ha előbújik, megkérdezem tőle – mosolygott rá megnyugtatóan Ibi. – Ne haragudj! Olyan buta vagyok! Megint elfelejtettem, hogy ezeket a régi szólásokat ti még nem érthetitek.

– És hogyhogy ilyen hamar hazaértél? – váltott hirtelen Csiporka.

– Csak nem történt valami baj? – aggodalmaskodott Márti mama.

– Áramszünet lett. Bajnak éppen baj, mert valami baleset miatt szakadt le egy fővezeték, de én megörültem neki. Pont leadtam a hétfői rendelést az interneten, amikor minden elsötétült.

– Nem féltél? – koccant össze Bíborka foga a félelemtől, mert annyira beleélte magát Ibi helyzetébe.

– Nem én! Feltapogatóztam az emeletre. Megkerestem a szekrény aljába bepakolt karácsonyi gyertyákat. Meg is leltem a legalsó doboz hátuljában, de aztán eszembe jutott, hogy a meggyújtásához gyufa is kell. Így újra visszabotorkáltam a földszintre. Mindenhová benyúltam, ahol úgy gondoltam, gyufa van, persze sehol sem volt. Végül fogtam a gázgyújtót, és azzal végre sikerült világosságot fakasztanom. Leültem egy kicsit, vártam, hátha hamar véget ér a sötétség, de semmi nem mozdult. Kint is szétnéztem. Az egész utcában sötét lett minden ablak. Csak a kukucskálók gyertyafényei villantak meg szemben. Aztán fogtam magam, összeszedtem pár holmit a hátizsákba, lekattintgattam a kapcsolókat, hogy egész hétvégén ne legyen teljes fényár nálam, ha megjavítják a vezetéket. Aztán kitettem a zárva, nyitás hétfőn táblát, kocsiba ültem, és most itt vagyok – mosolygott tiszta örömmel Ibi a kedvenc hallgatóságára.

– Jól tetted! – szólalt meg Bíborka. – Már nagyon vártunk!

– Ne ácsorogjunk már itt az utcán, gyerekeim! – vágott közbe Márti mama. – Indítsa haza mindenki a maga szekerét! Otthon találkozunk!– rántott egyet Márti mama liszttel megpakolt banyatalicskán

– Én Ibivel megyek! – libbent át Bíborka a lány vállára.

– Én veled maradok Márti mama, és megvédelek mindenkitől! – húzta ki magát Csiporka, hogy igazán erősnek, bátornak látsszon.

– Ti még sosem voltatok külön egymástól? – kérdezte Csiporkát Márti mama, ahogy Ibiék elhajtottak.

– Hm…, nem, csak akkor, ha Bíborka a mezőre libbent nektárt szívogatni.

– Ó, emlékszem már! Mesélte Ibi, hogy egy gaz varangy letörte a szárnya végét, te meg meggyógyítottad varázsiszappal. Hát, igen… – gondolkodott el Márti mama egy pillanatra. – Ti úgy összetartoztok, mint ág, meg a levél.

De azt már nem mondta el, hogy ő milyen sokszor érzi magát egyedül. Csak az ajkát elhagyó halk sóhaj jelezte, hogy gondolatai a régmúltba tértek vissza egy pillanatra, amikor Ibi még picilány volt, és hárman éltek együtt családként.

– Igen. Mi valahogy kiegészítjük egymást mindenben. Annyira különbözünk, hogy együtt kiadunk egy egészet. Nézd csak meg az én pufi pocakomat, alacsony termetemet, meg Bíborka karcsú sudárságát!

– Nem a külső a legfontosabb, mondtam már neked! – váltott vissza a jelenbe Márti mama. – Nagyon is nagy a hasonlóság köztetek!

– Köztüüünk??? – tátotta nagyra a szemét Csiporka, aki elég erősen kételkedni kezdett Márti mama éleslátásában.

– Igen. Jól hallottad! Mindketten jó lelkűek, kedvesek vagytok. Mindenkiben a jót keresitek, és mindenkinek segíteni próbáltok. Most is azt teszed. Lehet, hogy észre sem vetted, Csiporkám. Megjött Ibi, akit mind nagyon vártunk. De te nem mentél vele, mert megérezted, hogy rossz lenne nekem egyedül megtenni ezt a pár lépést hazáig. Igen jó lenne a világ, ha ilyen emberek szaladgálnának benne, mint ti vagytok! – simogatta meg Csiporka dicsérettől kipiruló arcát szeretettel Márti mama, majd mindketten beléptek a kapun.

***

(A szerző Facebook oldala ITT.)

Írta, és az illusztrációkat rajzolta:
Molnár Ágnes

Hasonló

Égi áldás az özvegyasszony házasságára

Ilus málnát, szamócát, medvehagymát árult a piacon, de Károly inkább a kezét kérte meg Ilus még akkor sem tudott örülni, mikor a postás meghozta az első nyugdíját. Minek? Éppen annyit... Tartalom megtekintése

Virágvasárnap Vatikánban a Szent Péter téren

Pálmaágakból lefektetett szőnyeg a Bazilika lépcsőin, olajágakkkal integető ünneplők Ilyen meghívót kap a vendég, ha a jó sorsa Rómában egy zarándokszállásra viszi. A Casa per ferie delle Suore Missionarie Pallottine néhány... Tartalom megtekintése

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam

Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia

Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér  ragyogása,  elegánsan hangolt  épületei  a ... Tartalom megtekintése

Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban

Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése

Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől

A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon  siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése