Az Estleszállti rém

Csiporka és Bíborka koraesti kaladja

A malomtól hazáig nem volt hosszú az út, mégis, mire Csiporka, Bíborka és Márti mama a banyatalicskával hazagurította a friss lisztet, majdnem teljesen besötétedett. Ahogy befordultak Márti mama utcájába, hirtelen hangos dudaszó verte fel a csendet. Bíborka úgy megijedt a váratlan hangorkántól, hogy egy szempillantás alatt bebújt Márti mama fürtjei közé, Csiporka meg hasra vágta magát a gallérján, befogta a füleit, hátha úgy kevesebb baj éri.

– Ki nem fér már el ebben a kihalt utcában?! – méltatlankodott Márti mama, mert az ijedtségtől minden korábbi jó hangulatuk elillant. – Azért sem nézek hátra! – dünnyögte mérgesen az orra alá. – Majd csak elmegy végre az a dudálós szemtelenség!

De a sötét ablakú járgány nem tágított mögülük, és az az átok sofőr egyre többször, és hosszabban nyomkodta a dudát. Nagy lelkierő kellett hozzá, hogy rezzenéstelenül továbbmenjenek, de egy pisszenésük  sem hallatszott, még levegőt is alig vettek. Alig várták, hogy elérjenek a házig, amikor kicsapódott az autó ajtaja.

– Anya!!!! Nézz már hátra!!!

– Ez Ibi hangja! – kapta fel fejét Bíborka.

Erre Márti mama azonnal megfordult, és szinte szaladt, vállán a bogárkákkal, a kocsiig. Körbeölelte Ibit és addig szorította, míg teljesen meg nem nyugodott. Közben Csiporka és Bíborka örömtáncot jártak a gallérján, és apró szeretetpuszikkal szórták tele Ibi nevető arcát.

– Mért nem néztetek hátra?! Nem ismertétek fel Vikit?! Csak nem hittétek, hogy rátok támadt az Estleszállti rém?!

– Ki gondolta, hogy te vagy, jányom! Korán van még, épp csak beesteledett. Azt hittük, még a boltban vagy! Annyi rosszat látni a tévében…

– Persze, támadó…! – kacagott fel Ibi. Azt reméltétek, mi, hogy valami szemtelen férfinép csapja nektek a szelet! – ugratta őket Ibi, mert minden áron el akarta oszlatni félelmük utolsó foszlányát is.

– Micsodaaa? Szél közeleg?? – ijedt meg Csiporka.  Kapaszkodjunk! Nem akarom, hogy elrepítsen valami ismeretlenbe tőleteeek!!!– kiáltotta, és azonnal megmarkolta Márti mama fülét.

– Gyere, Bíborkám! – vette a tenyerére a kapaszkodó után riadtan nyúlkáló pillangót. – Nincs baj! Csak azzal vicceltem, hogy udvaroltattatok magatoknak.

– A szél szokott udvarolni? – kérdezte teljesen összezavarodva Bíborka, aki teljes erejével kapaszkodott még mindig Ibi kisujjába.

– Azt nem tudom, de ha kíváncsi vagy, majd legközelebb, ha előbújik, megkérdezem tőle – mosolygott rá megnyugtatóan Ibi. – Ne haragudj! Olyan buta vagyok! Megint elfelejtettem, hogy ezeket a régi szólásokat ti még nem érthetitek.

– És hogyhogy ilyen hamar hazaértél? – váltott hirtelen Csiporka.

– Csak nem történt valami baj? – aggodalmaskodott Márti mama.

– Áramszünet lett. Bajnak éppen baj, mert valami baleset miatt szakadt le egy fővezeték, de én megörültem neki. Pont leadtam a hétfői rendelést az interneten, amikor minden elsötétült.

– Nem féltél? – koccant össze Bíborka foga a félelemtől, mert annyira beleélte magát Ibi helyzetébe.

– Nem én! Feltapogatóztam az emeletre. Megkerestem a szekrény aljába bepakolt karácsonyi gyertyákat. Meg is leltem a legalsó doboz hátuljában, de aztán eszembe jutott, hogy a meggyújtásához gyufa is kell. Így újra visszabotorkáltam a földszintre. Mindenhová benyúltam, ahol úgy gondoltam, gyufa van, persze sehol sem volt. Végül fogtam a gázgyújtót, és azzal végre sikerült világosságot fakasztanom. Leültem egy kicsit, vártam, hátha hamar véget ér a sötétség, de semmi nem mozdult. Kint is szétnéztem. Az egész utcában sötét lett minden ablak. Csak a kukucskálók gyertyafényei villantak meg szemben. Aztán fogtam magam, összeszedtem pár holmit a hátizsákba, lekattintgattam a kapcsolókat, hogy egész hétvégén ne legyen teljes fényár nálam, ha megjavítják a vezetéket. Aztán kitettem a zárva, nyitás hétfőn táblát, kocsiba ültem, és most itt vagyok – mosolygott tiszta örömmel Ibi a kedvenc hallgatóságára.

– Jól tetted! – szólalt meg Bíborka. – Már nagyon vártunk!

– Ne ácsorogjunk már itt az utcán, gyerekeim! – vágott közbe Márti mama. – Indítsa haza mindenki a maga szekerét! Otthon találkozunk!– rántott egyet Márti mama liszttel megpakolt banyatalicskán

– Én Ibivel megyek! – libbent át Bíborka a lány vállára.

– Én veled maradok Márti mama, és megvédelek mindenkitől! – húzta ki magát Csiporka, hogy igazán erősnek, bátornak látsszon.

– Ti még sosem voltatok külön egymástól? – kérdezte Csiporkát Márti mama, ahogy Ibiék elhajtottak.

– Hm…, nem, csak akkor, ha Bíborka a mezőre libbent nektárt szívogatni.

– Ó, emlékszem már! Mesélte Ibi, hogy egy gaz varangy letörte a szárnya végét, te meg meggyógyítottad varázsiszappal. Hát, igen… – gondolkodott el Márti mama egy pillanatra. – Ti úgy összetartoztok, mint ág, meg a levél.

De azt már nem mondta el, hogy ő milyen sokszor érzi magát egyedül. Csak az ajkát elhagyó halk sóhaj jelezte, hogy gondolatai a régmúltba tértek vissza egy pillanatra, amikor Ibi még picilány volt, és hárman éltek együtt családként.

– Igen. Mi valahogy kiegészítjük egymást mindenben. Annyira különbözünk, hogy együtt kiadunk egy egészet. Nézd csak meg az én pufi pocakomat, alacsony termetemet, meg Bíborka karcsú sudárságát!

– Nem a külső a legfontosabb, mondtam már neked! – váltott vissza a jelenbe Márti mama. – Nagyon is nagy a hasonlóság köztetek!

– Köztüüünk??? – tátotta nagyra a szemét Csiporka, aki elég erősen kételkedni kezdett Márti mama éleslátásában.

– Igen. Jól hallottad! Mindketten jó lelkűek, kedvesek vagytok. Mindenkiben a jót keresitek, és mindenkinek segíteni próbáltok. Most is azt teszed. Lehet, hogy észre sem vetted, Csiporkám. Megjött Ibi, akit mind nagyon vártunk. De te nem mentél vele, mert megérezted, hogy rossz lenne nekem egyedül megtenni ezt a pár lépést hazáig. Igen jó lenne a világ, ha ilyen emberek szaladgálnának benne, mint ti vagytok! – simogatta meg Csiporka dicsérettől kipiruló arcát szeretettel Márti mama, majd mindketten beléptek a kapun.

***

(A szerző Facebook oldala ITT.)

Írta, és az illusztrációkat rajzolta:
Molnár Ágnes
Written by
Szerző: 2018. 04. 03.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Lisztománia

Tüttő József alkotása 50x30cm, olaj/MDF. “Lisztománia, üzenet a Liszt érzékenyeknek!!” Rossz vicc, kicsit megengedtem magamnak az áthallás mókáját. Tüttő József jó humorral sajátos komponálással terítette elénk nagy zeneköltőnk jellemzőit: az... Tartalom megtekintése

Hitler Sasfészke Berchteschgadenben

Elérhetetlen, megközelíthetetlen, bevehetetlen… Már-már népmesei jelzők is feltűnnek az egykori náci vezető Salzburg mellett, ám mégis Bajorországban felépített rejtekhelyével kapcsolatos legendákban. Még a háború után is jó ideig megismerhetetlen volt... Tartalom megtekintése

Alkonyattól pirkadatig

Tüttő József alkotása60x90cm Olaj/MDF. A téma örök, a feldolgozások többsége ismert, de ez az egyéni, összetéveszthetetlen stílre fel kell kapni a fejet!!! A komor színhasználattal az állatok robusztussága is alátámasztott, a... Tartalom megtekintése