Félreértések délutánja

Csiporka és Bíborka két malomban őröl

– Hű, de finom illat volt odabent! – szippantott egy utolsót Bíborka a malom elé kilépve.

– Jó bizony, de a sülő kenyér illatával nem vetekedhet! – kontrázott Márti mama.

– És hogy lesz a lisztből kenyér? – kérdezte Bíborka.  – Beleöntjük a sütőbe és annyi?

– Az nem lehet! – mondta Csiporka azonnal. Ibi kenyere hosszúkás, keskeny volt. Láttad, a malomban a lisztet. Teljesen elterült a tartóban. Csak azért lett dombja, mert már nem fért több vízszintesen.

– Igen, láttam. Olyan volt, mint Kondi dombja, csak sokkal, sokkal nagyobb.

– Mi is jártunk kondizni nem is olyan rég, egy darabig – tette hozzá Márti mama.

– Micsoda??? Ti vakondot fogni jártatok? – döbbent meg Csiporka.

– Dehogy! Tornáztunk, meg erősítőgépeztünk. Tudjátok, ami súlyokat emelget.

– De hogy jön a vakond a súlyemeléshez??? – értetlenkedett Bíborka.

– Azt hiszem, sehogy! – kacagott fel Márti mama. – Már megint két malomban őröltünk.

– De hiszen itt csak egy malom van! – mutatott vissza a még jól látszó épületre a pillangó.

Márti mama erre már nem tudott felelni a kacagástól. Mikor erőt vett magán, mert már az oldala is szúrt a szokatlan jókedv következményeitől, elkomolyodott.

– Tisztázzuk!  A két malomban őrlés az egy szólás. Akkor mondják, ha két ember beszél egymáshoz, mindkettő azt hiszi, egy témáról beszélnek, de közben meg kettőről, csak nem veszik észre. A ti Konditok, ha jól értem, valami állatféle lehet, az enyém meg a kondicionáló, vagyis egy erőnlétet megtartó, fejlesztő gép becézett neve. A testnevelés tanár néni szervezte nekünk, öregeknek az edzéseket, de aztán megszületett a kisbabája, és már nem ér rá. Más meg nem vállalta, hogy tovább tornázzon velünk.

– A mi Kondink is jó tornász lehet, mert a fejével, meg a mellső lábaival túrja ki a járatából a felesleges földet. Vagyis Kondi is folyton kondizik – kacagta el magát Csiporka, aki végre már átlátta a szó kettős jelentéséből adódó korábbi értetlenséget.

– Vagyis Márti mama is egy vakond volt nem olyan régen – nevette el magát végre mindent megértve Bíborka is.

– Na, igyekezzünk, mert még a kovászt is meg kell etetnem, hogy reggelre használható legyen! – noszogatta a toporogva kacagó bogárkákat Márti mama.

– A mi Ibink Kovász Ibi? Nem Virág? – értetlenkedett megint Bíborka.

– Hogy jön ide Ibi? – nézett rá meglepődve Márti mama.

– Úgy, hogy Ibi nem soká érkezik, és gondoltam, neki akarsz vacsorát készíteni – válaszolta Bíborka.

– Neki is akarok én, hogyne akarnék, de ő még soká ér ide. A kovász nem ember, hanem egy liszt és víz keverékéből érlelt élesztő, amit minden nap táplálni kell ahhoz, hogy folyamatosan használni lehessen belőle. Naponta öntök bele egy kanál lisztet és ugyanannyi vizet, és újra lefedem. Amikor jóllakott, megpuffad, felhólyagosodik, akkor lehet hozzáfogni a dagasztáshoz.

– De, ha folyton eteted, nem marad elég liszt a sütéshez! – méltatlankodott Csiporka.

– Marad az, lelkem! Öt sütésre elegendő liszt gurul itt mögöttünk a banyatalicskában – kacsintott Márti mama megnyugtatóan Csiporkára.

– Akkor a kovász olyan, mint Buksi? – kérdezte minden idevágó tudását összeillesztgetve Bíborka.

– Mitől lenne kapcsolat a kutyám és az élesztőm között? – lepődött meg a pillangó következtetésén Márti mama.

– Mert mindkettő csak napjában egyszer eszik! – vágta rá vigyorogva Bíborka, aki nagyon boldog volt, hogy most az egyszer ő tudta megviccelni a többieket.

– Ó, te pille, te pille! Ma már másodszorra sajog a hasam a nagy nevetéstől! – mondta Márti mama a levegőt kapkodva.

– Érdekes! Nekem is fáj! – suttogta Csiporka, és keservesen nézett.

– Csak nem valami betegséget kaptál el itt nálam, bogárkám? – emelte aggódón a tenyerébe Márti mama Csiporkát, és körbenézegette, hátha megtalálja a fájdalom okát.

– De, sajnos az történt – vágott szomorú képet mélységes együttérzésről tanúskodva Bíborka is. – Elkapta szegény a falánkság vírust! – kacagott fel mindent tudóan, de közben felröppent, és letépett egy akáclevelet, hogy legalább egy apró falattal enyhítse a fogyókúra első napjával birkózó barátnője kínjait.

***

Írta, és az illusztrációkat rajzolta:
Molnár Ágnes

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése