Félreértések délutánja

Csiporka és Bíborka két malomban őröl

– Hű, de finom illat volt odabent! – szippantott egy utolsót Bíborka a malom elé kilépve.

– Jó bizony, de a sülő kenyér illatával nem vetekedhet! – kontrázott Márti mama.

– És hogy lesz a lisztből kenyér? – kérdezte Bíborka.  – Beleöntjük a sütőbe és annyi?

– Az nem lehet! – mondta Csiporka azonnal. Ibi kenyere hosszúkás, keskeny volt. Láttad, a malomban a lisztet. Teljesen elterült a tartóban. Csak azért lett dombja, mert már nem fért több vízszintesen.

– Igen, láttam. Olyan volt, mint Kondi dombja, csak sokkal, sokkal nagyobb.

– Mi is jártunk kondizni nem is olyan rég, egy darabig – tette hozzá Márti mama.

– Micsoda??? Ti vakondot fogni jártatok? – döbbent meg Csiporka.

– Dehogy! Tornáztunk, meg erősítőgépeztünk. Tudjátok, ami súlyokat emelget.

– De hogy jön a vakond a súlyemeléshez??? – értetlenkedett Bíborka.

– Azt hiszem, sehogy! – kacagott fel Márti mama. – Már megint két malomban őröltünk.

– De hiszen itt csak egy malom van! – mutatott vissza a még jól látszó épületre a pillangó.

Márti mama erre már nem tudott felelni a kacagástól. Mikor erőt vett magán, mert már az oldala is szúrt a szokatlan jókedv következményeitől, elkomolyodott.

– Tisztázzuk!  A két malomban őrlés az egy szólás. Akkor mondják, ha két ember beszél egymáshoz, mindkettő azt hiszi, egy témáról beszélnek, de közben meg kettőről, csak nem veszik észre. A ti Konditok, ha jól értem, valami állatféle lehet, az enyém meg a kondicionáló, vagyis egy erőnlétet megtartó, fejlesztő gép becézett neve. A testnevelés tanár néni szervezte nekünk, öregeknek az edzéseket, de aztán megszületett a kisbabája, és már nem ér rá. Más meg nem vállalta, hogy tovább tornázzon velünk.

– A mi Kondink is jó tornász lehet, mert a fejével, meg a mellső lábaival túrja ki a járatából a felesleges földet. Vagyis Kondi is folyton kondizik – kacagta el magát Csiporka, aki végre már átlátta a szó kettős jelentéséből adódó korábbi értetlenséget.

– Vagyis Márti mama is egy vakond volt nem olyan régen – nevette el magát végre mindent megértve Bíborka is.

– Na, igyekezzünk, mert még a kovászt is meg kell etetnem, hogy reggelre használható legyen! – noszogatta a toporogva kacagó bogárkákat Márti mama.

– A mi Ibink Kovász Ibi? Nem Virág? – értetlenkedett megint Bíborka.

– Hogy jön ide Ibi? – nézett rá meglepődve Márti mama.

– Úgy, hogy Ibi nem soká érkezik, és gondoltam, neki akarsz vacsorát készíteni – válaszolta Bíborka.

– Neki is akarok én, hogyne akarnék, de ő még soká ér ide. A kovász nem ember, hanem egy liszt és víz keverékéből érlelt élesztő, amit minden nap táplálni kell ahhoz, hogy folyamatosan használni lehessen belőle. Naponta öntök bele egy kanál lisztet és ugyanannyi vizet, és újra lefedem. Amikor jóllakott, megpuffad, felhólyagosodik, akkor lehet hozzáfogni a dagasztáshoz.

– De, ha folyton eteted, nem marad elég liszt a sütéshez! – méltatlankodott Csiporka.

– Marad az, lelkem! Öt sütésre elegendő liszt gurul itt mögöttünk a banyatalicskában – kacsintott Márti mama megnyugtatóan Csiporkára.

– Akkor a kovász olyan, mint Buksi? – kérdezte minden idevágó tudását összeillesztgetve Bíborka.

– Mitől lenne kapcsolat a kutyám és az élesztőm között? – lepődött meg a pillangó következtetésén Márti mama.

– Mert mindkettő csak napjában egyszer eszik! – vágta rá vigyorogva Bíborka, aki nagyon boldog volt, hogy most az egyszer ő tudta megviccelni a többieket.

– Ó, te pille, te pille! Ma már másodszorra sajog a hasam a nagy nevetéstől! – mondta Márti mama a levegőt kapkodva.

– Érdekes! Nekem is fáj! – suttogta Csiporka, és keservesen nézett.

– Csak nem valami betegséget kaptál el itt nálam, bogárkám? – emelte aggódón a tenyerébe Márti mama Csiporkát, és körbenézegette, hátha megtalálja a fájdalom okát.

– De, sajnos az történt – vágott szomorú képet mélységes együttérzésről tanúskodva Bíborka is. – Elkapta szegény a falánkság vírust! – kacagott fel mindent tudóan, de közben felröppent, és letépett egy akáclevelet, hogy legalább egy apró falattal enyhítse a fogyókúra első napjával birkózó barátnője kínjait.

***

 

Szerző: 2018. 03. 27.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése