Slusszkulcs-udvariasság

Csiporka és Bíborka ismerkedni kezd az autók csodáival

A garázsajtóhoz közeledve Ibi elővett egy jókora kulcscsomót. Egy jó nagy, sötét kulcsot kiválasztott a karikán lógók közül, és becsusszantotta az ajtó közepén levő lyukacskába. Fordított rajta egyet, és az ajtó azon nyomban kitárult. A félhomályban egy ezüstszínű, kicsit poros, régifajta, de méltóságos külsejű autó ácsorgott csendesen.

– Jó napot kívánok! – köszöntötte azonnal udvariasan Bíborka, ahogy azt az Erdei Tanodában Bagoly Brúnó tanító bácsitól tanulta.

Várt egy kicsit, majd folytatta:

– Ibit már régóta ismered – mutatott a lányra. – A jobb vállán áll csíkos hasú barátnőm, Csiporka. Én Bíborka vagyok, a pillangólány – mutatkozott be kedvesen.

Ismét várt egy kicsit, majd Ibihez fordult:

– Mondd, nem voltam elég udvarias?

– Dehogynem! – vágta rá azonnal Ibi. – Köszöntél, bemutattál minket és magadat, ahogy egy jól nevelt bogárkához illik – dicsérte meg a viráglány.

– Akkor nem értem, Viki miért nem viszonozta a köszönésemet – szontyolodott el Bíborka.

– Talán nem tud beszélni szegény – vélte Csiporka.

– Nincs semmi baj sem veletek, sem az autómmal! Ne aggódjatok! Ő csak akkor képes a hangját hallatni, ha ezzel a kis fekete távirányítóval, vagy ezzel a fekete búbos kocsikulccsal kinyitom az ajtózárait, majd az indító kulcsot beillesztem a kormány alatt jobb oldalon levő lyukba, és fordítok rajta egyet.

– Mennyivel egyszerűbb ez nekünk! – örvendezett Bíborka.  – Én csak kitátom a számat, és már mondom is, amit szeretnék. Milyen jó, hogy mi kulcs és lyukak segítsége nélkül is jó működünk!

– Én azért nem bánom, ha a szájlyukamba időnként jó sok zöldet tömögethetek. Igaz, kulcs nélkül jobban szeretek eszegetni – dörmögte közbe az orra alatt a mindig éhes Csiporka.

Ibi mosolyogva hallgatta párbeszédüket és arra gondolt, milyen szerencsés, hogy két kis barátja mindig derűssé teszi a napjait, közben észrevétlenül megnyomta a távirányító közepét.

– Odanézz! – kiáltott fel Bíborka. – Rám kacsintott Viki!

– Rám is! – bizonygatta Csiporka.

– Tényleg él, és nem is beteg! – örvendezett Bíborka.

– Nem bizony! Gyertek, üljünk bele! – invitálta őket barátnőjük.

Ibi egy mozdulattal kitárta az ajtót. Óvatosan levette kabátját, és úgy helyezte a jobb első ülésre, hogy a galléron ácsorgó bogárkák alaposan szétnézhessenek, majd ő is beült a bal első ülésre. Bedugta a zárba a slusszkulcsot, és elfordította. Mozdulatától az autó azonnal megszólalt.

– Tényleg nem haragszik! Igazad volt! – örvendezett Bíborka.

– Ezt honnan tudod? – lepődött meg Ibi.

– Igazán kedves a duruzsolása. Nem harsog, sziszeg, suhog, nyikorog, durrant, csikorog, mint azok az autók, amiket a fogorvoshoz menet hallottunk.

– Ha elindulunk, egy kissé erősebb lesz a hangja, majd meghallod, de mindig vigyázok arra, hogy ne erőltessem túl – mondta Ibi, és azonnal kitolatott az udvarra. Nem állította le a motort, csak kipattant egy pillanatra. Bezárta a garázsajtót, majd visszacsusszant a helyére, és lassan kigördült Vikivel az útra.

– De jó neked! A te hasadnál van egy nagy, forgatható karika! – sóhajtott fel vágyakozva Bíborka.

– Ez a kormánykerék. Amerre fordítom, arra fordulnak át az autó kerekei. Kormány nélkül nem tudnánk megváltoztatni a haladásunk irányát. Látod? Itt az út enyhén jobbra halad, így a kereket és is finoman jobbra fordítom, így nem futunk le az útról. Majd visszaállítom középre, mert a jobb kanyart most egy egyenes szakasz követi – magyarázta készségesen Ibi.

– És ez a kiálló kanálszerű mi itt a jobb oldalán? Meghúzhatom egy kicsit? – kérte Bíborka.

– Persze!

A tenyerére vette a bogárkákat, majd átültette a kar tetejére, de nem változott semmi.

– Túl könnyűek vagyunk, úgy gondolom – jegyezte meg Csiporka. – Segítenél?

Ibi nem is válaszolt, csak jobb kezét elvette a kormányról, és megbillentette óvatosan a kart. Mozdulata nyomán a kocsi ablaka váratlanul feléledt.

– Segítség! Két hatalmas fekete szár akar lecsapni, leszúrni! – sikította Bíborka, és egészen picire igyekezett összehúzni magát.

Ibi azonnal kapcsolt. Visszaállította a kart és a kardok leálltak.

– Nem támadók! Ne félj, Picipillém! Ezek az ablaktörlők! Vikinek nincs keze, nem tudja a szemeit megtörölni, ha esik az eső. Ez a két gumis aljú kar lehúzza a vízcseppeket a szélvédő üvegről, hogy lássam az utat – nyugtatgatta Ibi.

Bíborka a biztonság kedvéért még zárva tartotta a szemeit. Csiporka épp oda akart lépni hozzá, hogy megnyugtassa, amikor véletlenül nekitámaszkodott a kardos karnak.

– Odanézz! Vízesést fakasztottam az ablakon! – ámult el Csiporka. – Ez az autó tiszta varázslat!

– Az bizony! – mosolygott rá Ibi. – És nézd csak! Ha nem felém, hanem az első ablak, vagyis a szélvédő felé toljuk el a kart, akkor meg a hátsó ablakra spriccel.

– De minek Viki szemének ez a víz? Neki is muszáj mosdania minden este és reggel, mint nekem? – kérdezte Csiporka.

– Muszááááj??? – nézett rá kérdőn Ibi.

– Igen. Bíborka mindig rám parancsol, ha elfelejtkezem róla, vagy ha nagy fáradságomban el akarom halasztani – vallotta be Csiporka.

– Hát koszosan, porosan mégsem fekhetsz a vetett ágyba, és csipás szemekkel sem köszöntheted az új napot, lustácskám! – somolygott rá Bíborka.

– A rendszeres tisztálkodás hasznos, és mondhatni, kötelező is. A piszok betegségeket terjeszt, és a koszos lények illatát pedig szagnak érezzük, ami nem túl kellemes sem a tulajdonosának, sem a körülötte élőknek – jegyezte meg finoman Ibi. – Látod, Csiporkám, még az autók is kénytelenek mosdani, hogy biztosítsák gazdáiknak a pontos látást. De gyorsítsunk egy kicsit, mert sosem érünk édesanyámhoz! Azt hiszi szegény, hogy elvesztünk.

Ibi húzott, nyomott valamiket, és Viki vidáman berregve falni kezdte az utat..

***

(A szerző Facebook oldala ITT.)

Írta, és az illusztrációkat rajzolta:
Molnár Ágnes

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése