Tüttő József alkotása 50x30cm, olaj/MDF. “Lisztománia, üzenet a Liszt érzékenyeknek!!” Rossz vicc, kicsit megengedtem magamnak az áthallás mókáját. Tüttő József jó humorral sajátos komponálással terítette elénk nagy zeneköltőnk jellemzőit: az... Tartalom megtekintése
Slusszkulcs-udvariasság
Csiporka és Bíborka ismerkedni kezd az autók csodáival
A garázsajtóhoz közeledve Ibi elővett egy jókora kulcscsomót. Egy jó nagy, sötét kulcsot kiválasztott a karikán lógók közül, és becsusszantotta az ajtó közepén levő lyukacskába. Fordított rajta egyet, és az ajtó azon nyomban kitárult. A félhomályban egy ezüstszínű, kicsit poros, régifajta, de méltóságos külsejű autó ácsorgott csendesen.
– Jó napot kívánok! – köszöntötte azonnal udvariasan Bíborka, ahogy azt az Erdei Tanodában Bagoly Brúnó tanító bácsitól tanulta.
Várt egy kicsit, majd folytatta:
– Ibit már régóta ismered – mutatott a lányra. – A jobb vállán áll csíkos hasú barátnőm, Csiporka. Én Bíborka vagyok, a pillangólány – mutatkozott be kedvesen.
Ismét várt egy kicsit, majd Ibihez fordult:
– Mondd, nem voltam elég udvarias?
– Dehogynem! – vágta rá azonnal Ibi. – Köszöntél, bemutattál minket és magadat, ahogy egy jól nevelt bogárkához illik – dicsérte meg a viráglány.
– Akkor nem értem, Viki miért nem viszonozta a köszönésemet – szontyolodott el Bíborka.
– Talán nem tud beszélni szegény – vélte Csiporka.
– Nincs semmi baj sem veletek, sem az autómmal! Ne aggódjatok! Ő csak akkor képes a hangját hallatni, ha ezzel a kis fekete távirányítóval, vagy ezzel a fekete búbos kocsikulccsal kinyitom az ajtózárait, majd az indító kulcsot beillesztem a kormány alatt jobb oldalon levő lyukba, és fordítok rajta egyet.
– Mennyivel egyszerűbb ez nekünk! – örvendezett Bíborka. – Én csak kitátom a számat, és már mondom is, amit szeretnék. Milyen jó, hogy mi kulcs és lyukak segítsége nélkül is jó működünk!
– Én azért nem bánom, ha a szájlyukamba időnként jó sok zöldet tömögethetek. Igaz, kulcs nélkül jobban szeretek eszegetni – dörmögte közbe az orra alatt a mindig éhes Csiporka.
Ibi mosolyogva hallgatta párbeszédüket és arra gondolt, milyen szerencsés, hogy két kis barátja mindig derűssé teszi a napjait, közben észrevétlenül megnyomta a távirányító közepét.
– Odanézz! – kiáltott fel Bíborka. – Rám kacsintott Viki!
– Rám is! – bizonygatta Csiporka.
– Tényleg él, és nem is beteg! – örvendezett Bíborka.
– Nem bizony! Gyertek, üljünk bele! – invitálta őket barátnőjük.
Ibi egy mozdulattal kitárta az ajtót. Óvatosan levette kabátját, és úgy helyezte a jobb első ülésre, hogy a galléron ácsorgó bogárkák alaposan szétnézhessenek, majd ő is beült a bal első ülésre. Bedugta a zárba a slusszkulcsot, és elfordította. Mozdulatától az autó azonnal megszólalt.
– Tényleg nem haragszik! Igazad volt! – örvendezett Bíborka.
– Ezt honnan tudod? – lepődött meg Ibi.
– Igazán kedves a duruzsolása. Nem harsog, sziszeg, suhog, nyikorog, durrant, csikorog, mint azok az autók, amiket a fogorvoshoz menet hallottunk.
– Ha elindulunk, egy kissé erősebb lesz a hangja, majd meghallod, de mindig vigyázok arra, hogy ne erőltessem túl – mondta Ibi, és azonnal kitolatott az udvarra. Nem állította le a motort, csak kipattant egy pillanatra. Bezárta a garázsajtót, majd visszacsusszant a helyére, és lassan kigördült Vikivel az útra.
– De jó neked! A te hasadnál van egy nagy, forgatható karika! – sóhajtott fel vágyakozva Bíborka.
– Ez a kormánykerék. Amerre fordítom, arra fordulnak át az autó kerekei. Kormány nélkül nem tudnánk megváltoztatni a haladásunk irányát. Látod? Itt az út enyhén jobbra halad, így a kereket és is finoman jobbra fordítom, így nem futunk le az útról. Majd visszaállítom középre, mert a jobb kanyart most egy egyenes szakasz követi – magyarázta készségesen Ibi.
– És ez a kiálló kanálszerű mi itt a jobb oldalán? Meghúzhatom egy kicsit? – kérte Bíborka.
– Persze!
A tenyerére vette a bogárkákat, majd átültette a kar tetejére, de nem változott semmi.
– Túl könnyűek vagyunk, úgy gondolom – jegyezte meg Csiporka. – Segítenél?
Ibi nem is válaszolt, csak jobb kezét elvette a kormányról, és megbillentette óvatosan a kart. Mozdulata nyomán a kocsi ablaka váratlanul feléledt.
– Segítség! Két hatalmas fekete szár akar lecsapni, leszúrni! – sikította Bíborka, és egészen picire igyekezett összehúzni magát.
Ibi azonnal kapcsolt. Visszaállította a kart és a kardok leálltak.
– Nem támadók! Ne félj, Picipillém! Ezek az ablaktörlők! Vikinek nincs keze, nem tudja a szemeit megtörölni, ha esik az eső. Ez a két gumis aljú kar lehúzza a vízcseppeket a szélvédő üvegről, hogy lássam az utat – nyugtatgatta Ibi.
Bíborka a biztonság kedvéért még zárva tartotta a szemeit. Csiporka épp oda akart lépni hozzá, hogy megnyugtassa, amikor véletlenül nekitámaszkodott a kardos karnak.
– Odanézz! Vízesést fakasztottam az ablakon! – ámult el Csiporka. – Ez az autó tiszta varázslat!
– Az bizony! – mosolygott rá Ibi. – És nézd csak! Ha nem felém, hanem az első ablak, vagyis a szélvédő felé toljuk el a kart, akkor meg a hátsó ablakra spriccel.
– De minek Viki szemének ez a víz? Neki is muszáj mosdania minden este és reggel, mint nekem? – kérdezte Csiporka.
– Muszááááj??? – nézett rá kérdőn Ibi.
– Igen. Bíborka mindig rám parancsol, ha elfelejtkezem róla, vagy ha nagy fáradságomban el akarom halasztani – vallotta be Csiporka.
– Hát koszosan, porosan mégsem fekhetsz a vetett ágyba, és csipás szemekkel sem köszöntheted az új napot, lustácskám! – somolygott rá Bíborka.
– A rendszeres tisztálkodás hasznos, és mondhatni, kötelező is. A piszok betegségeket terjeszt, és a koszos lények illatát pedig szagnak érezzük, ami nem túl kellemes sem a tulajdonosának, sem a körülötte élőknek – jegyezte meg finoman Ibi. – Látod, Csiporkám, még az autók is kénytelenek mosdani, hogy biztosítsák gazdáiknak a pontos látást. De gyorsítsunk egy kicsit, mert sosem érünk édesanyámhoz! Azt hiszi szegény, hogy elvesztünk.
Ibi húzott, nyomott valamiket, és Viki vidáman berregve falni kezdte az utat..
***
(A szerző Facebook oldala ITT.)
Lisztománia

Az a lapály valamikor igen nagy lábon élt

A Patakhát (vagy Patak-hát) az Ecceri fiú falujának egyik jelentős területe A szekeresi útról le kell térni és az onnan kiinduló földút elvisz akár Kisnaményba, akár Darnóra. Attól függ, hogy... Tartalom megtekintése
Pengefogú hódok, félszarvú óriások

Rövidgatyában a csinárok földjén nyár elején a kömörei határban Szeretem a május végét, a júniust. Az egyre hosszabbodó nappalok időszaka, még este kilenckor is világos van. Megyünk a fény felé.... Tartalom megtekintése
Toronyóra a templom mennyezetén

Sankt Wolfgang, Salzkammergut gyöngyszeme IMG_0707 IMG_0722 IMG_0713 IMG_0712 IMG_0715 IMG_0716 IMG_0726 IMG_0731 IMG_0735
A magyar jakobinusok a kuffsteini vár börtönében

IMG_0669 IMG_0631 IMG_0628 IMG_0635 IMG_0639 IMG_0649 IMG_0646 IMG_0638 IMG_0665 IMG_0663 IMG_0653 IMG_0691
Rózsa Sándor talpig nehéz vasban

Egy magyar rablóvezér a császár kuffsteini várbörtönében IMG_0627 IMG_0633 IMG_0634 IMG_0694
A császár kaiserschmarrnija Bad Ischlben

Ferenc József királyunk kedvenc fürdővárosa ma is az ínyencek zarándokhelye Az osztrák sógoroknak persze császár, így aztán nem is király-, hanem császármorzsa a magyar neve a képen látható ételkölteménynek. A... Tartalom megtekintése
Hitler Sasfészke Berchteschgadenben

Elérhetetlen, megközelíthetetlen, bevehetetlen… Már-már népmesei jelzők is feltűnnek az egykori náci vezető Salzburg mellett, ám mégis Bajorországban felépített rejtekhelyével kapcsolatos legendákban. Még a háború után is jó ideig megismerhetetlen volt... Tartalom megtekintése
Mert fontos a pihenés, a csend, a természet

Néha jól esik csak úgy leülni a kerítés elé a régi padkára, elcsevegni semmiségekről Ülni, nem gondolkodni, és csak bámulni a semmibe. Talán a szemben lévő domboldalt figyelni, melyet színes vadvirágok... Tartalom megtekintése
Alkonyattól pirkadatig

Tüttő József alkotása60x90cm Olaj/MDF. A téma örök, a feldolgozások többsége ismert, de ez az egyéni, összetéveszthetetlen stílre fel kell kapni a fejet!!! A komor színhasználattal az állatok robusztussága is alátámasztott, a... Tartalom megtekintése