Slusszkulcs-udvariasság

Csiporka és Bíborka ismerkedni kezd az autók csodáival

A garázsajtóhoz közeledve Ibi elővett egy jókora kulcscsomót. Egy jó nagy, sötét kulcsot kiválasztott a karikán lógók közül, és becsusszantotta az ajtó közepén levő lyukacskába. Fordított rajta egyet, és az ajtó azon nyomban kitárult. A félhomályban egy ezüstszínű, kicsit poros, régifajta, de méltóságos külsejű autó ácsorgott csendesen.

– Jó napot kívánok! – köszöntötte azonnal udvariasan Bíborka, ahogy azt az Erdei Tanodában Bagoly Brúnó tanító bácsitól tanulta.

Várt egy kicsit, majd folytatta:

– Ibit már régóta ismered – mutatott a lányra. – A jobb vállán áll csíkos hasú barátnőm, Csiporka. Én Bíborka vagyok, a pillangólány – mutatkozott be kedvesen.

Ismét várt egy kicsit, majd Ibihez fordult:

– Mondd, nem voltam elég udvarias?

– Dehogynem! – vágta rá azonnal Ibi. – Köszöntél, bemutattál minket és magadat, ahogy egy jól nevelt bogárkához illik – dicsérte meg a viráglány.

– Akkor nem értem, Viki miért nem viszonozta a köszönésemet – szontyolodott el Bíborka.

– Talán nem tud beszélni szegény – vélte Csiporka.

– Nincs semmi baj sem veletek, sem az autómmal! Ne aggódjatok! Ő csak akkor képes a hangját hallatni, ha ezzel a kis fekete távirányítóval, vagy ezzel a fekete búbos kocsikulccsal kinyitom az ajtózárait, majd az indító kulcsot beillesztem a kormány alatt jobb oldalon levő lyukba, és fordítok rajta egyet.

– Mennyivel egyszerűbb ez nekünk! – örvendezett Bíborka.  – Én csak kitátom a számat, és már mondom is, amit szeretnék. Milyen jó, hogy mi kulcs és lyukak segítsége nélkül is jó működünk!

– Én azért nem bánom, ha a szájlyukamba időnként jó sok zöldet tömögethetek. Igaz, kulcs nélkül jobban szeretek eszegetni – dörmögte közbe az orra alatt a mindig éhes Csiporka.

Ibi mosolyogva hallgatta párbeszédüket és arra gondolt, milyen szerencsés, hogy két kis barátja mindig derűssé teszi a napjait, közben észrevétlenül megnyomta a távirányító közepét.

– Odanézz! – kiáltott fel Bíborka. – Rám kacsintott Viki!

– Rám is! – bizonygatta Csiporka.

– Tényleg él, és nem is beteg! – örvendezett Bíborka.

– Nem bizony! Gyertek, üljünk bele! – invitálta őket barátnőjük.

Ibi egy mozdulattal kitárta az ajtót. Óvatosan levette kabátját, és úgy helyezte a jobb első ülésre, hogy a galléron ácsorgó bogárkák alaposan szétnézhessenek, majd ő is beült a bal első ülésre. Bedugta a zárba a slusszkulcsot, és elfordította. Mozdulatától az autó azonnal megszólalt.

– Tényleg nem haragszik! Igazad volt! – örvendezett Bíborka.

– Ezt honnan tudod? – lepődött meg Ibi.

– Igazán kedves a duruzsolása. Nem harsog, sziszeg, suhog, nyikorog, durrant, csikorog, mint azok az autók, amiket a fogorvoshoz menet hallottunk.

– Ha elindulunk, egy kissé erősebb lesz a hangja, majd meghallod, de mindig vigyázok arra, hogy ne erőltessem túl – mondta Ibi, és azonnal kitolatott az udvarra. Nem állította le a motort, csak kipattant egy pillanatra. Bezárta a garázsajtót, majd visszacsusszant a helyére, és lassan kigördült Vikivel az útra.

– De jó neked! A te hasadnál van egy nagy, forgatható karika! – sóhajtott fel vágyakozva Bíborka.

– Ez a kormánykerék. Amerre fordítom, arra fordulnak át az autó kerekei. Kormány nélkül nem tudnánk megváltoztatni a haladásunk irányát. Látod? Itt az út enyhén jobbra halad, így a kereket és is finoman jobbra fordítom, így nem futunk le az útról. Majd visszaállítom középre, mert a jobb kanyart most egy egyenes szakasz követi – magyarázta készségesen Ibi.

– És ez a kiálló kanálszerű mi itt a jobb oldalán? Meghúzhatom egy kicsit? – kérte Bíborka.

– Persze!

A tenyerére vette a bogárkákat, majd átültette a kar tetejére, de nem változott semmi.

– Túl könnyűek vagyunk, úgy gondolom – jegyezte meg Csiporka. – Segítenél?

Ibi nem is válaszolt, csak jobb kezét elvette a kormányról, és megbillentette óvatosan a kart. Mozdulata nyomán a kocsi ablaka váratlanul feléledt.

– Segítség! Két hatalmas fekete szár akar lecsapni, leszúrni! – sikította Bíborka, és egészen picire igyekezett összehúzni magát.

Ibi azonnal kapcsolt. Visszaállította a kart és a kardok leálltak.

– Nem támadók! Ne félj, Picipillém! Ezek az ablaktörlők! Vikinek nincs keze, nem tudja a szemeit megtörölni, ha esik az eső. Ez a két gumis aljú kar lehúzza a vízcseppeket a szélvédő üvegről, hogy lássam az utat – nyugtatgatta Ibi.

Bíborka a biztonság kedvéért még zárva tartotta a szemeit. Csiporka épp oda akart lépni hozzá, hogy megnyugtassa, amikor véletlenül nekitámaszkodott a kardos karnak.

– Odanézz! Vízesést fakasztottam az ablakon! – ámult el Csiporka. – Ez az autó tiszta varázslat!

– Az bizony! – mosolygott rá Ibi. – És nézd csak! Ha nem felém, hanem az első ablak, vagyis a szélvédő felé toljuk el a kart, akkor meg a hátsó ablakra spriccel.

– De minek Viki szemének ez a víz? Neki is muszáj mosdania minden este és reggel, mint nekem? – kérdezte Csiporka.

– Muszááááj??? – nézett rá kérdőn Ibi.

– Igen. Bíborka mindig rám parancsol, ha elfelejtkezem róla, vagy ha nagy fáradságomban el akarom halasztani – vallotta be Csiporka.

– Hát koszosan, porosan mégsem fekhetsz a vetett ágyba, és csipás szemekkel sem köszöntheted az új napot, lustácskám! – somolygott rá Bíborka.

– A rendszeres tisztálkodás hasznos, és mondhatni, kötelező is. A piszok betegségeket terjeszt, és a koszos lények illatát pedig szagnak érezzük, ami nem túl kellemes sem a tulajdonosának, sem a körülötte élőknek – jegyezte meg finoman Ibi. – Látod, Csiporkám, még az autók is kénytelenek mosdani, hogy biztosítsák gazdáiknak a pontos látást. De gyorsítsunk egy kicsit, mert sosem érünk édesanyámhoz! Azt hiszi szegény, hogy elvesztünk.

Ibi húzott, nyomott valamiket, és Viki vidáman berregve falni kezdte az utat..

***

(A szerző Facebook oldala ITT.)

Írta, és az illusztrációkat rajzolta:
Molnár Ágnes

Égi áldás az özvegyasszony házasságára

Ilus málnát, szamócát, medvehagymát árult a piacon, de Károly inkább a kezét kérte meg Ilus még akkor sem tudott örülni, mikor a postás meghozta az első nyugdíját. Minek? Éppen annyit... Tartalom megtekintése

Virágvasárnap Vatikánban a Szent Péter téren

Pálmaágakból lefektetett szőnyeg a Bazilika lépcsőin, olajágakkkal integető ünneplők Ilyen meghívót kap a vendég, ha a jó sorsa Rómában egy zarándokszállásra viszi. A Casa per ferie delle Suore Missionarie Pallottine néhány... Tartalom megtekintése

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam

Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia

Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér  ragyogása,  elegánsan hangolt  épületei  a ... Tartalom megtekintése

Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban

Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése

Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől

A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon  siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése