Küzdelem a dárdavégű száláthúzogatóval

Csiporka és Bíborka, a tökéletes varrási stratégák

A reggeli legvégén, amikor kerek hasától már szinte mozdulni sem tudott, Csiporkának végre eszébe jutott a „mindigegykicsitkevesebbeteszem” fogadalma, de már csak egy sóhajtásra futotta az erejéből.

– Látom, mindjárt kidurransz! – korholta egy kicsit mérgesen Bíborka.

– Ennyi finomságot látva mindig elfelejtkezem a pocakom méretéről – szomorkodott Csiporka.

– Most már mindegy! Gurulj utánam! Le kell dolgoztatnom veled a többletet! – kacsintott rá Bíborka.

– Hová? – ásítozott a bogárka. – Olyan álmos lettem! Le kell pihennem! – nyögte két ásítás között, hiszen a teste minden erejét a túl sok étel feldolgozására kezdte fordítani.

– Be ne kapj! – ugrott el mellőle Bíborka kecsesen. – Nem emlékszel, hogy a varrást akartuk kipróbálni?!

– Ó, tudom már, ne haragudj! Igazad van! A túl sok evés lustává teszi az agyamat… Gyerünk!  – nógatta magát Csiporka, és nekilódult, hogy visszagyalogoljon a varróasztalhoz. – Mennyivel könnyebb lenne egyszerűen átlibbenni innen bárhová! – morgolódott. – Végre igazán oda kell figyelnem magamra, mert soha nem fog elbírni a szárnyam! – lépegetett döcögve, sóhajtozva, dünnyögve.

– Mássz fel az asztal lábán! De le ne ess megint! – figyelmeztette Bíborka.

Csiporka lihegett, szuszogott, verejtékezett az erőlködéstől, de végül csak feljutott az asztalka tetejére. Bíborka addigra kirángatott egy anyagdarabot nagy nehezen Ibi varrós zsákjából, és türelmetlenül toporgott, mert az ollót nem tudta egyedül használni.

– Gyere már! – mérgelődött. – Fogd meg az olló másik szárát és húzd erősen magad felé! Én meg az én felemet vonszolom hátra.

– Jó! Igyekszem! – ragadta meg két kézzel Csiporka az olló bal szárát. Nekiveselkedett, és csodák csodájára az olló vágóélei szétnyíltak.

– Megtartom így nyitva – ajánlotta Csiporka –, te meg cibáld az élek közé az anyagdarabot! – kérte Bíborkát.

Bíborka négy marokkal szorította a kelmét, vékony lábaival erősen kitámasztott. Nagyokat nyögött, de végül sikerült véghezvinnie a tervet.

– Húzd felém még egy kicsit! – irányította az olló mögül mindent jól látó Csiporka.  – Elég lesz nekünk egy kis sarok is. Ne pocsékoljuk el Ibi anyagait!

– Kész! – lihegett Bíborka. – Visszamegyek melléd. Ha háromig számolok, induljunk meg mindketten magunk előtt tolva az ollószárat!  Egy! Kettő! Hááárom!

Csiporka megindult a karikába kapaszkodva. Munka közben még a szemeit is bezárta, hogy jobban tudjon összpontosítani a megerőltető feladatra, így akkor vette észre, hogy középre ért, amikor összeütközött Bíborkával.

– Jaj! Majdnem orra estem miattad! Nekem jöttél! Nem láttad?! – méltatlankodott.

– Ne haragudj! Figyelmetlenné tett a figyelem… – sajnálkozott azonnal a bogárka. De – derült fel a bűnbánó arca – hallottad a nyisszanást?

– Hallottam hát! Nézzük meg, levágta-e az olló a darabkát!

Mindketten ledobták az olló szárát a kezükből és előre futottak a hegyéhez.

– Sikerült! – sikkantotta Bíborka boldogan. – Most vágjunk a véget nem érő színes kígyóból is! Mi is a neve?

– Cérna – válaszolta a jó memóriával megáldott bogárka. – Vágjunk belőle ugyanúgy, mint az előbb! Számolok! – vette át az irányítást Csiporka. – Te meg húzd ide a cérnaszálat!

Bíborka megmarkolta a szálat, mint egy kötélhúzó, kitámasztott, és rántott rajta egy akkorát, amekkorát csak bírt. A spulni a rántástól váratlanul pördült egy nagyot, és csak úgy ontotta magáról lefelé a szálat.

– Jaj, a fenekem! Ellökött a cérna! – panaszkodott.

– Dehogy lökött el! Csak az erős húzástól tekeredni kezdett feléd a hosszú szál, te meg lecsüccsentél a lendülettől.

A vágás már könnyen ment, ráadásul az éleket is elég volt egy kis résnyire eltávolítaniuk egymástól, mert a vékony fonal elvágásához csak annyi kellett.

– Irány tovább! – vezényelt a sikertől fellelkesedve Csiporka. – Dugjuk át a szálat a tű fokán! Én felállítom a tűt és megtartom, te meg röppenj fel, és dugd át a tű résén a cérnaszálat! – kapta fel a tűt egészen könnyedén az eddigi sikerektől megsokszorozódott erejű bogárka. – Célzás! Innndulj! – lelkesítette vezényszavaival Bíborkát.

– Átment! – harsant néhány pillanat múlva a pillangó elégedett örömkiáltása. – Most leereszkedem a földre és ráülök az átdugott végre, hogy ki ne csusszanjon a lyukból. Te meg fektesd el óvatosan a tűt, és szaladj el a szál másik végére, és hurkolj rá csomót, ahogy Ibi mutatta!

Csiporka körbenézett, nehogy a tű hegyével megszúrja a pillét, és erőlködve megtartotta a hatalmas gerelyt, hogy az ne zuhanjon, hanem kecsesen lefeküdjön az asztallapra. Aztán sem totyorászott teli hasára hivatkozva, mint korábban, hanem egy szempillantás alatt odaért, és megragadta túlsó szálvéget.

– Ne nagyon rántsd meg, mert könnyedén kicsúszhat alólam! – figyelmeztette Bíborka.

Csiporka fújtatva vonszolta visszafelé a szálat. Kört alkotott és a véget átpördítette a hosszú szálrész tetején.

– Majdnem agyonütött! – sopánkodott, miközben ismét a kezeibe emelte az átpenderítés után az asztallapra zuhanó szálvéget.  – Most hagyd ott, kérlek, a tűn átdugott részt, és markold meg erősen a szálat itt a csomó előtt! Én meg megragadom a csomó utáni kis csücsköt. Vesd be minden erődet a csomó megszorításához! Távolodááás! Hóóórukk! – rikkantotta, majd jókorát rántott a szálon mindkét bogárlány a maga irányában.

– A cérna befűzve a tűbe, csomó a végén! – jelentette sugárzó arccal Csiporka a pillangónak. Varrás előtt – esetleg – nem pihenhetnénk egy kicsit? – nézett Bíborka felé a bogárka a legkedvesebb kérlelő mosolyával.

– Rendben! Legyen pihenő! Addig legalább kiokoskodjuk, hogyan haladjunk tovább – egyezett bele Bíborka.

– Szerintem nekem kéne markolni a tűt alul és a hegyét ráirányítanom az anyagra, mert én vagyok az erősebb. Te foghatnád felül a tűt a cérnánál, hogy az emelgetésnél ki ne csusszanjon a cérnavég. Ha a megfelelő ponthoz odaillesztettem, szólok, és mindketten teljes erővel lefelé nyomjuk a dárdát, hogy a hegye átüsse az anyagot.

– Jó lesz! És utána? – kérdezte a pille.

– Aztán ledobjuk a tűt, te az anyag alá mászol! Hatkézlábra ereszkedsz és tolod a fejeddel, a hátaddal, én meg rámarkolok a tű hegyére, és addig vontatom előre, míg a szál meg nem feszíti a csomót az anyagban!

– Csak arra vigyázz, hogy el ne repíts az anyaggal együtt a nagy erőddel! – cukkolta Bíborka.

– Jó lesz így – mosolyodott el egy kicsit önelégülten Csiporka –, csak éppen nagyon fárasztó lesz…

– Ne biggyesztgesd a szád! – vigyorgott rá a pillangó elővéve a legpimaszabb mosolyát. – Legalább ledolgozod a tripla reggelit! Nincs több pihenkélés! – pattant fel tettre készen. – Valósítsuk meg a tervünket!

Már kora délutánra fordult az idő, mire észrevették, hogy nagyon elfáradtak és éhesek. Letették a tűt és eldöntötték, falatozás előtt megnézik, milyen munkát végeztek. Ahogy a csomóhoz értek, Ibi felszólt nekik:

– Bogárkáim! Nem vagytok még éhesek, szomjasak?

Mire a kérdés végére ért, már fel is szaladt a lépcsőn a lányokhoz.

– Egész nap tele volt a bolt vásárlókkal. A színeteket sem láttam. Mivel töltöttétek a napot? Meséljetek!

– Varrtunk, ahogy megbeszéltük – felelték kórusban a bogárkák.

– Hadd nézzem! – kérte Ibi kíváncsian.

– Itt van! Nézd! Tízet varrtunk!

– Hol a többi? Én csak egy anyagot látok! – értetlenkedett Ibi.

Szavai hallatán a lányok arcáról lehervadt a büszke mosoly… Ibi rájuk nézett, majd jobban megnézte az anyagot.

– Ó, értem már! Tíz öltést készítettetek az anyagba! Igazán szép lett! Minden öltés egyforma nagyságú, sőt még egy vonalban, egyenesen is sikerült haladnotok! – dicsérte meg őket. – Istenem! De buta is vagyok! Eszembe sem jutott, hogy milyen megerőltető lehetett nektek az emberi kéz méretére készített eszközöket használni! Ne haragudjatok rám! – mosolygott rájuk engesztelően. – Megmutatnátok, hogy csináltátok?

A bogárkák kérésére a jól begyakorolt módszerrel megragadták a tűt, céloztak, döftek, toltak, vonszoltak, cibáltak. Az újabb öltés elkészülte után csillogó szemmel néztek fel Ibire.

– Csodálatos, hogy egy bemutatás alapján emlékeztetek a munkafolyamatra. Az még inkább, hogy ki tudtátok találni, hogyan győzzétek le azt a nehézséget, hogy a varróeszközök mérete, súlya nem a ti méretetekhez lett igazítva. De a legcsodálatosabb, ahogyan együtt tudtok működni. Minden ember tanulhatna tőletek, bogárkáim! – csillant meg a büszkeség könnye Ibi szemében.  – Menjetek uzsonnázni! Én gyorsan bezárok és indulunk édesanyámhoz!

***

(A szerző Facebook oldala ITT.)

Írta, és az illusztrációkat rajzolta:
Molnár Ágnes

Hasonló

Égi áldás az özvegyasszony házasságára

Ilus málnát, szamócát, medvehagymát árult a piacon, de Károly inkább a kezét kérte meg Ilus még akkor sem tudott örülni, mikor a postás meghozta az első nyugdíját. Minek? Éppen annyit... Tartalom megtekintése

Virágvasárnap Vatikánban a Szent Péter téren

Pálmaágakból lefektetett szőnyeg a Bazilika lépcsőin, olajágakkkal integető ünneplők Ilyen meghívót kap a vendég, ha a jó sorsa Rómában egy zarándokszállásra viszi. A Casa per ferie delle Suore Missionarie Pallottine néhány... Tartalom megtekintése

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam

Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia

Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér  ragyogása,  elegánsan hangolt  épületei  a ... Tartalom megtekintése

Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban

Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése

Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől

A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon  siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése