Ha Szellőnek lenne mobilja

Csiporka és Bíborka felhívná, és megkérdezné, mi újság a régi szép otthonukban

 – Csiporka! Hol vagy?! – ijedt meg a pillangó, amikor valami csattanásra végre kipattant a szeme. – Üres az ágyad!

– Ne félj! Itt vagyunk, hajolt le Ibi az ujján álló Csiporkával együtt a házikóhoz. – Uzsonnázzatok meg, én addig lezuhanyozom és átöltözöm. Utána sétálni megyünk! – indítványozta. – Gondolom, Csiporka, a sok munkától korog a gyomrod!

– Munkátóóól??? Nekem miért nem szóltatok??? – szontyolodott el a pille.

– Olyan mélyen aludtál, hogy sajnáltalak felébreszteni – mondta szeretettel Csiporka.

– Ígérem, holnap te is segíthetsz! Csak kérlek, ne szomorkodj!… Na, szedelőzködjünk, hogy minél hamarabb indulhassunk! – tette le egy szép, rózsaszín virág kelyhébe barátait a viráglány.

Aztán már csak a zuhany zubogása, a szívogatás és rágicsálás zaja hallatszott a virágboltban.

– Elég már, Csiporka! Tudod, megbeszéltük, hogy mindig néhány falatnyival kevesebbet eszel! – mosolygott a pillangó Csiporkára, hogy enyhítse a szavaiból a bogárkában keletkező rossz érzést.

– Jó, jó! Abbahagyom!… Mindjárt!… – tömött be egy éppen akkor talált, friss levelet. Így inkább csak a csámcsogása hallatszott, válasza alig kivehető volt.

– Lehetne azonnal?

– Nem!… – jött a csalódott, dacos, sőt mérges válasz, mert Csiporka érezte, csíkos hasába még jócskán férne a finomságokból.  – Na jó!… – sandított fel bocsánatkérően Bíborkára. – Már abba is hagytam az evést! – nyelte le a rágói közé szorult utolsó szálakat.

– Készen vagytok? – ért melléjük a zuhanyozástól felfrissült Ibi.

– Csrrr! Krrr! Csrrr! Krrr! – szólalt meg a bogárkák válasza helyett egy egetverően ronda, túl hangos, éles hangú valami, amitől a bogárkák egy szempillantás alatt bebújtak a legközelebbi viráglevél alá.

– Ne féljetek! Ez csak a mobilom! – mondta Ibi, és elindult a hang irányába, hogy megkeresse a mindig elkeveredő készülékét.

– Mibilod? – bújt ki kíváncsi fejjel Csiporka.

– A mobilom, vagyis a hordozható telefonom.

– Mi az a feleton? – kérdezte Bíborka, aki szintén előbújt, mert mindent látni akart ő is, így követte tekintetével, mit fog meg Ibi.

– Telefon – kacagta el magát Ibi kedvesen, egy picit sem bántóan, de igazán aranyosnak találta Bíborka tévesztését. – A telefon egy igazán csodálatos, hasznos eszköz. Képzeljétek el, hogy olyan emberek is tudnak a segítségével beszélgetni, akik nagyon távol vannak egymástól.

– Ha Szellőnek lenne mobilja, most el tudná mesélni nekünk, mi változott meg mióta eljöttünk, a mi csodaszép otthonunkban… – gondolt haza ismét elkomolyodva Csiporka.

– Nem értem! – törte meg a merengést Bíborka. Honnan tudja a telefon, hogy én Szellőt akarom felhívni és nem téged?

– Jó kérdés! – mosolygott rá Ibi. Minden telefonhoz tartozik egy több számból álló telefonszám, amit a vásárláskor megkap a tulajdonosa. Ezen a számon az egész világon egyedül csakis az az egy telefon érhető el. Aztán az emberek átadják egymásnak a számukat.

– És te azt a rengeteg számsort mind meg tudod jegyezni??? – döbbent meg Bíborka. – Hogy fér a fejedbe??? – repülte körül azonnal Ibi fejét.

– Nem vagyok én olyan okos! – mosolygott Ibi. A mobilokban van egy telefonszám gyűjtő hely. Ha valaki megadja a számát, oda vagy magától beírja a hívó számát ez az okos kis gép, és én csak a nevét írom hozzá, vagy beleírom a saját ujjaim segítségével a számsort és a nevet. Onnan bármikor elő tudom hívni őket, és utána már csak ezt a zöld telefon jelet kell megnyomnom, hogy beszélhessek, akivel szeretnék.

– És az előbb miért csörömpölt a mobilod? Nem is beszéltél senkivel rajtunk kívül! – kérdezősködött Bíborka.

– Képzeljétek! Ez a kis gép még emlékezni is tud helyettem. Meg tudja jegyezni a beleírt, fontos időpontokat, amiket én egyébként hamarosan elfelejtenék, és a beállított napon, órában csengetnek, hogy eszünkbe juttassák azokat.

– És most valami fontosért berregett? – kérdezte Csiporka.

– Sajnos igen. Elfelejtettem, hogy ma, zárás után a fogorvoshoz kell mennem, így nem mehetünk sétálni – szomorodott el Ibi.

– Mennyi új szó van ebben a városban! – méltatlankodott Bíborka.

– Felveszem a kabátomat és útközben megbeszéljük, mivel is foglalkozik a fogorvos. Rendben?

Ibi egy szempillantás alatt magára terítette virágoskert mintájú, meleg pelerinjét, vállára vette a táskáját. Csiporkát és Bíborkát a prémes gallérra tette, bezárta a boltot, és sietősen elindultak a rendelő felé.

***

(A szerző Facebook oldala ITT.)

Írta. és az illusztrációkat rajzolta:
Molnár Ágnes

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése