Ha Szellőnek lenne mobilja

Csiporka és Bíborka felhívná, és megkérdezné, mi újság a régi szép otthonukban

 – Csiporka! Hol vagy?! – ijedt meg a pillangó, amikor valami csattanásra végre kipattant a szeme. – Üres az ágyad!

– Ne félj! Itt vagyunk, hajolt le Ibi az ujján álló Csiporkával együtt a házikóhoz. – Uzsonnázzatok meg, én addig lezuhanyozom és átöltözöm. Utána sétálni megyünk! – indítványozta. – Gondolom, Csiporka, a sok munkától korog a gyomrod!

– Munkátóóól??? Nekem miért nem szóltatok??? – szontyolodott el a pille.

– Olyan mélyen aludtál, hogy sajnáltalak felébreszteni – mondta szeretettel Csiporka.

– Ígérem, holnap te is segíthetsz! Csak kérlek, ne szomorkodj!… Na, szedelőzködjünk, hogy minél hamarabb indulhassunk! – tette le egy szép, rózsaszín virág kelyhébe barátait a viráglány.

Aztán már csak a zuhany zubogása, a szívogatás és rágicsálás zaja hallatszott a virágboltban.

– Elég már, Csiporka! Tudod, megbeszéltük, hogy mindig néhány falatnyival kevesebbet eszel! – mosolygott a pillangó Csiporkára, hogy enyhítse a szavaiból a bogárkában keletkező rossz érzést.

– Jó, jó! Abbahagyom!… Mindjárt!… – tömött be egy éppen akkor talált, friss levelet. Így inkább csak a csámcsogása hallatszott, válasza alig kivehető volt.

– Lehetne azonnal?

– Nem!… – jött a csalódott, dacos, sőt mérges válasz, mert Csiporka érezte, csíkos hasába még jócskán férne a finomságokból.  – Na jó!… – sandított fel bocsánatkérően Bíborkára. – Már abba is hagytam az evést! – nyelte le a rágói közé szorult utolsó szálakat.

– Készen vagytok? – ért melléjük a zuhanyozástól felfrissült Ibi.

– Csrrr! Krrr! Csrrr! Krrr! – szólalt meg a bogárkák válasza helyett egy egetverően ronda, túl hangos, éles hangú valami, amitől a bogárkák egy szempillantás alatt bebújtak a legközelebbi viráglevél alá.

– Ne féljetek! Ez csak a mobilom! – mondta Ibi, és elindult a hang irányába, hogy megkeresse a mindig elkeveredő készülékét.

– Mibilod? – bújt ki kíváncsi fejjel Csiporka.

– A mobilom, vagyis a hordozható telefonom.

– Mi az a feleton? – kérdezte Bíborka, aki szintén előbújt, mert mindent látni akart ő is, így követte tekintetével, mit fog meg Ibi.

– Telefon – kacagta el magát Ibi kedvesen, egy picit sem bántóan, de igazán aranyosnak találta Bíborka tévesztését. – A telefon egy igazán csodálatos, hasznos eszköz. Képzeljétek el, hogy olyan emberek is tudnak a segítségével beszélgetni, akik nagyon távol vannak egymástól.

– Ha Szellőnek lenne mobilja, most el tudná mesélni nekünk, mi változott meg mióta eljöttünk, a mi csodaszép otthonunkban… – gondolt haza ismét elkomolyodva Csiporka.

– Nem értem! – törte meg a merengést Bíborka. Honnan tudja a telefon, hogy én Szellőt akarom felhívni és nem téged?

– Jó kérdés! – mosolygott rá Ibi. Minden telefonhoz tartozik egy több számból álló telefonszám, amit a vásárláskor megkap a tulajdonosa. Ezen a számon az egész világon egyedül csakis az az egy telefon érhető el. Aztán az emberek átadják egymásnak a számukat.

– És te azt a rengeteg számsort mind meg tudod jegyezni??? – döbbent meg Bíborka. – Hogy fér a fejedbe??? – repülte körül azonnal Ibi fejét.

– Nem vagyok én olyan okos! – mosolygott Ibi. A mobilokban van egy telefonszám gyűjtő hely. Ha valaki megadja a számát, oda vagy magától beírja a hívó számát ez az okos kis gép, és én csak a nevét írom hozzá, vagy beleírom a saját ujjaim segítségével a számsort és a nevet. Onnan bármikor elő tudom hívni őket, és utána már csak ezt a zöld telefon jelet kell megnyomnom, hogy beszélhessek, akivel szeretnék.

– És az előbb miért csörömpölt a mobilod? Nem is beszéltél senkivel rajtunk kívül! – kérdezősködött Bíborka.

– Képzeljétek! Ez a kis gép még emlékezni is tud helyettem. Meg tudja jegyezni a beleírt, fontos időpontokat, amiket én egyébként hamarosan elfelejtenék, és a beállított napon, órában csengetnek, hogy eszünkbe juttassák azokat.

– És most valami fontosért berregett? – kérdezte Csiporka.

– Sajnos igen. Elfelejtettem, hogy ma, zárás után a fogorvoshoz kell mennem, így nem mehetünk sétálni – szomorodott el Ibi.

– Mennyi új szó van ebben a városban! – méltatlankodott Bíborka.

– Felveszem a kabátomat és útközben megbeszéljük, mivel is foglalkozik a fogorvos. Rendben?

Ibi egy szempillantás alatt magára terítette virágoskert mintájú, meleg pelerinjét, vállára vette a táskáját. Csiporkát és Bíborkát a prémes gallérra tette, bezárta a boltot, és sietősen elindultak a rendelő felé.

***

(A szerző Facebook oldala ITT.)

 

 

Írta. és az illusztrációkat rajzolta:
Molnár Ágnes
Written by
Szerző: 2018. 01. 22.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése