Ha Szellőnek lenne mobilja

Csiporka és Bíborka felhívná, és megkérdezné, mi újság a régi szép otthonukban

 – Csiporka! Hol vagy?! – ijedt meg a pillangó, amikor valami csattanásra végre kipattant a szeme. – Üres az ágyad!

– Ne félj! Itt vagyunk, hajolt le Ibi az ujján álló Csiporkával együtt a házikóhoz. – Uzsonnázzatok meg, én addig lezuhanyozom és átöltözöm. Utána sétálni megyünk! – indítványozta. – Gondolom, Csiporka, a sok munkától korog a gyomrod!

– Munkátóóól??? Nekem miért nem szóltatok??? – szontyolodott el a pille.

– Olyan mélyen aludtál, hogy sajnáltalak felébreszteni – mondta szeretettel Csiporka.

– Ígérem, holnap te is segíthetsz! Csak kérlek, ne szomorkodj!… Na, szedelőzködjünk, hogy minél hamarabb indulhassunk! – tette le egy szép, rózsaszín virág kelyhébe barátait a viráglány.

Aztán már csak a zuhany zubogása, a szívogatás és rágicsálás zaja hallatszott a virágboltban.

– Elég már, Csiporka! Tudod, megbeszéltük, hogy mindig néhány falatnyival kevesebbet eszel! – mosolygott a pillangó Csiporkára, hogy enyhítse a szavaiból a bogárkában keletkező rossz érzést.

– Jó, jó! Abbahagyom!… Mindjárt!… – tömött be egy éppen akkor talált, friss levelet. Így inkább csak a csámcsogása hallatszott, válasza alig kivehető volt.

– Lehetne azonnal?

– Nem!… – jött a csalódott, dacos, sőt mérges válasz, mert Csiporka érezte, csíkos hasába még jócskán férne a finomságokból.  – Na jó!… – sandított fel bocsánatkérően Bíborkára. – Már abba is hagytam az evést! – nyelte le a rágói közé szorult utolsó szálakat.

– Készen vagytok? – ért melléjük a zuhanyozástól felfrissült Ibi.

– Csrrr! Krrr! Csrrr! Krrr! – szólalt meg a bogárkák válasza helyett egy egetverően ronda, túl hangos, éles hangú valami, amitől a bogárkák egy szempillantás alatt bebújtak a legközelebbi viráglevél alá.

– Ne féljetek! Ez csak a mobilom! – mondta Ibi, és elindult a hang irányába, hogy megkeresse a mindig elkeveredő készülékét.

– Mibilod? – bújt ki kíváncsi fejjel Csiporka.

– A mobilom, vagyis a hordozható telefonom.

– Mi az a feleton? – kérdezte Bíborka, aki szintén előbújt, mert mindent látni akart ő is, így követte tekintetével, mit fog meg Ibi.

– Telefon – kacagta el magát Ibi kedvesen, egy picit sem bántóan, de igazán aranyosnak találta Bíborka tévesztését. – A telefon egy igazán csodálatos, hasznos eszköz. Képzeljétek el, hogy olyan emberek is tudnak a segítségével beszélgetni, akik nagyon távol vannak egymástól.

– Ha Szellőnek lenne mobilja, most el tudná mesélni nekünk, mi változott meg mióta eljöttünk, a mi csodaszép otthonunkban… – gondolt haza ismét elkomolyodva Csiporka.

– Nem értem! – törte meg a merengést Bíborka. Honnan tudja a telefon, hogy én Szellőt akarom felhívni és nem téged?

– Jó kérdés! – mosolygott rá Ibi. Minden telefonhoz tartozik egy több számból álló telefonszám, amit a vásárláskor megkap a tulajdonosa. Ezen a számon az egész világon egyedül csakis az az egy telefon érhető el. Aztán az emberek átadják egymásnak a számukat.

– És te azt a rengeteg számsort mind meg tudod jegyezni??? – döbbent meg Bíborka. – Hogy fér a fejedbe??? – repülte körül azonnal Ibi fejét.

– Nem vagyok én olyan okos! – mosolygott Ibi. A mobilokban van egy telefonszám gyűjtő hely. Ha valaki megadja a számát, oda vagy magától beírja a hívó számát ez az okos kis gép, és én csak a nevét írom hozzá, vagy beleírom a saját ujjaim segítségével a számsort és a nevet. Onnan bármikor elő tudom hívni őket, és utána már csak ezt a zöld telefon jelet kell megnyomnom, hogy beszélhessek, akivel szeretnék.

– És az előbb miért csörömpölt a mobilod? Nem is beszéltél senkivel rajtunk kívül! – kérdezősködött Bíborka.

– Képzeljétek! Ez a kis gép még emlékezni is tud helyettem. Meg tudja jegyezni a beleírt, fontos időpontokat, amiket én egyébként hamarosan elfelejtenék, és a beállított napon, órában csengetnek, hogy eszünkbe juttassák azokat.

– És most valami fontosért berregett? – kérdezte Csiporka.

– Sajnos igen. Elfelejtettem, hogy ma, zárás után a fogorvoshoz kell mennem, így nem mehetünk sétálni – szomorodott el Ibi.

– Mennyi új szó van ebben a városban! – méltatlankodott Bíborka.

– Felveszem a kabátomat és útközben megbeszéljük, mivel is foglalkozik a fogorvos. Rendben?

Ibi egy szempillantás alatt magára terítette virágoskert mintájú, meleg pelerinjét, vállára vette a táskáját. Csiporkát és Bíborkát a prémes gallérra tette, bezárta a boltot, és sietősen elindultak a rendelő felé.

***

(A szerző Facebook oldala ITT.)

 

 

Írta. és az illusztrációkat rajzolta:
Molnár Ágnes
Written by
Szerző: 2018. 01. 22.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Lisztománia

Tüttő József alkotása 50x30cm, olaj/MDF. “Lisztománia, üzenet a Liszt érzékenyeknek!!” Rossz vicc, kicsit megengedtem magamnak az áthallás mókáját. Tüttő József jó humorral sajátos komponálással terítette elénk nagy zeneköltőnk jellemzőit: az... Tartalom megtekintése

Hitler Sasfészke Berchteschgadenben

Elérhetetlen, megközelíthetetlen, bevehetetlen… Már-már népmesei jelzők is feltűnnek az egykori náci vezető Salzburg mellett, ám mégis Bajorországban felépített rejtekhelyével kapcsolatos legendákban. Még a háború után is jó ideig megismerhetetlen volt... Tartalom megtekintése

Alkonyattól pirkadatig

Tüttő József alkotása60x90cm Olaj/MDF. A téma örök, a feldolgozások többsége ismert, de ez az egyéni, összetéveszthetetlen stílre fel kell kapni a fejet!!! A komor színhasználattal az állatok robusztussága is alátámasztott, a... Tartalom megtekintése