Virágosra varrt nyugdíjas évek

Jaj, de jó lenne már nyugdíjasnak lenni! – hányszor sóhajtozik az ember a hosszú évek során, míg dolgozik! Van, aki félve tekint az új életszakasz elé, fél a tétlenségtől, a magánytól, szorongó gondolatok gyötrik, hogy esetleg már nincs szükség rá! De van, aki boldogan veti bele magát a nyugdíjas évekbe, nem hagyja, hogy elveszítse lendületességét, vannak tervei, céljai és megtalálja az új lehetőségeket élete soron következő fejezetében. Gondolatban persze mindenkinek vannak hőn áhított vágyai, álmai mindarról, hogyan szeretnék a megérdemelt nyugdíjas napjaikat tölteni, de nem mindenki képes arra, hogy megvalósítsa ezeket az álmokat, hisz napjainkban nem olyan könnyű magasra törő vágyakat elérni. De arra mindenki képes, hogy kiegyensúlyozott, boldog napokat teremtsen magának, és a hirtelen rászakadt nagy szabadságot, úgy töltse ki, hogy tartalmas és derűs életet élhessen.

A hajdúsámsoni asszony, Sztéló Ferencné, sok- sok munkával eltöltött év után, most igazán élvezi a nyugdíjas éveit. Soha nem tétlenkedik, mindig van mivel elfoglalni magát, nap mint nap szorgoskodik, és minden feladatban megtalálja a kihívást. Persze munkás évei alatt is foglalatoskodott, mert ezt tanulta édesanyjától, még Tiszabecsen, ahol azt látta, hogy amit csak lehet, és amire szükség van a háztartásban, megtermelnek és elkészítenek, a saját részükre. Mióta néhány éve Debrecenből kiköltözött Hajdúsámsonba, teljes mértékben kihasználja a kertes ház adta lehetőségeket, és még intenzívebben, megújult erővel végzi a számára természetes, mindennapi teendőket, és mellette olyan dolgokkal foglalkozik, ami elégedettséggel tölti el, amit nagyon szeret csinálni.

A ház, a kert ahol éli mindennapjait, igazán idilli környezet, ami Marika néninek a béke szigete, tavasztól csodálatos látvány lehet, ami elvarázsolja az arra tévedőt. Az 59 éves nagymama, mindig mosolygós arca is arról árulkodik, hogy boldog, kiegyensúlyozott életet él. A kiskert ébredezik, már rügyeznek a díszfák és bokrok, bújnak a virágok, a baromfiudvar lakói békésen kapirgálnak együtt, a kert készen áll, hogy miután megérkezik, a tavasz Marika néni hozzá kezdjen a megműveléséhez, hogy mire eljön a tél, a kamrája megteljen a házi készítésű befőttekkel, lekvárokkal. De nem csak a saját kamráját tölti fel, hanem gyermekeit is ellátja mindennel.

Ahogy eljön a tavasz, a kikelet, a szorgos asszony neki lát a kinti munkálatoknak, mert élvezi a szabadban végzett munkát.

– Nagyon jó a szabadban lenni, a kert, az udvar egy élmény, nagyon szeretem – vázolja lelkesen a kertes ház előnyeit – tavasztól őszig több száz üveg befőttet készítek, száraztésztát gyúrok nagyon sokat és nemsokára indulok a keltetéssel is. Szívesen kipróbálja az új recepteket is, újabbnál újabb süteményekkel lepi meg családját és vendégeit.

Az ősz beköszönése után sem pihen, régi hobbijának hódol, amire eddig nem jutott elég ideje.  Riseliős hímzett terítőket készít, ez az egyik kedvenc időtöltése azokon a napokon mikor nem lehet már a természet nyújtotta lehetőségeket kihasználni, mikor már minden megtermelt zöldség és gyümölcs üvegekben sorakozik a polcokon.

– Anya tanított meg varrni. Míg a gyerekekkel otthon voltam, sokat varrogattam, meg kötöttem – mondja, és most újra hódol ennek a szenvedélyének, zsák számra van a szekrényében a még kivarrásra váró anyag, és az elkészült darabok gyönyörű díszei a lakásnak – Csak magamnak varrok, szeretek gyönyörködni benne – meséli miközben veszi elő a szekrényből a sok szép anyagot. Kalocsai színes vagy fehér hímzés, minden jöhet, ami csak megtetszik neki. És valóban mind gyönyörködni való, értékes darabok.

Sajnos, mint ahogy minden más népi mesterség, a hímzés és a riselés is kihalófélben van. Egyre kevesebben vannak, akik ezt a fajta kreativitást és nagy türelmet igénylő, mesterséget gyakorolják. Pedig fontos lenne, hogy a fiatalabb generáció is megtanulja, megőrizze és tovább adja, hagyományainkat az utókornak, hisz ezek a magyar népművészeti darabok páratlanok! Az ó kalocsai hímzések egyszínűek voltak, eleinte csak fehér cérnát használtak, majd leginkább fakózöld színnel dolgoztak. Akkor még nem tudtak színtartó fonalat gyártani. A huszadik század elejétől kezdtek igazán színpompás darabokat készíteni, ma már a hagyományt, ötvözték a modern kor igényeivel.

A népi motívum kincsünket, a divat révén ismeri meg a mai fiatal nemzedék, hisz egyre többször ruhadarab, vagy használati cikkek díszeiként jelennek meg a régi kalocsai minták. Marika néni a terítőket, drapériákat varrja előszeretettel. A hímzésre váró, előre drukkolt anyagot kézzel varrja ki, majd hímző gép segítségével riseli csodaszépre. Az éppen most készülő nagy terítőt mutatja, ami már most is szemrevaló, pedig csak néhány virág koszorú van kivarrva rajta. Nézem a megrajzolt mintákat, és közben azon gondolkodom, hogyan is lesz belőle káprázatos csipketerítő! Az biztos, hogy nem kis munka! Egy kívülálló el sem tudja képzelni, hogy mennyi energiát fektet bele a készítője, hogy a végeredmény varázslatos legyen.

A riseliő végül is lyukhímzés technikával készül, főként virág motívumok és különböző alakzatok alkotják, melyeket, az anyagokból kivágnak, majd gép segítségével többször átvarrnak, hálószerű öltésekkel formálják csipkeszerűre a hiányzó részeket. Kézi hímzéssel kezdik a műveletet, ezeket lehet simán fehérrel varrni, de van, aki a színes mintákat kedveli jobban. Ezeknek az az előnye, hogy itt hamarabb észre lehet venni, ha belevarrunk a mintába. A kalocsai hímzésben ma hat főszínt használnak, két árnyalatban, ezeket szokták párosítani, például egy viráglevelet a zöld két színárnyalatával szokták hímezni, úgy, hogy középen kettéválasztják. A virágok szára és a levelek varrása után, a virág közepét szokták kivarrni, majd a virág szirmait, mindig a virág közepétől kifelé kezdik az öltéseket. A színeket és mintákat mindenki kedve szerint használhatja, de azért a hagyományos motívumokat illik a hagyománynak megfelelően elkészíteni.

A kézi hímzés befejezése után, rámára feszíti a munkát, alaposan kifeszítve, hogy ne ráncosodjon az anyag, és a már kész minták nehogy eltorzuljanak. Mielőtt kivágják az anyagot, körbevarrják a formát, majd endlizik és aztán kezdik pókozni, vagy behálózni. Először mindig a fő motívumokat hálózzák be, és csak azután kezdik az összekötő mintákat. Ahhoz, hogy szép, egyenletes legyen a varrásunk, a rámát is egyenletesen kell mozgatni a tű alatt.

Mindennek megvan a sora és a módja, nem mindegy milyen sorrendben kezdi el a riselést, nem mindegy milyen fonalat használunk az adott darab elkészítéshez, és nem mindegy hogyan mozgatja a rámát a hímző gép alatt, hogyan csipkedi ki az ollóval a szükséges darabokat. Számtalan apró tanácsra érdemes odafigyelni annak, aki ezt a fajta kézimunkát választja hobbijának. A roppant aprólékos munka, komoly odafigyelést igényel, ahhoz, hogy csodaszép végeredményt kapjunk, türelemre és kitartásra van szükség.

***                                                                                                                                                                                    

  Írta: Szilágyi Krisztina

Égi áldás az özvegyasszony házasságára

Ilus málnát, szamócát, medvehagymát árult a piacon, de Károly inkább a kezét kérte meg Ilus még akkor sem tudott örülni, mikor a postás meghozta az első nyugdíját. Minek? Éppen annyit... Tartalom megtekintése

Virágvasárnap Vatikánban a Szent Péter téren

Pálmaágakból lefektetett szőnyeg a Bazilika lépcsőin, olajágakkkal integető ünneplők Ilyen meghívót kap a vendég, ha a jó sorsa Rómában egy zarándokszállásra viszi. A Casa per ferie delle Suore Missionarie Pallottine néhány... Tartalom megtekintése

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam

Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia

Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér  ragyogása,  elegánsan hangolt  épületei  a ... Tartalom megtekintése

Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban

Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése

Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől

A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon  siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése