Virágosra varrt nyugdíjas évek

 

12499360_1025787674157856_1438370650_o.jpg

Jaj, de jó lenne már nyugdíjasnak lenni! – hányszor sóhajtozik az ember a hosszú évek során, míg dolgozik! Van, aki félve tekint az új életszakasz elé, fél a tétlenségtől, a magánytól, szorongó gondolatok gyötrik, hogy esetleg már nincs szükség rá! De van, aki boldogan veti bele magát a nyugdíjas évekbe, nem hagyja, hogy elveszítse lendületességét, vannak tervei, céljai és megtalálja az új lehetőségeket élete soron következő fejezetében. Gondolatban persze mindenkinek vannak hőn áhított vágyai, álmai mindarról, hogyan szeretnék a megérdemelt nyugdíjas napjaikat tölteni, de nem mindenki képes arra, hogy megvalósítsa ezeket az álmokat, hisz napjainkban nem olyan könnyű magasra törő vágyakat elérni. De arra mindenki képes, hogy kiegyensúlyozott, boldog napokat teremtsen magának, és a hirtelen rászakadt nagy szabadságot, úgy töltse ki, hogy tartalmas és derűs életet élhessen.

sztelo.jpgA hajdúsámsoni asszony, Sztéló Ferencné, sok- sok munkával eltöltött év után, most igazán élvezi a nyugdíjas éveit. Soha nem tétlenkedik, mindig van mivel elfoglalni magát, nap mint nap szorgoskodik, és minden feladatban megtalálja a kihívást. Persze munkás évei alatt is foglalatoskodott, mert ezt tanulta édesanyjától, még Tiszabecsen, ahol azt látta, hogy amit csak lehet, és amire szükség van a háztartásban, megtermelnek és elkészítenek, a saját részükre. Mióta néhány éve Debrecenből kiköltözött Hajdúsámsonba, teljes mértékben kihasználja a kertes ház adta lehetőségeket, és még intenzívebben, megújult erővel végzi a számára természetes, mindennapi teendőket, és mellette olyan dolgokkal foglalkozik, ami elégedettséggel tölti el, amit nagyon szeret csinálni.

A ház, a kert ahol éli mindennapjait, igazán idilli környezet, ami Marika néninek a béke szigete, tavasztól csodálatos látvány lehet, ami elvarázsolja az arra tévedőt. Az 59 éves nagymama, mindig mosolygós arca is arról árulkodik, hogy boldog, kiegyensúlyozott életet él. A kiskert ébredezik, már rügyeznek a díszfák és bokrok, bújnak a virágok, a baromfiudvar lakói békésen kapirgálnak együtt, a kert készen áll, hogy miután megérkezik, a tavasz Marika néni hozzá kezdjen a megműveléséhez, hogy mire eljön a tél, a kamrája megteljen a házi készítésű befőttekkel, lekvárokkal. De nem csak a saját kamráját tölti fel, hanem gyermekeit is ellátja mindennel.

Ahogy eljön a tavasz, a kikelet, a szorgos asszony neki lát a kinti munkálatoknak, mert élvezi a szabadban végzett munkát.

– Nagyon jó a szabadban lenni, a kert, az udvar egy élmény, nagyon szeretem – vázolja lelkesen a kertes ház előnyeit – tavasztól őszig több száz üveg befőttet készítek, száraztésztát gyúrok nagyon sokat és nemsokára indulok a keltetéssel is. Szívesen kipróbálja az új recepteket is, újabbnál újabb süteményekkel lepi meg családját és vendégeit.

Az ősz beköszönése után sem pihen, régi hobbijának hódol, amire eddig nem jutott elég ideje.  Riseliős hímzett terítőket készít, ez az egyik kedvenc időtöltése azokon a napokon mikor nem lehet már a természet nyújtotta lehetőségeket kihasználni, mikor már minden megtermelt zöldség és gyümölcs üvegekben sorakozik a polcokon.

12896400_1025788207491136_1955756843_o.jpg– Anya tanított meg varrni. Míg a gyerekekkel otthon voltam, sokat varrogattam, meg kötöttem – mondja, és most újra hódol ennek a szenvedélyének, zsák számra van a szekrényében a még kivarrásra váró anyag, és az elkészült darabok gyönyörű díszei a lakásnak – Csak magamnak varrok, szeretek gyönyörködni benne – meséli miközben veszi elő a szekrényből a sok szép anyagot. Kalocsai színes vagy fehér hímzés, minden jöhet, ami csak megtetszik neki. És valóban mind gyönyörködni való, értékes darabok.

12874352_1025787897491167_117820581_o.jpgSajnos, mint ahogy minden más népi mesterség, a hímzés és a riselés is kihalófélben van. Egyre kevesebben vannak, akik ezt a fajta kreativitást és nagy türelmet igénylő, mesterséget gyakorolják. Pedig fontos lenne, hogy a fiatalabb generáció is megtanulja, megőrizze és tovább adja, hagyományainkat az utókornak, hisz ezek a magyar népművészeti darabok páratlanok! Az ó kalocsai hímzések egyszínűek voltak, eleinte csak fehér cérnát használtak, majd leginkább fakózöld színnel dolgoztak. Akkor még nem tudtak színtartó fonalat gyártani. A huszadik század elejétől kezdtek igazán színpompás darabokat készíteni, ma már a hagyományt, ötvözték a modern kor igényeivel.

A népi motívum kincsünket, a divat révén ismeri meg a mai fiatal nemzedék, hisz egyre többször ruhadarab, vagy használati cikkek díszeiként jelennek meg a régi kalocsai minták. Marika néni a terítőket, drapériákat varrja előszeretettel. A hímzésre váró, előre drukkolt anyagot kézzel varrja ki, majd hímző gép segítségével riseli csodaszépre. Az éppen most készülő nagy terítőt mutatja, ami már most is szemrevaló, pedig csak néhány virág koszorú van kivarrva rajta. Nézem a megrajzolt mintákat, és közben azon gondolkodom, hogyan is lesz belőle káprázatos csipketerítő! Az biztos, hogy nem kis munka! Egy kívülálló el sem tudja képzelni, hogy mennyi energiát fektet bele a készítője, hogy a végeredmény varázslatos legyen.

A riseliő végül is lyukhímzés technikával készül, főként virág motívumok és különböző alakzatok alkotják, melyeket, az anyagokból kivágnak, majd gép segítségével többször átvarrnak, hálószerű öltésekkel formálják csipkeszerűre a hiányzó részeket. Kézi hímzéssel kezdik a műveletet, ezeket lehet simán fehérrel varrni, de van, aki a színes mintákat kedveli jobban. Ezeknek az az előnye, hogy itt hamarabb észre lehet venni, ha belevarrunk a mintába. A kalocsai hímzésben ma hat főszínt használnak, két árnyalatban, ezeket szokták párosítani, például egy viráglevelet a zöld két színárnyalatával szokták hímezni, úgy, hogy középen kettéválasztják. A virágok szára és a levelek varrása után, a virág közepét szokták kivarrni, majd a virág szirmait, mindig a virág közepétől kifelé kezdik az öltéseket. A színeket és mintákat mindenki kedve szerint használhatja, de azért a hagyományos motívumokat illik a hagyománynak megfelelően elkészíteni.

A kézi hímzés befejezése után, rámára feszíti a munkát, alaposan kifeszítve, hogy ne ráncosodjon az anyag, és a már kész minták nehogy eltorzuljanak. Mielőtt kivágják az anyagot, körbevarrják a formát, majd endlizik és aztán kezdik pókozni, vagy behálózni. Először mindig a fő motívumokat hálózzák be, és csak azután kezdik az összekötő mintákat. Ahhoz, hogy szép, egyenletes legyen a varrásunk, a rámát is egyenletesen kell mozgatni a tű alatt.

Mindennek megvan a sora és a módja, nem mindegy milyen sorrendben kezdi el a riselést, nem mindegy milyen fonalat használunk az adott darab elkészítéshez, és nem mindegy hogyan mozgatja a rámát a hímző gép alatt, hogyan csipkedi ki az ollóval a szükséges darabokat. Számtalan apró tanácsra érdemes odafigyelni annak, aki ezt a fajta kézimunkát választja hobbijának. A roppant aprólékos munka, komoly odafigyelést igényel, ahhoz, hogy csodaszép végeredményt kapjunk, türelemre és kitartásra van szükség.

12675037_1025787794157844_813667700_o.jpg

***  szila_gyi_krisztina.jpg                                                                                                                                                                                  

  Írta: Szilágyi Krisztina

Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Valahol a Hargitán

Ősz Zoltán alkotása Pasztell, 2009. Talán minden mese így kezdődik,” hogy valahol messze, az üveghegyen is túl” …valóban, a távolság, az érzékelhető messzeség, amit csak szemünk képes befogni a mindenek... Tartalom megtekintése

Hitler Sasfészke Berchteschgadenben

Elérhetetlen, megközelíthetetlen, bevehetetlen… Már-már népmesei jelzők is feltűnnek az egykori náci vezető Salzburg mellett, ám mégis Bajorországban felépített rejtekhelyével kapcsolatos legendákban. Még a háború után is jó ideig megismerhetetlen volt... Tartalom megtekintése

Alkonyattól pirkadatig

Tüttő József alkotása60x90cm Olaj/MDF. A téma örök, a feldolgozások többsége ismert, de ez az egyéni, összetéveszthetetlen stílre fel kell kapni a fejet!!! A komor színhasználattal az állatok robusztussága is alátámasztott, a... Tartalom megtekintése

Karcolatok…

Huszár Boglárka alkotása 60×45 cm. Olaj, vászon. Arannyá vált a test, mint istenek szobrai a csendesen pislogó gyertyafényekben, amik hidegen sütnek és égetnek, marva a szem zugait, és piszkálva a... Tartalom megtekintése

Csendes utcán

Hargitai Beáta alkotása …olyan csendességgel lopodzott be az utcába az idő, hogy senki nem vette észre ezt az alattomos munkát. Megkoptak fenn magasan a cserepek, kicsit beázott a homlokzati fal,... Tartalom megtekintése