Puhán, kellemesen  ölelkeznek  a gerincek, egymásnak adnak  helyet,  és  összeolvadva  lágy fehér  bársonnyá válik minden.   A tél  varázsa  a  hó  a  nagy takaró,  az álom  világa  ami  mindenek  védelmezője.  Ősz Zoltán   Erdélye  mindig  gyönyörű, mert  a természetközeli  képek  a hangulatot  sugározzák  legyen az  bármelyik  évszak  megszólaltatásában.  A  kerítések  fekete  fogai  mutatják  a  merre-meddig  szabadság  lehetőségét  az állatoknak,  most  mint egy  torzó  belefut a  képbe  mint  az ember  jelenléte  a vadnak  tűnő tájba.  A meleg szoba  védelmében  kétszeres  élvezet  kalandozni  a  képen.  Az elszórt  fenyők,  mint   fürge nyúlugrándozással   itt-ott  kikandikálnak,  hogy  jelezzék létüket.    Néhány  helyen   látszik a gyep,  ahonnan  a  szél  felkapta  a  havat,  mint  ruháját   vesztett  pőreség, hogy kérkedjen. Csend  van,  hatalmas   csend,  ne zavarjuk álmát  amíg   eljön  a pillanat,  hogy  a  patakok  vizéhez  csatlakozva  elinduljon  a  tavaszi olvadás.