Szálanként szövődik a szőnyeg

„A néphagyomány tart meg bennünket magyarnak, s a nemzetközi műveltségünk tesz európaivá… ha azonban csak európaiságra törekszünk, lehetünk nagy műveltségű nép, de minél hamarabb megszűnünk magyarnak lenni ” mondta Györffy István, a magyar nép tudósa, közel egy évszázaddal ezelőtt. Szerencsére sokan vannak még olyanok az országban, akik fontosnak tartják a régi eszméket, és azon fáradoznak, hogy ezek az eszmék ne vesszenek ki, hanem tovább örökítsék a következő generáció számára. Rohamosan fejlődő világunkban, a modern technika kerül előtérbe, sajnos a régi szokások eltűnőben vannak és a hagyományos népi életből nem sok marad az utókor számára. Pedig fontos megőriznünk és tovább adnunk mindazt, amit elődeink megteremtettek. A szatmári kis településen, Sonkádon, azon fáradoznak, hogy ezt a szellemiséget megőrizzék, és értéket teremtsenek olyan hagyományos mesterséggel, amely egykor jelentős szerepet játszott felmenőink életében.

Sonkád… a kis falu neve számomra egybeforrt a Túr és a „kis bukó gát” nevével, és az eső áztatta úton haladva, arra gondolok, hogy a helyiek bizonyára büszkék azért, hogy ilyen csodálatos, természeti értékek között élhetnek, az Öreg és az Új túr folyó találkozása a község határában, a fákkal övezett érintetlen természet, a festői környezet, minden oda látogató számára varázslatos élményt nyújt. Balogh Zoltánnéhoz sietek, aki a helyi sajátosságokra épülő programban, munkatársaival nap, mint nap szövi a vásznat, a szőnyeget, de nem csak azért mert kötelessége, hanem mert örömet szerez neki, olyannyira, hogy miután vége a munkaidőnek, otthoni teendői elvégzése után saját szövőszéke mellett tevékenykedik.

Munkahelyén keresem fel, a kis szobába belépve barátságos arcok fogadnak, miközben végzik munkájukat. Vannak, akik az esztovátán szorgoskodnak, mások az anyagok előkészítésén dolgoznak, vagy az elkészült darabokat rendezgetik a polcon. Gyors bemutatkozás után, már szedik le a polcokról a szebbnél szebb szőnyegeket, lábtörlőket, vászontáskákat, hogy közelebbről is megtekinthessem.

–  Nekem ez a szövés, amellett, hogy a hobbim és most már a munkám is, a szakmámba vág – magyarázza Baloghné Gizi. – Kötőipari hurkoló vagyok, tehát a gépek és a szövésnek az alapjai megvannak már rég.

Az asszony 25 évig dolgozott Fehérgyarmaton a Hődiköt kötött divatáru gyárban, de a szövés alapjait még édesanyjától és idősebb asszonyoktól megtanulta lány korában Kispaládon. Később Sonkádra költözött, de a népi mesterséget itt is folytatta szabadidejében. Segítő szándékú nénikék, akik ismerték ennek az ősi mesterségnek minden fortélyát, átadták a tudásukat, és Gizi számára már nincs olyan dolog, amit ne tudna erről a mesterségről. Itt az önkormányzatnál már modernebb esztovátákat használnak. Ezeken könnyebb felvetni a szálakat, a nyüst nem fonalból van, és lényegesebben kevesebb helyet foglal.

De mi is az a nyüst? És hogyan kell felvetni a szálat? Bevallom, bár már láttam szövőszéket, és láttam hogyan készül a rongyszőnyeg, rá kellett jönnöm, hogy közel sem annyiból áll a szövés technikája, hogy dobáljuk a rongyot a szálak között. Ez a művelet kis odafigyeléssel bárki számára elsajátítható, de az a folyamat, míg eljutunk ahhoz a ponthoz, hogy megkezdődjön a gyártás, már egy bonyolultabb, időigényesebb munka. Persze ma már lehet készen kapni a fonalat, ami nagyban megkönnyíti a szövést, de nagymamáink idejében, még először kenderből vagy lenből meg kellett fonni a szálakat. A magot alapos talajmunkálatok után a legjobb minőségű földbe vetették, majd a beérés után nyűtték, vagyis kitépték a földből. Kévébe kötve hagyták a földön szikkadni, egészen addig, míg az áztatóba nem vitték. 8-12 napon keresztül áztatták álló vagy sekélyebb folyó vízben, egy hét után már az ázott csomóból kihúztak néhány szálat, vagyis látót vettek. Az asszonyok otthon morzsolgatták a tenyerük között, törték, csavargatták, próbálgatták, hogy megfelelően ázott-e már. Miután eléggé kiázott, kimosták a sártól, és otthon a napon szárították, de néhány helyen az is előfordult, hogy gödröt ástak és az abban rakott tűz felett szárították ki.

Ezután következett a törés, tilóval pozdorja mentesre tisztították a kiszárított növényt, de használtak ehhez a művelethez még törőszéket, vagy sulykot is. Törés után a rostok puhítása következett, itt is használtak különböző eszközöket, de kézzel dörzsölve vagy puszta lábbal taposva is végezték ezt a munkát. Szöszcsávázással tették finomabbá az anyagot, rostfésűvel fésülték csomómentesre a rostokat, és különböző minőségűekre osztályozták a szöszöket. Végül a rostos szálakat fonallá sodorták, melynek alapvető munkaeszköze az orsó és a rokka volt. És lehetne még erről regélni, de szerencsére ma már ezeket a műveleteket nem kell elvégezni, ahhoz, hogy szőni tudjon az ember, valószínűleg nem is sokan vállalkoznának rá. Ami viszont ma is szükséges tudás ahhoz, hogy hagyományos esztovátán szőni akarjon valaki, az a szálak felvetése.

–  Idős nénik segítségével, megtanultam felvetni, befogni – meséli Gizi, és magyarázza, hogyan is vetetik fel a szálakat, a nyüstön keresztül, hogyan „fognak be”, és milyen nyüstöt használnak a hagyományos szövőszékeknél. Próbáltam elképzelni a műveletet, de nehezen ment, ezért a fiatalasszony elvisz a saját házába, ahol megmutatja a hagyományos szövőszéket, és azt is, hogyan vetik fel a szálakat. Miközben párja összeálállítja a vetőfát, Gizi fonálért szalad, hogy bemutassa a felvetés technikáját.

A fonalat elő kell készíteni, mielőtt a szövőszékre kerül. Ki kell alakítani a sűrűn egymás mellett futó fonalsíkot, amit a szövésnél a keresztszálak kereszteznek. Ehhez a fonalat felvetik a vetőfára. Ez nagy hasáb alakú keret, ami a tengelye körül forog. Miközben a vetőfát forgatják, a fonalat spirálisan vezetik fel rajta, majd a felső peceknél visszafordul, és ugyanazt az utat járja végig, mint előbb, majd alulról fordul vissza. Ezeket szorosan egymás mellett kell vezetni, mert ha csak egyszer is elvéti, vagy keresztbe húzza, az a szövésnél gondot okoz. A vászon szélességét pászmában mérik, egy pászma 10×3 szál, és mivel a vetőfára kétszeresen kell a szálat vetni, így ezt még szorozni kell kettővel. A fonalat a vetélőről láncba szedik le, és így tekerik fel a fonalhengerre, majd a szálakat kell beadogatni a nyüstön és a bordán keresztül. A nyüst arra szolgál, hogy lábító segítségével szétválassza alsó és felső szálakra a fonalat, így adja a nyílást, amibe a vetélőt, vagy csónakot és vele együtt a keresztfonalat bevezetik, majd a lengő bordával ezt a keresztfonalat ráverik a vászonra.

A rendkívül bonyolult eljárást, csak kevés türelmes embernek sikerül elsajátítani, de a két gyermekes családanya hobbijának tekinti, és nagyon szeret foglalatoskodni szabadidejében is ezzel a mesterséggel, a párja, Attila is szívesen segít neki, ezért is, mert ezt egyedül lehetetlen elvégezni. Gizi keresi a kihívásokat, hogyan lehet új mintát belevinni a vásznakba, hogy változatosak legyenek. Így készítette az első olyan szőrös szőnyeget, amibe rombusz alakzatot szőtt.

–  Sokat gondolkodtam rajta, hogyan lehet ezt megvalósítani. Számolni kell a szálakat, hogy hová kerüljön a minta, és jól egymásra kell dolgozni, mert ha nem akkor a szín is másképp adja magát. A szálakat jól el kell dolgozni, hogyha idővel használódik, akkor ne hulljon ki. A fehér szőrös rongyszőnyegben a bordó minta felkelti az érdeklődését a szépérzékkel rendelkező, hagyományainkat értékelő embereknek. De nagy érdeklődés van bármelyik termék iránt, amit készítenek a munkatársnőivel. Folyamatosan kapják a megrendeléseket, nem csak szőnyegekre, de a saját vászonból készített, helységnévvel díszített táskákra, bortartókra is.

Már készülnek az idén második alkalommal megrendezendő találkozóra, a Sonkádi Szabadegyetemre, ahol az odalátogatók megcsodálhatják, vagy akár meg is vásárolhatják a népi mesterség termékeit. Nyár elején több száz mesterpedagógust várnak a helyi rendezvényre, melynek ötletgazdája, Iszák Tibor polgármester, aki büszke arra, hogy sikerül a kis Túr parti falujában, hagyományos értéket teremteni. Balogh Zoltánné szintén büszke, és igazi sikerélményként éli meg, mikor megalkot egy-egy új darabot. És mindannyian büszkék lehetünk őseinkre, akik ránk hagyták ezt az örökséget, melyet kötelességünk tovább örökíteni!

*** 
                                                                                                                                                                                   

  Írta: Szilágyi Krisztina

Égi áldás az özvegyasszony házasságára

Ilus málnát, szamócát, medvehagymát árult a piacon, de Károly inkább a kezét kérte meg Ilus még akkor sem tudott örülni, mikor a postás meghozta az első nyugdíját. Minek? Éppen annyit... Tartalom megtekintése

Virágvasárnap Vatikánban a Szent Péter téren

Pálmaágakból lefektetett szőnyeg a Bazilika lépcsőin, olajágakkkal integető ünneplők Ilyen meghívót kap a vendég, ha a jó sorsa Rómában egy zarándokszállásra viszi. A Casa per ferie delle Suore Missionarie Pallottine néhány... Tartalom megtekintése

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam

Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia

Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér  ragyogása,  elegánsan hangolt  épületei  a ... Tartalom megtekintése

Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban

Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése

Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől

A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon  siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése