Szálanként szövődik a szőnyeg

12722345_1000634366673187_258455792_o.jpg„A néphagyomány tart meg bennünket magyarnak, s a nemzetközi műveltségünk tesz európaivá… ha azonban csak európaiságra törekszünk, lehetünk nagy műveltségű nép, de minél hamarabb megszűnünk magyarnak lenni ” mondta Györffy István, a magyar nép tudósa, közel egy évszázaddal ezelőtt. Szerencsére sokan vannak még olyanok az országban, akik fontosnak tartják a régi eszméket, és azon fáradoznak, hogy ezek az eszmék ne vesszenek ki, hanem tovább örökítsék a következő generáció számára. Rohamosan fejlődő világunkban, a modern technika kerül előtérbe, sajnos a régi szokások eltűnőben vannak és a hagyományos népi életből nem sok marad az utókor számára. Pedig fontos megőriznünk és tovább adnunk mindazt, amit elődeink megteremtettek. A szatmári kis településen, Sonkádon, azon fáradoznak, hogy ezt a szellemiséget megőrizzék, és értéket teremtsenek olyan hagyományos mesterséggel, amely egykor jelentős szerepet játszott felmenőink életében.

12751697_1000635023339788_903698865_o.jpgSonkád… a kis falu neve számomra egybeforrt a Túr és a „kis bukó gát” nevével, és az eső áztatta úton haladva, arra gondolok, hogy a helyiek bizonyára büszkék azért, hogy ilyen csodálatos, természeti értékek között élhetnek, az Öreg és az Új túr folyó találkozása a község határában, a fákkal övezett érintetlen természet, a festői környezet, minden oda látogató számára varázslatos élményt nyújt. Balogh Zoltánnéhoz sietek, aki a helyi sajátosságokra épülő programban, munkatársaival nap, mint nap szövi a vásznat, a szőnyeget, de nem csak azért mert kötelessége, hanem mert örömet szerez neki, olyannyira, hogy miután vége a munkaidőnek, otthoni teendői elvégzése után saját szövőszéke mellett tevékenykedik.

Munkahelyén keresem fel, a kis szobába belépve barátságos arcok fogadnak, miközben végzik munkájukat. Vannak, akik az esztovátán szorgoskodnak, mások az anyagok előkészítésén dolgoznak, vagy az elkészült darabokat rendezgetik a polcon. Gyors bemutatkozás után, már szedik le a polcokról a szebbnél szebb szőnyegeket, lábtörlőket, vászontáskákat, hogy közelebbről is megtekinthessem.

–  Nekem ez a szövés, amellett, hogy a hobbim és most már a munkám is, a szakmámba vág – magyarázza Baloghné Gizi. – Kötőipari hurkoló vagyok, tehát a gépek és a szövésnek az alapjai megvannak már rég.

Az asszony 25 évig dolgozott Fehérgyarmaton a Hődiköt kötött divatáru gyárban, de a szövés alapjait még édesanyjától és idősebb asszonyoktól megtanulta lány korában Kispaládon. Később Sonkádra költözött, de a népi mesterséget itt is folytatta szabadidejében. Segítő szándékú nénikék, akik ismerték ennek az ősi mesterségnek minden fortélyát, átadták a tudásukat, és Gizi számára már nincs olyan dolog, amit ne tudna erről a mesterségről. Itt az önkormányzatnál már modernebb esztovátákat használnak. Ezeken könnyebb felvetni a szálakat, a nyüst nem fonalból van, és lényegesebben kevesebb helyet foglal.

12751884_1000634280006529_243310900_o.jpgDe mi is az a nyüst? És hogyan kell felvetni a szálat? Bevallom, bár már láttam szövőszéket, és láttam hogyan készül a rongyszőnyeg, rá kellett jönnöm, hogy közel sem annyiból áll a szövés technikája, hogy dobáljuk a rongyot a szálak között. Ez a művelet kis odafigyeléssel bárki számára elsajátítható, de az a folyamat, míg eljutunk ahhoz a ponthoz, hogy megkezdődjön a gyártás, már egy bonyolultabb, időigényesebb munka. Persze ma már lehet készen kapni a fonalat, ami nagyban megkönnyíti a szövést, de nagymamáink idejében, még először kenderből vagy lenből meg kellett fonni a szálakat. A magot alapos talajmunkálatok után a legjobb minőségű földbe vetették, majd a beérés után nyűtték, vagyis kitépték a földből. Kévébe kötve hagyták a földön szikkadni, egészen addig, míg az áztatóba nem vitték. 8-12 napon keresztül áztatták álló vagy sekélyebb folyó vízben, egy hét után már az ázott csomóból kihúztak néhány szálat, vagyis látót vettek. Az asszonyok otthon morzsolgatták a tenyerük között, törték, csavargatták, próbálgatták, hogy megfelelően ázott-e már. Miután eléggé kiázott, kimosták a sártól, és otthon a napon szárították, de néhány helyen az is előfordult, hogy gödröt ástak és az abban rakott tűz felett szárították ki.

Ezután következett a törés, tilóval pozdorja mentesre tisztították a kiszárított növényt, de használtak ehhez a művelethez még törőszéket, vagy sulykot is. Törés után a rostok puhítása következett, itt is használtak különböző eszközöket, de kézzel dörzsölve vagy puszta lábbal taposva is végezték ezt a munkát. Szöszcsávázással tették finomabbá az anyagot, rostfésűvel fésülték csomómentesre a rostokat, és különböző minőségűekre osztályozták a szöszöket. Végül a rostos szálakat fonallá sodorták, melynek alapvető munkaeszköze az orsó és a rokka volt. És lehetne még erről regélni, de szerencsére ma már ezeket a műveleteket nem kell elvégezni, ahhoz, hogy szőni tudjon az ember, valószínűleg nem is sokan vállalkoznának rá. Ami viszont ma is szükséges tudás ahhoz, hogy hagyományos esztovátán szőni akarjon valaki, az a szálak felvetése.

12751818_1000635090006448_494992868_o.jpg–  Idős nénik segítségével, megtanultam felvetni, befogni – meséli Gizi, és magyarázza, hogyan is vetetik fel a szálakat, a nyüstön keresztül, hogyan „fognak be”, és milyen nyüstöt használnak a hagyományos szövőszékeknél. Próbáltam elképzelni a műveletet, de nehezen ment, ezért a fiatalasszony elvisz a saját házába, ahol megmutatja a hagyományos szövőszéket, és azt is, hogyan vetik fel a szálakat. Miközben párja összeálállítja a vetőfát, Gizi fonálért szalad, hogy bemutassa a felvetés technikáját.

A fonalat elő kell készíteni, mielőtt a szövőszékre kerül. Ki kell alakítani a sűrűn egymás mellett futó fonalsíkot, amit a szövésnél a keresztszálak kereszteznek. Ehhez a fonalat felvetik a vetőfára. Ez nagy hasáb alakú keret, ami a tengelye körül forog. Miközben a vetőfát forgatják, a fonalat spirálisan vezetik fel rajta, majd a felső peceknél visszafordul, és ugyanazt az utat járja végig, mint előbb, majd alulról fordul vissza. Ezeket szorosan egymás mellett kell vezetni, mert ha csak egyszer is elvéti, vagy keresztbe húzza, az a szövésnél gondot okoz. A vászon szélességét pászmában mérik, egy pászma 10×3 szál, és mivel a vetőfára kétszeresen kell a szálat vetni, így ezt még szorozni kell kettővel. A fonalat a vetélőről láncba szedik le, és így tekerik fel a fonalhengerre, majd a szálakat kell beadogatni a nyüstön és a bordán keresztül. A nyüst arra szolgál, hogy lábító segítségével szétválassza alsó és felső szálakra a fonalat, így adja a nyílást, amibe a vetélőt, vagy csónakot és vele együtt a keresztfonalat bevezetik, majd a lengő bordával ezt a keresztfonalat ráverik a vászonra.

12722305_1000635080006449_707657335_o.jpgA rendkívül bonyolult eljárást, csak kevés türelmes embernek sikerül elsajátítani, de a két gyermekes családanya hobbijának tekinti, és nagyon szeret foglalatoskodni szabadidejében is ezzel a mesterséggel, a párja, Attila is szívesen segít neki, ezért is, mert ezt egyedül lehetetlen elvégezni. Gizi keresi a kihívásokat, hogyan lehet új mintát belevinni a vásznakba, hogy változatosak legyenek. Így készítette az első olyan szőrös szőnyeget, amibe rombusz alakzatot szőtt.

–  Sokat gondolkodtam rajta, hogyan lehet ezt megvalósítani. Számolni kell a szálakat, hogy hová kerüljön a minta, és jól egymásra kell dolgozni, mert ha nem akkor a szín is másképp adja magát. A szálakat jól el kell dolgozni, hogyha idővel használódik, akkor ne hulljon ki. A fehér szőrös rongyszőnyegben a bordó minta felkelti az érdeklődését a szépérzékkel rendelkező, hagyományainkat értékelő embereknek. De nagy érdeklődés van bármelyik termék iránt, amit készítenek a munkatársnőivel. Folyamatosan kapják a megrendeléseket, nem csak szőnyegekre, de a saját vászonból készített, helységnévvel díszített táskákra, bortartókra is.

12528255_1000635006673123_631606854_o.jpgMár készülnek az idén második alkalommal megrendezendő találkozóra, a Sonkádi Szabadegyetemre, ahol az odalátogatók megcsodálhatják, vagy akár meg is vásárolhatják a népi mesterség termékeit. Nyár elején több száz mesterpedagógust várnak a helyi rendezvényre, melynek ötletgazdája, Iszák Tibor polgármester, aki büszke arra, hogy sikerül a kis Túr parti falujában, hagyományos értéket teremteni. Balogh Zoltánné szintén büszke, és igazi sikerélményként éli meg, mikor megalkot egy-egy új darabot. És mindannyian büszkék lehetünk őseinkre, akik ránk hagyták ezt az örökséget, melyet kötelességünk tovább örökíteni!

***  szila_gyi_krisztina.jpg
                                                                                                                                                                                   

  Írta: Szilágyi Krisztina

Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Valahol a Hargitán

Ősz Zoltán alkotása Pasztell, 2009. Talán minden mese így kezdődik,” hogy valahol messze, az üveghegyen is túl” …valóban, a távolság, az érzékelhető messzeség, amit csak szemünk képes befogni a mindenek... Tartalom megtekintése

Hitler Sasfészke Berchteschgadenben

Elérhetetlen, megközelíthetetlen, bevehetetlen… Már-már népmesei jelzők is feltűnnek az egykori náci vezető Salzburg mellett, ám mégis Bajorországban felépített rejtekhelyével kapcsolatos legendákban. Még a háború után is jó ideig megismerhetetlen volt... Tartalom megtekintése

Alkonyattól pirkadatig

Tüttő József alkotása60x90cm Olaj/MDF. A téma örök, a feldolgozások többsége ismert, de ez az egyéni, összetéveszthetetlen stílre fel kell kapni a fejet!!! A komor színhasználattal az állatok robusztussága is alátámasztott, a... Tartalom megtekintése

Karcolatok…

Huszár Boglárka alkotása 60×45 cm. Olaj, vászon. Arannyá vált a test, mint istenek szobrai a csendesen pislogó gyertyafényekben, amik hidegen sütnek és égetnek, marva a szem zugait, és piszkálva a... Tartalom megtekintése