Ópályi

Ismerek egy embert, aki megvalósította az álmait. A gimnáziumi padban mellettem ülő fiatalember jóvoltából mindig jól tájékozott voltam a Formula 1-es versenyek tekintetében. Ismert minden versenyzőt, kívülről fújta az összes világbajnokság eredményét, s olyan lelkesedéssel tudott mesélni erről a technikai sportról, hogy akarva akaratlan megkedveltette az emberrel.

Úgy hívják, Simon István, s bár az autóversenyek szerelmese, talán maga sem gondolta, hogy egyszer, s nem is olyan sokára ebből keresi meg a kenyerét. A huszonöt éves fiatalember elismert újságíró, a Formula 1-es versenyek tudósítója. Szerencsés, mert azt csinálhatja, amit szeret, s most, amikor a hobbija egyben a munkája is, ugyanolyan lelkes, mint a „szerelem” kezdetén. Ezerkilencszáznyolcvanhatban az első Magyar Nagydíjon kezdődött minden. Mivel édesapja is érdeklődött az autósport iránt, nem volt kérdés, a mogyoródi pálya lelátóin ott a helye az Ópályiban élő Simon családnak is.

– Nehéz lenne leírni azt az érzést, amikor tízévesen élőben láthattam a legnagyobbakat, hallottam a száguldó autók üvöltő hangját, és amikor elhaladtak előttünk, a föld is megremegett – így emlékszik István az első találkozásra, amelyet aztán évről évre újak követtek.

A személyes élmények mellett gyűjteni kezdett minden olyan újságcikket, fotót, amelyek a versenyről, illetve a versenyzőkről szolgáltak plusz információval, s azok segítségével elkészítette saját Formula 1-es albumait.

A lelkesedés a mátészalkai Esze Tamás Gimnáziumban töltött évek alatt sem lankadt, sőt a felhalmozott információ mennyisége egyre bővült. A Magyar Nagydíjak közvetítéseit az is nézte, akit nem érdekelt, hátha látják Istvánt. S bizony előfordult, hogy a futam végén a győztesekhez rohanó fiú egy-egy pillanatra fel is tűnt a képernyőn.

Aztán következett a pályaválasztás. Egyetlen ponton múlt, hogy nem nyert felvételt a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem angol–történelem szakára.

– Hazudnék, ha azt mondanám, nem keseredtem el, de most visszagondolva örülök, hogy így alakult. Soha nem tudhatja az ember, egy-egy rossz dolog milyen jónak a kezdetét jelenti.

Aztán megjelent az újságban a Komlósi Gábor Média Stúdió felhívása, amelynek sportriporter szakára azonnal benyújtotta jelentkezését, mondván, ne maradjon ki az az egy év, s sikerrel el is végezte a szakot.

Az azt követő tanévben pedig megkezdte tanulmányait a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola történelem–könyvtár szakán. Persze nem a főiskolások mindennapi életét élte. Az előadások és vizsgák mellett hozzálátott újságírói karrierje építéséhez. Az Autó Plusz magazin külső munkatársa lett. Televízión követte a futamokat, s az alapján készítette tudósításait az országos lapnak. Szívesen fogadták, hisz fiatal kora ellenére olyan szaktudással rendelkezett, amelyet sokan a „nagy öregek” közül is megirigyelhetnek.

Ezerkilencszázkilencvenkilencben, a diploma megszerzése után státusba került az említett magazinnál, egy évvel később pedig a sportrovat vezetője lett ugyanitt. Dolgozott a Magyar Televízió Telesport című műsoránál, de olvashatták tudósításait az országos napilapokban, s hallhatták a Sláger Rádióban.

Jelenleg az Autó Plusz rovatvezetője, a Színes Sport tudósítója, az Autó 1 című internetes oldal munkatársa, s 2001. január 1. óta a Formula 1 magazin főmunkatársa.

Természetesen munkája során egyéb autósportról is tudósít, de a legkedvesebb mindig a Formula 1 marad. Tavaly a West McLaren Mercedes csapattal kötött szerződésnek köszönhetően tizenkét futamon részt vett. Személyesen találkozott a versenyzőkkel, s megtapasztalta, hogyan zajlik egy Formula 1-es futam a Föld másik oldalán. Élményszerű tudósításai nélkül szegényebb lenne a magyar sportsajtó, de hogy azok tovább fennmaradjanak mint amíg az ember egy-egy magazint vagy napilapot forgat, könyvet jelentetett meg a 2000-es versenyévadról.

A Száguldó cirkusz 2000 című, kétszáz oldalas exkluzív albumszerű kiadvány decemberben látott napvilágot, s a futamok tudósításai mellett számos háttér-információt is tartalmaz. Így a versenyzőkre és csapatokra vonatkozó adatokat vagy a csapatok költségvetését. Mindez személyes tapasztalatokkal, kulisszatitkokkal alátámasztva.

S máris készül a következő könyv, amely Michael Sumacher és a Ferrari közös történetével ismerteti meg az olvasót, a szerző reményei szerint még a következő Magyar Nagydíj előtt. S mivel a Száguldó cirkusz 2000 visszhangja mind szakmai, mind sportkedvelő körökben igen pozitív, természetesen nem marad el idén decemberben a 2001-es évad összefoglalója sem.

Nem szövöget soha be nem teljesülő álmokat, hisz elérte, amire gyermekkora óta vágyott: „annyit szeretnék elérni, hogy jegyezzék a szakmában a nevem, s az emberek tudják, hogy amit tőlem olvasnak, az hiteles.”

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 11. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2001.)