2015.

Ó a Rába, a kedves, a kicsit hátrébb csúszott folyócska a Duna mögött. Ősz Zoltán pasztell képén is jól láthatjuk a túlsó partot, a jobban dobó fiuk akár versenyezhetnének kavicsdobálással. Igen, itt szelíd, kedves, és keskeny de a jeges áradásnál hamar megmutatta erejét. Valamikor sok gondot okozott, mert a fahidak többségét elvágták, elsodorták a jégtáblák, az ártéren a fákat is eldöntötte. De ne a rosszabb oldaláról beszéljünk, hiszen a kép minden szépet, jót sugall. Partja üde zöld, árnyékos fák, kis taposott ösvények, ahol jó otthon lenni. A nagy fák bánatosan nézegetik magukat a csillogó víztükrén, talpuk alatt folytonos táplálékot kapva a folyóról. Ősz Zoltán Erdély szülötte a nagy sodrású hegyi zubogókhoz szokott, de az új vidék, a táj épp olyan kedves, meghitt öleléssel veszi körül, ami a képein is látszik. Mi akik régóta itt élünk vegyük észre természeti csodáinkat, élvezzük azt a szépséget amibe beleszülettünk.