Tüttő József alkotása Szinte meggyötört arcok, holott egy életút harcosai a születéstől a végsőkig. Egyetlen ember akinek annyiszor változik az arca, ahány állomást tudhat maga mögött. Hogy sejthetnénk gyermekkorban, milyen ... Tartalom megtekintése
Pucsok Barnabás
Nyugdíjas igazgatóhelyettes, tűzoltóparancsnok,
Tiszadada
A kitüntetései közül talán a legutóbbira, a Szepessy Béla által tervezett emlékplakettre a legbüszkébb a 76 éves Pucsok Barnabás, tiszadadai nyugdíjas igazgatóhelyettes, tűzoltóparancsnok, melyet 2002 decemberében, a Megyei Tűzoltószövetség jubileumi, tízéves évfordulójára rendezett ünnepségén vett át Pernyák Sándor elnöktől, tűzoltó ezredestől.
A szabolcsi tűzoltók doyenjének számító tiszadadai parancsnok méltán érezhette az őt övező tiszteletet a fiatalabb lánglovagok tekintetében. Kitüntetése átvételének pillanatát a Kelet-Magyarország is megörökítette.
– Szép volt, s nem tagadom, jólesett! – mondta az ünnepi események után otthonában Pucsok Barnabás. – A családunk tősgyökeres dadainak számít, magam pedig 1927. január 7-én születtem a jómódú parasztcsalád kisebbik fiaként. A bátyám is itt él a községben. Édesapánk kitanult húsvizsgáló volt, nem lévén állatorvos akkoriban a környéken. Az általános iskola hat osztálya után Polgáron jártam polgáriba, amelyet 1943-ban végeztem el. Ezt követően a nyíregyházi tanítóképzőbe kerültem. A megszépítő messzeségből visszaemlékezve sem voltak azok könnyű évek, akkor pedig pláne, hogy nem! Részben, mert igen sokba került a taníttatás, másrészt a világháború miatt, amely a legszebb éveinkben ért bennünket. Sokan, 56-an jártunk egy osztályba, de e zsúfoltság eltörpült azon valós veszélyek mellett, amelyeket akkoriban át kellett élnünk. Azt, hogy ma itt lehetek, a sokszori szerencsémnek, s a jó őrzőangyalomnak köszönhetem. Odamaradhattam volna, amikor 1944 szeptemberében az osztálytársaimmal elvittek bennünket Sárospatakra munkatáborba.
A két kemény hónap után csak hajszálon múlott, hogy az utolsó vagonnal hazajöhettünk Nyíregyházára, mert rögtön utána már szedték is fel a síneket. Ha ott maradunk, végünk van! Aztán, pár nap múlva, már itthon, Tiszadadán, egy orosz aknavető gyilkos lövedékei elöl sikerült az isteni hang sugallatára megmenekülnöm, beugranom a kertünkben lévő bunkerba. Majd időben később, 1950 januárjában, már tiszadadai tanítóskodásom alatt, a kálvinházatanyai szolgálati lakásban egy éjszaka a füsthaláltól, a biztos bennégéstől menekültem meg. Talán emiatt is lettem tűzoltó!
De, visszatérve az időben, a tanítóképző öt évét 1948-ban végeztem, 39 társammal együtt. Egy évvel korábban meghalt az édesanyám, megfázott, egy hét alatt elvitte az agyhártyagyulladás. A ballagásunkkor én voltam csak egy szál virággal, s mérhetetlenül egyedül! Ez az emlék még ma is megnedvesíti szemem, rossz volt együtt lépkedni társaimmal, akiknek ölnyi virág húzta le karjukat. A képző után a már említett Kálvinházatanyára kerültem tanítani. Választhattam volna más helyet is, de a szívem visszahúzott a szülőfalumba.
A Dadától hét kilométerre fekvő tanyán egyedül tanítottam az 1–6. osztályba járó negyven gyermeket. Az órák 15 percesek voltak, hogy jusson idő mindegyik osztályra. A mai szóval élve halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek mindegyikéből ember lett, van köztük orvos, katonatiszt, gazdasági vezető, stb. Később, amikor 1951 novemberében megnősültem, az oda kijárás gyalog, kerékpárral nem volt könnyű a sárban-hóban. Aztán bekerültem Tiszadadára, ahol – ahogy az évek peregtek – tanító, szaktanító, kántor, majd az egri tanárképzőt elvégezve tanár és igazgatóhelyettes lettem, s akként is mentem nyugdíjba 1987-ben.
A feleségem is nyugdíjas pedagógus, és bizony az akkori igen vékonyka fizetést sertéstartással, némi gazdálkodással próbáltuk megvastagítani. Most, 76 évesen is egyszerre több sertést nevelek, 30 hektáron gazdálkodom. A földtől nem sajnálom a tápanyagot, mert tudom, ahhoz nekem is adnom kell, ha valamit kapni akarok. Ez életem mottója is lehet, hiszen emiatt köszönnek máig is nagyot rég volt tanítványaim, s a tűzoltóegyesület generációs tagjai.
Két éve a németországi testvértelepülés polgármestere személyesen adta át Tiszadadán egyesületünknek a két darab 800-as kismotorfecskendőt és egy gépjárművet. Aminek nagyon örülök: a községünk szépen fejlődik, az első ciklusban magam is képviselő voltam. A Hazafias Népfront elnökeként összeírtam a II. világháború hősi halottait, nevüket márványtábla őrzi, amelyet megható ünnepség keretében avattunk fel. Hála Istennek, van mire emlékezni: 1998-ban, egykori képzősök, megtartottuk az ötvenéves találkozót, 2001-ben megélhettük párommal, gyermekeink körében az aranylakodalmunkat. A tűzoltóegyesület fennállásának félévszázados jubileumáról is megemlékeztünk. A református egyházunkban a mai napig kántorizálok.
Mindezeknek örülök, miként a gyermekeimnek és családjuknak. A fiam műszaki egyetemet végzett, Nyíregyházán vállalkozó. A felesége óvónő, két gyermekük van: Barnabás érettségi előtt áll, Tamás nyolcadikos, és kitűnő sakkozó. Katalin lányunk Tiszalökön él családjával, kozmetikai szalont vezet. A férje, Lajos, nagyon rátermett vállalkozó, több cikluson át tagja a dadai képviselő-testületnek. A lányuk, Zsuzsanna harmadéves egyetemista, Péter számítástechnikai szakközépiskolába jár. Hát, így együtt, ők a mindenem!
(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 15. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2003.)
Hasonló
Az út
Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam
Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése
Pomaranski Luca portréja
Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban szabad beszélni, én mégis a portrézást találom a legizgalmasabb alkotói munkának. Huszár Boglárka ragyogó képet festett Lucáról, aki csak éppen bekukkantott a vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése
Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia
Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér ragyogása, elegánsan hangolt épületei a ... Tartalom megtekintése
Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban
Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése
Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől
A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése
Pince bejárat, Tokaj
Bíró Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően szomorkás időben vágyódva nézhetünk erre a Bíró Ernő által megpingált képre. Kirobbanó fényekben pompázik a pince tetején dúsan hajtó ... Tartalom megtekintése
Emlék
Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése
Csend a sziklák tövében
Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető világunk tele van meglepetéssel, olyannyira, hogy belefér bármilyen szokatlan torz, pszicho, sci fi, csak rettentsen! Nehéz elhatárolódni, nehéz kimaradni, így azután egyszer... Tartalom megtekintése
Rekviem-féle egy pót-nagyapához, és az ő Erdélye egy évszázadához
Tata nyáron mindig a garázs tetején ült. Ült és nézett le az utcára, élvezte a nyarat, az árnyékos szőlőlugasban, ami teljesen befutotta a garázs lapos tetejét, árnyas kuckót formálva. Ha... Tartalom megtekintése