Tiszadada

Még alig szabadult a december elején leesett, és februárig bizony makacsul ki is tartó hó szorításából a falu, amikor pilinkézve, majd egyre sűrűbbre váltva, ismét csak nekieredt. A Tisza felől megbolydult varjúcsapat károgta szét nemtetszését a kavargó hóesésben. A patika kilincsét egymás kezébe adva érkeztek-távoztak a köhécselő betegek, ami nem csoda, hiszen újólag nemcsak a tél, de az influenza is támadásba kezdett. A falu gyógyszerésze felvette a harcot.

A tiszadadai patikus, Gedeon Árpád roppant sokoldalú ember: a mindennapos gyógyszerészi munkája mellett két cikluson át volt a falu első embere. Ám a patikusságon és a polgármesterségen kívül még volt ereje felvállalnia csöppet sem könnyű feladatot: betölteni a megyei gyógyszerészkamara elnöki tisztét is. E szerepkörében mindmáig megmaradt. S amiről még itt, Tiszadadán is kevesen tudnak: egykor kiváló birkózó volt!

No, erre a hírre már sok fejkendős néni is igazítana egyet a megkötött csomón, miként a férfiak is a kalapjukon. Gedeon Árpád pedig nemhogy a számát, de pontosan még a helyét sem tudta az évtizedekkel ezelőtti sportmúltját fémjelző éremgyűjteményének. A másfél napi kutatás-keresés végül is sikerre vezetett, s a gardróbszekrény rejtekéből előkerült a harmincnyolc érem. Mindegyike egy-egy emléket fényesít, ha végigsimít rajtuk a kéz. Megdolgozott, kiérdemelt, sóragyogású érmek ezek, s talán már nem is bánja a gazdájuk, hogy az újságíró kedvéért át kellett kutatni a lakást értük.

A most ötvenhat éves gyógyszerész patikusfamíliából származik. Édesapja a családdal ezerkilencszáznegyvenhatban Budapestről költözött Kabára, majd ezerkilencszázötvenegyben telepedett le Tiszadadán.

Ő volt a falu első gyógyszerésze. Árpád a fővárosban született, s a tiszadadai általános iskola után a középiskolát már Budapesten, az Eötvös-gimnáziumban végezte. A diákévek alatt kedvelte meg a birkózást, majd e sportágat már versenyszerűen űzve, a Ferencváros színeiben állt oly sokszor szőnyegre. Olyan kiváló edzői voltak, mint dr. Papp László, Gáspár Ferenc és Kruj Iván.

A számtalan országos bajnoki arany, ezüst, bronz medália mellett a gyűjteményében ott található a Magyar Bajnokság aranya, amelyet ezerkilencszázhatvanban kötöttfogásban érdemelt ki a hatvankét kilogrammosok súlycsoportjában. Az egyéni mellett abban az évben hasonló érmet sikerült begyűjtenie a csapattal is, majd egy évre rá – egyéniben – az ezüstöt szerezte meg. A sport szépségeit az ezerkilencszázhatvanháromban bekövetkezett sérülése egy csapásra sötétre festette. A következmény: két komoly műtét, máig rakoncátlankodó térd, és harag a világgal!

Persze, afféle csöndes harag volt ez, az a befelé forduló, az a belülről dolgozó, az az önmarcangoló. Szerencsére figyelemelterelő feladat akadt bőven, hiszen mindeközben már az orvosi egyetemre járt, gyógyszerésznek tanult. Csoporttársként itt ismerkedett meg jövendőbelijével, Timári Annával, aki az Elektromos vívónője volt. – A kapcsolatukban a sport szeretete jelentette a pluszt – vallják a feleségével a mai napig is egyetértésben.

Tiszadadát igazán megszerették mindketten, az itteni emberek, a víz közelsége, a természetes környezet miatt. ezerkilencszázhatvanhéttől élnek itt, s noha gyakorta felruccannak Budapestre rokonlátogatás címén, többnyire a hétvégeken, mindig derűs kedvű a visszaút.

Gedeon Árpád nem kis örömmel mondja: az idén már több idő jut a tiszai kenuzásra, úszásra, merthogy – polgármesterként a két sikeres ciklus után, az ősszel – már nem indult az önkormányzati választáson. – Megértem a pihenésre – mondja, s hozzá bólogat, ekképpen megerősítve mintegy önmagát. Marad: patikusnak a saját patikájában, a megyei gyógyszerészkamara elnökének, és Tiszadada szerelmesének.

Persze, nemcsak a sportban teljesített: számos elismerése mellett a szakma Kiváló Gyógyszerész kitüntetéssel ismerte el tevékenységét, a falu pedig megszépült arcával, s a szeretetével. A szabolcsi patikaprivatizációt példaértékűnek tartják ma is az országban. Ebben, Kovács Bertalannal és Oláh Tibornéval együtt, Gedeon Árpádnak is fontos szerepe volt.

Neki nem fájhat a feje, mondhatnánk, ha ő maga rest lenne egy pirulára, a szintén gyógyszerész felesége (aki naponta autózik Nyíregyházára, ahol a Gedeon gyógyszertárat vezeti), a szintén a megyeszékhelyen élő lánya, Anna, s a fővárosban lakó nővére csak kisegítenék. A legidősebb fiuk, Árpád Tiszadadán fogtechnikus, a középsőként született Tamás Budapesten fogorvos, míg János – talán nem hiszik, de most másodéves gyógyszerészhallgató.

Gedeon Árpád biztos pontnak számít a faluban, a rég elköltözöttek tőle kérnek tájékoztatást fel nem ismert utcákról, élőkről és eltávozottakról. Ő ismer mindenkit, s őt mindenki ismeri.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 8. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1999.)