Tiszadada

A haladó tudomány segítségével megszámlálhatatlanul sok hasznos életet teremtő ember magabiztossága érezhető minden szaván és mozdulatán. 1930. október 22-én, Vállaj községben, Szabolcs Mária és Sipos János első gyermekeként született dr. Sipos Andor. Testvérei, Gabriella és Ferenc, nyugdíjasok és mindketten családosak, a közelben élnek.

Felesége, Szalánczi Gizella, ma már nyugdíjas tanítónő. Gyermekeik közül Ágnes vegyészmérnök, mikrobiológus szakmérnök, rendszergazda, míg fiuk, Zoltán autószerelő. Az ő gyerekei jelentik ma még a következő nemzedéket, név szerint Tamás, Anna Eszter és Kata. Valamennyien Tiszadadán élnek.

Sipos doktor 1942-ben kezdte középiskolai tanulmányait Nagykárolyban. A történelmi viharok miatt csak 1951-ben tehette le érettségi vizsgáit a nyíregyházi Vasvári Pál Gimnáziumban. Élete ekkor gyorsult fel, hisz elsőre fölvették az Állatorvos-tudományi Egyetem hallgatói közé, ahol 1956-ban diplomázott. Az elméletben tanultakat azonmód a gyakorlatban alkalmazhatta, hiszen a vásárosnaményi mesterséges megtermékenyítő állomáson kapott munkát. Fél év múltán került Tiszalökre, az akkori járási inszeminátori munkakörbe. 1964-ben Tiszadadára helyezték községi állatorvosnak. Azóta is itt dolgozik.

Állami állatorvosi feladatait, két évtizeden át, 1984-ig látta el. Ezt követően az akkori Kossuth mgtsz állatorvosi teendői mellett a tiszadobi 12 ezer férőhelyes sertéstelep szakmai felügyeletét is ellátta 12 évig. Nyugdíjazására 1993 januárjában került sor. De ez nem zavarta abban, hogy 2002. június 30-ig, mint hatósági állatorvos is tevékenykedjen. A Ktv. módosítása következtében ma már csak mint magánállatorvos praktizál.

A történelmi múlt reá eső részére vonatkozóan mondja el, hogy a községbe kerülésekor a három gyengén működő tsz égisze alatt zömében sertéstartás jellemezte az állattartást, annak ellenére, hogy a terület valójában a szarvasmarha-tenyésztésnek felelt volna meg leginkább. A sertésdominanciát – vélhetően a hozzá hasonló szakemberek meghallgatása után – a szarvasmarháé váltotta fel, ami jelentős anyagi megbecsülést hozott az azzal foglalkozók számára. Sipos doktor szerint az alapanyag kiválasztása kimondottan jól sikerült, így a keresztezések eredményeként jól tejelő – Holstein fríz, osztrák tarka – fajta egyedeit gondozhatták a gazdák. Így, a község méreteihez képest is jelentős állattartás a tsz megszűnése után is folytatódhatott, a már önkormányzati tulajdonú legelőkön. A község vezetése segítő szándékának nyomatékot adva – csupán a csekély őrzési díjért – járult hozzá azok használatához. Ebből eredően közel 100 családnál tartottak szarvasmarhát. 2002-ben 51 millió forint volt a tejből eredő árbevétel. Sajnos a tejkvótával kapcsolatos téves információk miatt többen felhagytak az állattartással, sőt a napokban az egyik tejgyűjtő is lehúzta a rolót. Nem javított az állattartási kedven az sem, hogy a májusi tejpénzt az érintettek csak júliusban kapták kézhez. A gazdáknál ma kb. 1500 anyajuhot és 500 kecskét tart számon a doktor úr.

Közéletiségével kapcsolatosan elmondja, hogy a rendszerváltáskor a falu gyógyszerésze, majd későbbi polgármestere, dr. Gedeon Árpád bírta rá arra, hogy vállalja a közszereplést, amit Sipos úr 1990 óta töretlen lendülettel végez. Véleménye szerint a falu elérte azt, amit lehetett. Elsők között sikerült bevezetniük a gázt minden háztartásba, amelyik azt igényelte. A község útjainak túlnyomó része mára szilárd burkolatot kapott. A meglévő iskolaépületet bővítették, ami ezerkilencszázkilencvennégyben a Holló László nevet vette fel. Az óvoda új, négycsoportos épülete megfelel a növekvő gyereksereg igényeinek.

A lakosság kisebbségi része beilleszkedett a faluközösségbe. Gondot inkább az újonnan betelepülők okoznak az önkormányzatnak. Az állandónak mondható „jövés-menés”-ük nem tesz jót a mára kialakult gyümölcsöző együttműködésnek.

A községben működő varroda 40–50 embert foglalkoztat folyamatosan, ami valamelyest segít a fiatalok helybentartásában. Túlélési esélyeiket javítja a minden évben megrendezett Tisza-parti Alkotótábor, ahová ismert és ma még ismeretlen, ugyanakkor tehetséges művészeket hívnak meg.

Sipos doktor úr portréjához mindenképpen meg kell említenünk feleségét, aki vele együtt jött a faluba, ezelőtt közel negyven évvel. Kiemelkedő tanítói munkáját – nem véletlenül – több, magas állami kitüntetéssel ismerték el. Dr. Sipos Andorné, Szalánczi Gizella legutóbb, a Magyar Kultúra Napja alkalmából, 1994-ben a „Karácsony Sándor-díj” kitüntetést kapta, amit személyesen Mádl Ferenc úr, a Magyar Köztársaság elnöke adott át neki.

Dr. Sipos Andor alpolgármester szeretné megélni, hogy a községben elkészüljön a szennyvízhálózat. Szabad idejében szeret feleségével kirándulni, kertészkedni, unokázni.

Felváltotta a nyolcadik X-et, de ma is ugyanolyan derűs, nyugodt, mint amikor pályáját kezdte. Kiegyensúlyozott, elégedett ember.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 16. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2003.)