Eger

Három ambiciózus borsodi fiatalember ezerkilencszázötvenkilencben kiugróan szerepelt a Szakma Kiváló Tanulója verseny döntőjében Budapesten a Ritz Szállóban, és számot adott tudásáról, felkészültségéről a tudós zsűri előtt. A cukrász szakmában az azóta világhírnévre szert tett Kopcsik Lajos, szakácsként a később világgá indult Ceglédi Zoltán, felszolgálásban pedig Pető Béla, aki ma az ország egyik legkedveltebb szállodájának igazgatója, az egri Hotel Flóra vezetője.

Vele beszélgettünk arról az eseményekben gazdag életútról, amelynek ma legfontosabb szakmai állomása Eger. Ám minden fontos kereszteződése, elágazása a szülőföldhöz, Nyékládházához, illetve Miskolchoz, a családhoz kapcsolódik.

– Az életemet két fontos pillérre építhettem, melyek a mai napig meghatározó súllyal vannak jelen a döntéseimben. Az egyik az a családi morális örökség, ami nekem minden pénznél többet ért, a másik pedig, hogy mindvégig támogató szellemű, jó csapatban játszhattam. Fogékony éveimben olyan emberek között dolgozhattam, akik jó szándékkal egyengették a pályámat. Hálás vagyok nekik érte. Sajnos többségüknek ezt ma már nem mondhatom el.

– Amikor a családjáról esik szó, a szavain átsüt a feltétel nélküli ragaszkodás és szeretet, mintha olyankor egy másik világba kerülne át. Hallhatnánk valamit a gyökereiről?

– 1942. május 28-án születtem Nyékládházán tizedik gyerekként a családban, és megélhettem a legkisebbnek járó kedveskedéseket, de ahogy növekedtem, az ötvenes évek küszködéseit is. Édesapám, aki mezőgazdász volt, becsületben tartott és nevelt minket, testvéreimnek a vasút, a posta adott „kincstári” kenyeret és biztonságot. Ebben a családban fontos szerepe volt a hierarchikus rendnek is. Húszéves koromig nem tegezhettem a nagyobb testvéreimet, akik akkor már önálló kenyérkereső, családos emberek voltak. Szüleim hatvankét évet éltek le együtt gondok, örömök közepette és nekem az ő szorgalmuk, szigorú erkölcsi tartásuk örök útravalóul szolgál, semmilyen talmi siker csábítása sem engedett letérni a magam választotta útról. Iskolai eredményeim alapján bárhova felvettek volna, ám ahol egy keresetből öten élnek, ott a döntésekbe beleszól a kényszer is. Vendéglátó szakiskolába kerültem, így mindjárt kerestem is, hazulról sem kellett elmennem költséges kollégiumba.

– Eszerint szó sem volt választásról, menet közben szerette meg a szakmát?

– Nagyon erős szakmai felkészítést kaptunk abban a három évben, mialatt a miskolci Székelykertben, a tapolcai Annában dolgoztam, majd amikor végeztem, az Avas Szállóba kerültem, és ott töltöttem huszonhét évet.

– Ahol két év múlva már vezető-helyettes lett.

– Ezt túlzás nélkül az élet felfoghatatlan ajándékának tekintettem, mint ahogy azt is, hogy később együtt taníthattam egykori tanáraimmal, és azoknak a nagy öregeknek a munkáját irányíthattam, akiknek pár éve még a kezét lestem, hogyan dolgoznak. Vendéglátóipari-technikusi, majd Budapesten vendéglátóipari főiskolai végzettséget szereztem. Részt vettem egy kiadós holland szakmai úton, ami nagyon sok tapasztalatot adott, melyek többségét az itthoni viszonyok miatt csak jóval később tudtam hasznosítani. A SZOT üdülési és szanatóriumi főigazgatóságának ajánlatát elfogadva az Avas Szálló áruforgalmi vezetői munkakörét három évre a gallyatetői üdülő vezetői tisztére cseréltem, majd amikor befejezéshez közeledett a SZOT Eger Gyógyüdülő építése, az országos nyílt pályázaton sikerült elnyernem az igazgatói állást. Így ezerkilencszáznyolcvannyolctól dolgozom az ezerkilencszázkilencvenháromtól már Hotel Flóra Kft. néven működő szállodában, ahol kiemelkedő gyógyászati szolgáltatásokat nyújtó részleg áll a regenerálódás, a gyógyítás szolgálatában, ahol öt légkondicionált konferenciateremben zajlanak a fontos üzleti, tudományos, műszaki, művészeti, kulturális témájú szakmai és cégrendezvények.

– Munkaköre, melyre egy ’96-os pályázaton újabb három évre kapott megbízást, majd amire 1999-ben 2002-ig kinevezést kapott, Egerhez köti, ám Miskolcon él.

– Tizennégy éve ingázom és ez nem idegen a számomra. A munkám teljes szívvel ideköt Egerbe, a hazám pedig Borsod megye és ez a kis távolság nem választja el életem e két fontos színterét. Ezerkilencszázhatvanegyben nősültem, feleségemmel harminckilenc éve élünk együtt Miskolcon, pontosabban Diósgyőrben. Lányunk az Államigazgatási Főiskola elvégzése után, informatikai és tb ismeretekből is felsőfokú végzettséget szerzett, most a Pécsi Jogtudományi Egyetem elsőévese, az Egészségbiztosítási Pénztár Megyei Igazgatóságának osztályvezetője. Június 10-én, az édesanyja neve napján lesz az esküvője…

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 1. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2000.)