Párizsba tegnap…

Írta: Ésik Sándor

 

Ésik-fotó.jpgHa bábszínházban játékvonatot játszanék, faleveleket fűznék össze, és elhúznám őket a paraván mögött. Előre egy kéttenyérnyi platán, utána kisebbek… Mulatságosan hullámoztatnám a szerelvény vagonjait, abból is látszódjék – miként a rajzfilmeken –, most éppen a váltókon csattognak át.

Hatalmasat dörrent az ég a Rue Fourier felől, és újabb leveleket vert le a zápor. Pedig hőhullám van. A kerületi hivatal futófényes hirdetőtáblája már a negyedik nyelven írja, mi ilyenkor a teendő.

Az egészséges nyári lombok között ennyi hulló falevél. Kozma párizsi örökzöldjét dúdolom. Senki sem hallja, mert még nagyobb cseppek kelepelnek a gőzölgő aszfalton. Elsuhan egy busz elegánsan kanyarodva a kis parkocska ívén. A Place Laplace irányába tart a homlokán villanó felirat szerint. Ülök a kis kávéház ponyvája alatt, ahová bezavart a zápor. Az út és a járdaszegély között fut a kisvonat. A leveles-vagonos szerelvény. Az összeszaladt víz zübörög alatta, de nem látszik csak a hullámzó, zörgő levelek robogó sora.  A bábszínház…

Szemből Verlaine mellszobra néz rám csepegő bronzsapkája alól. Verlaine park. Akárhová nézek, valami híresség a középiskolás tankönyveimből.

Beállhattam volna a buszmegállóba is, de ott három hajléktalan vert tanyát már az első cseppek után. Clochard – idézem fel a Nyomorultakból megtanult kifejezést. Mellettük a kannás bor, mint otthon. Csendben várták az égiháború végét. Egy motoros ugrott le a gépéről, és átgázolva az én szerelvényemen mellettem telepedett le. Kinyitott bőrmellénye alól olyan bűz áradt, hogy a clochardok közé vágytam. Egyikük felállt, vadonatúj kék botját elővette, de ahelyett, hogy rátámaszkodott volna, peckes léptekkel indult az összekuszált levélcsomóhoz. Amióta a motoros feldúlta, egy helyben kavargott. Mint egy nagy vasúti katasztrófa. Istenem, hányan is haltak meg a minap Spanyolországban?

A hajléktalan megkavarta a botjával a leveleket, és azok lassan eltűntek a csatornában. Jöttek újabb szerelvények, de az első szépségének nyomába sem értek. Mi lesz itt ősszel, néztem fel a dús lombok közé. Követte a tekintetemet az az arab lány, aki harmadiknak érkezett a ponyva alá. Haja kendőben, ám arca erősen kifestve. Ó idők… telefonált, és közben elektromos cigarettát szívott egy fiolából. Mi lesz itt ősszel? Itt sok zörgő levelet sepernek majd a zajos utcaseprők és nagy szél lesz. Mint tudjuk, csak a Szent Mihály útjára érkezik szökve és nesztelen az ősz.  Itt is tiszta már a kockakő. Elvonultak az én szerelvényeim. A felpirkadó ég megmutatta az arab lány fekete pillantását és körötte a széles festés színét. Megszívta a fiolát, és akkor ismét elfutottak előttem a zörgő levélvonatok. Apró kis füstöcske kanyarodott ajkai közül a sötétbíbor szemekhez. Brüll Adél… Zörgő levélvonatok, kis rőzsedalok. Füstösek, furcsák, búsak, bíborak… 

***  2cm user_15153816_1286461986515_tn2.jpg

Próza és piktúra

M. Szlávik Tünde rovata

***

Tetszett az írás? A Megosztás gombra kattintva ajánlja ismerőseinek! 

Olvassa el a szerző további műveit is: Ésik Sándor tárcái

Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése