Mi a jó a szombatban?

Szemelvények M. Szlávik Tünde
A Férfi illata című kötetéből

A szombaat reggelben aaaz a jóóó – nyújtanám kisiskolás módon –, hogy amikor hajnali fél ötkor kidob az ágy, nem az az első gondolatom, hogy megint nyúzott leszek egész nap, hanem hogy mennyi mindent megcsinálhatok, amire a héten nem volt időm. Jó megborzongani a fülledt, forró éjszaka után a résnyire nyitott ablakon át beszökő hűvös levegőtől. Jó végigbotorkálni a félhomályos lakáson, létszámellenőrzést tartani, és halk kuncogással konstatálni, hogy három különböző méretű medvém ugyanabban a pózban húzza a lóbőrt.

A gyerekszobából a folyosón és a konyhán keresztülhaladva papucstengeren kelek át, de most még ez sem zavar. Jó, hogy viszonylag távol van a nappali, s amúgy is csak csöndesen csippan a számítógép. Nem tudok betelni önnön mindenhatóságommal, hogy a nagyvilág felfoghatatlan méretű információözönéből a jobb kezem mutatóujjával válogathatok. Enyém a döntés, mennyit engedek be belőlük az életembe. Celebek – elég belőlük az origó főlapjának felvezető mondata. Nyitott könyv előttem az életük, csak éppen eszem ágában sincs beléjük lapozni. Nem vágyom politikára, balesetekre, még kevésbé vonzanak, mint a sztárpletykák. Felnézek a Facebookra. Sosem találkoztunk, mégis egy hullámhosszon vagyunk-ismerősök friss megosztásaiból látom, hogy Zsuzsa sem tud aludni, Ági ismét jó sokáig fent volt, a fiatalok meg szinte le sem álltak tegnap dél óta.

Szeretem a hajnali zuhanyzást, az eltévedt pókot papír zsebkendővel kimenekíteni a forró víz elől, a bőröm minden mesterkéltség nélküli natúr bőrillatát, s hogy ma is sikerült pont abban a pillanatban köntösbe, papucsba bújni, amikor felhörrent a kávéfőző.

Megnyugtatóak a reggeli szertartások. A konyhapultnak dőlve nézem, ahogyan a korty tej szép cirmossá teszi a kávém felszínét. A méz lassan csúszik le a kanálról, most nem kell sietnie. Lustán kavargatom a tejjel-mézzel folyó kánaánt, majd visszatelepszem a gép elé blogokat böngészni. Közben hallom a kenyeres autót, a hajnali buszhoz siető lépteket, a mindig késésben lévő nő cipőjének szapora kopogását az aszfalton, az ébredező madarakat. Tényleg, vannak még kakasok a faluban?

Boci cica ébred elsőnek, az íróasztalon végigaraszolva az ölembe huppan, s várja a dögönyözést, aztán mélyről jövő meggyőződéssel dorombolva adja tudtomra, hogy ez neki mennyire jó.

A konyhából halk nesz, majd kávéillatú, borostás jó reggelt csók, s a szék szokásos megadó nyikkanása, ahogy a súlyos férfitest ráhuppan. A nem-kell-korán-kelni-épp-ezért-egy-percet-sem-veszíthetünk-a-napból elvet valló fiaim is megérkeznek. Bence padlót felszaggató dübb-dübb-bel, Misa tipp-topp-szaporázom-nehogy-menet-közben-aludjak-vissza, előbb-érjek-el-a-kanapéig léptekkel. Kisfiam kamaszos húzódozása a csók elől, a nagy már-megint-nem-szégyellem-hogy-jó-anyához-bújni ölelése, egymás nyakába szuszogás, egy kis ringatózós szuszkiszorítással. De jó, de jó, de jó!
Az is jó, hogy szombaton nem én készítem a reggelit, végre én is odaülhetek a terített asztalhoz, nem állva, tízórai csomagolás és légy-szíves-rakd-el-végre-az-ágyneműt-és-indulj-fogat-mosni utasítások között kapok be két falatot. Isteni a lágy rántotta, cserében elviselem, hogy jéghegyként emelkednek ki belőle a kenyérdarabkák, mert a fiúk úgy szeretik. Forró kakaó, sátoros ünnepeken – s utána még néhány napig, míg ki nem ürül a flakon – tejszínhab, csipetnyi csokireszelékkel. Jó, jó, jó – még akkor is, ha végül mindig enyém a mosatlan.
Jó a családi kupaktanács arról, hogy be kellene vásárolni, de a város várhat még egy hétig, helyette ma főzzünk mindenkinek a fogára valót, ami négyünknek minimum háromfélét jelent, de belefér a délelőttbe.

Mi a jó a szombatban? Egyszerűen: élni.

Hasonló

Égi áldás az özvegyasszony házasságára

Ilus málnát, szamócát, medvehagymát árult a piacon, de Károly inkább a kezét kérte meg Ilus még akkor sem tudott örülni, mikor a postás meghozta az első nyugdíját. Minek? Éppen annyit... Tartalom megtekintése

Virágvasárnap Vatikánban a Szent Péter téren

Pálmaágakból lefektetett szőnyeg a Bazilika lépcsőin, olajágakkkal integető ünneplők Ilyen meghívót kap a vendég, ha a jó sorsa Rómában egy zarándokszállásra viszi. A Casa per ferie delle Suore Missionarie Pallottine néhány... Tartalom megtekintése

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam

Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia

Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér  ragyogása,  elegánsan hangolt  épületei  a ... Tartalom megtekintése

Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban

Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése

Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől

A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon  siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése