Kotrik a Hótszamost

Írta: Ésik Sándor

 

robert_frederick_blum_oreg_indian_kemeny_1.jpgHallottam jó néhányszor, olvastam is róla az újságban, mégsem hittem el, hogy valamikor elkezdik. Maga a megváltoztathatatlan poshadt állandóság, amióta ismerem, és ismerem, amióta megvagyok. Több, mint egy évtizede történt. Megálltam autómmal Tunyogmatolcsnál, kiszálltam és feltettem a lábam a kerékvetőre, úgy néztem alá. Hát mégis kotrik a Hótszamost.

Messze tőlem, talán 7-800 méterre komótos monotonsággal dolgozik a parton a gép A merítőkanál ugyan pihen, de a parton már ott a kikotort iszap, gyökér, nád… Más ide nem is látszik. Nem kotrik, hanem kotorják, javítom ki magam. És Holt-Szamos, írom most újra le helyesen immár. Nagyanyám falujában, Fülpösdarócon hallottam így mondani: kotrik a kürtőt. A kemence kéménye a kürtő, azt lepte be sok sütés után belülről a korom.

Véget érni nem akaró nyarakat töltöttem ott, az azóta félig kihalt kis faluban. A kert egészen a Holt-Szamosig ér, oda mentem le néha pecázni. Akkor még megvolt a somfa, és a meggyfák sem eresztettek macskacsipát. Az pedig senkinek sem tűnt fel, hogy a Szamos holt, nem vetődött arra egy lélek se.

Még élt Daróc. Nagyapám erős, nagytestű ember volt. Még egy negyedszázadig nézhette a tsz-be bevitt gyümölcsösét a nagy kollektivizálás után. Azt a napot is megérte, amikor kihúzgálták a fáit. De az én boldogságos gyermekkorom arra az időre esett, amikor a csemetéket telepítették. Egyszer levitt az öreg a homokhordóra, a Szamos palajára. A cigányok gyékényt gyűjtöttek az iszapos vízben. A meder széle posványos, és ahogy kijöttek, a lábuk szárára ragadt a kék anyag. Az eltört csigaházak véresre marták bőrüket, és a nagy botladozásban kirugdosták maguk előtt a nádtorzsákat. Hófehér, gömbölyű törzsű márvány tőr a nád tarackja.

Meresztgetem a szemem, vajon van-e nádtorzsa a kotrógép által kirakott, áporodott iszapban? Mennyi romlottság dermedt bele az elmúlt évtizedek alatt? Még a vizet is megmérgezte. Pedig annak sima tükre önmagát is feláldozta, hogy eltakarja. A bűzlő szigetek azonban itt-ott már végleg fedetlenek maradtak. Ha volna, se látszana ilyen messziről a lom  –  törődök bele. Nagyanyám liliomai voltak olyan fehérek, mint a nádtorzsa. Pályatársam szép írásából tudom, hogy a Rétközben régenében kenyeret sütöttek a szegény emberek, nagy szükségben, a kiszárított, tápanyagban gazdag víz alatti mannából. Mi is nagyon szegények voltunk akkor régen, pedig nagyapám kulák lett. Annak ellenére, hogy a kommunistákhoz húzott. Nem tudtam mit jelent ez a szó, de gyakorta beszélgettek róla a családban. Majd ha megnősz, megtudod  –  legyintettek szelíden nyakon, én pedig kimentem nagyanyám gyönyörű virágoskertjébe, ahol tavasztól őszig illatozott minden. Nagyapámnak kihallatszott a hangja. Szidta a pártot, mert apámat kizárták belőle. Azért, mert anyám kuláklány volt.

Én álltam a szomszéd ház kerítésig érő eresze alatt, és hallgattam a cserép alól szüremlő apróveréb-csipogást. Pontosan emlékszem, és az azóta eltelt évtizedekben is gyakran eszembe jut: ekkor fedeztem fel, hogy lélegzek. Nagy hatást tett rám. Csak álltam és merengtem, amikor apám kijött. Elmentünk a tyúkól fedeléhez nádmézet szedni. A tavalyi nádból egymás után húztuk ki a sárral betapasztott végű szálakat. Apám óvatosan kettévágta, és előtárult a két-három lezárt sejt. A körmével kipiszkálta a dongótojást, és nézte, milyen jóízűen eszem a nádban maradt virágport. Teljesen feldúlta a nádtetőt, pedig nagyapám már egyszer rászólt miatta.

Aztán visszamentünk a ház elé, ahol anyám könnyes szemmel beszélgetett az öregekkel. Anyám ekkor azt mondta: húzd le a szandálodat kisfiam. Engedelmesen kicsatoltam, és örültem, hogy mezítláb lehetek. Meleg volt már, a többi gyerek sem hordott lábbelit. Apám felvette a pár szandált, és átment vele a gépészékhez. Azt mondta, estére itt lesz. A szandált soha nem láttam többet, mert ezért kapta meg apám a biciklit arra a napra. Azon a napon  –  úgy hallotta apám  –  zsír volt Szalkán.

Én kiscsikóként rohangáltam a frissen gereblyélt ágyások között. Csak délután hiányzott a szandálom, mert a vízparton megszúrt a partra sodródott léha-sulyom.

***  2cm user_15153816_1286461986515_tn2.jpg

Próza és piktúra

M. Szlávik Tünde rovata

***

Tetszett az írás? A Megosztás gombra kattintva ajánlja ismerőseinek! 

Olvassa el a szerző további műveit is: Ésik Sándor tárcái

 

Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Lisztománia

Tüttő József alkotása 50x30cm, olaj/MDF. “Lisztománia, üzenet a Liszt érzékenyeknek!!” Rossz vicc, kicsit megengedtem magamnak az áthallás mókáját. Tüttő József jó humorral sajátos komponálással terítette elénk nagy zeneköltőnk jellemzőit: az... Tartalom megtekintése

Hitler Sasfészke Berchteschgadenben

Elérhetetlen, megközelíthetetlen, bevehetetlen… Már-már népmesei jelzők is feltűnnek az egykori náci vezető Salzburg mellett, ám mégis Bajorországban felépített rejtekhelyével kapcsolatos legendákban. Még a háború után is jó ideig megismerhetetlen volt... Tartalom megtekintése

Alkonyattól pirkadatig

Tüttő József alkotása60x90cm Olaj/MDF. A téma örök, a feldolgozások többsége ismert, de ez az egyéni, összetéveszthetetlen stílre fel kell kapni a fejet!!! A komor színhasználattal az állatok robusztussága is alátámasztott, a... Tartalom megtekintése