Két ökörrel a Zabmező dűlőben

kisar.jpgMegragadni a pusztulót, menteni a veszendőt, feltárni a jelent, melyben múlt és jövő ölelkezik – Bárczi Gézának, a nagy nyelvtudósunknak szavai ezek. Mikor papírra vetette e sorokat, elsősorban a földrajzi nevek gyűjtésének fontosságára, halaszthatatlanságára akarta felhívni a figyelmet, de bízvást hihetjük, tágabb értelemben gondolta mindezt. Hiszen nem csak a nyelvemlékeinkre borul a feledés homálya, de lassan elmennek azok az öregek is, akik feleleveníthetnék egy adott közösség, település múltját.

A hatvanas évek derekán lehettünk talán utoljára tanúi egy múltmentő próbálkozásnak, amikor megyénkben is sorra születtek a falukrónikák. Lelkes pedagógusok, népművelők szólaltatták meg a falu jó emlékezetű öregjeit, vették kézbe a Szatmárral, Bereggel, Szabolccsal foglalkozó monográfiákat, s foglalták írásba az így szerzett élményeiket. Nem voltak ezek tudományos igényű értekezések, ám annak megfeleltek, hogy a falu legfontosabb eseményeit, legjellemzőbb vonásait egy csokorba kötve segítsék a mai érdeklődőket eligazodni a múltban.

Néhány év után elhamvadt a nagy igyekezet, elvétve készül ma már sajnos falukrónika. Nem csoda hát, ha e sorok írója különösen jó érzéssel vette kézbe nemrég Szűcs István nyugdíjas agrármérnöknek a Kisar monográfiája című munkáját. A szerző Nyíregyházán él ugyan, több évtizede már annak, hogy elhagyta a szülőfaluját, de végleg sosem tudott elszakadni a “ficfás Tiszahát”-tól.

Néhány éve aztán különös foglalatosságba kezdett. Nyakába vette az országot, bújta a levéltárakat, a könyvtárakat, hallgatta, s jegyezte a kisari öregek szavát, majd tollat, papírt tett maga elé. És megírta a majd’ százoldalas, a tudományos igényeket is kielégítő dolgozatát. Akit érdekel Kisar múltja, abban szinte mindent megtalálhat: a falu történelmét, gazdálkodását, dűlőneveit, egyházi emlékeit…

A monográfia igazi értékét azok az eredeti, tősgyökeres kisari gazdáktól származó, s eddig sehol sem publikált információk adják, melyek visszanyúlnak a falu több évszázados múltjába. Ismerkedjünk meg tehát néhány hamisítatlan kisari emlékkel: Szatmárban több, középkorban épített templom is található, a ma látható kisari nem tartozik közéjük. A régi iratok szerint az 1700-as évek legvégén épült, de a második világ-háborúban az is leégett. Ha nem is vetekedhet hát, mondjuk a túristvándi vagy a nagygéci templommal, ám még így is kincseket, titkokat őriz. A kisari gyülekezet birtokában van például egy úrasztali bortartó kanna, melyen az 1675-ös évszám, s a “KI-AT” (kisari templomé – a szerző) szerepel. Az igaz különlegessége e kannának az a rávésett rajz, mely egy olyan “kutyafejű” tatárt ábrázol, mely fogalommá vált Erdélyben, a Tiszántúlon az 1658-as tatártörők hadak erdélyi pusztításai után. A kannát minden bizonnyal egy nagyszebeni ónöntőmester készítette, s véste rá a hosszú nyakú, tegezes, kezében íjat, s nyílvesszőt tartó kutyafejű tatár harcost, aki – a János vitézben is olvashatunk róla – köztudomásúlag emberhússal él.

A Tiszahát a kisnemesek hazája is volt egyben, a múlt század elején Kisarban is tizennyolc nemes családot tartottak számón. A monográfiában megszólaltatott kisari öregek, köztük Siket Endre szerint a vizek lecsapolásával, az erdők irtásával megnövekedett szántóterület egy része kiváltságok révén került nemes birtokába.

Így például nemes Péter Benedek a mai Zabmező dűlőben olyan darab földet tudhatott magáénak, amilyet egy nap alatt az eke elé fogott két ökrével körülbarázdált. Szarka Zsigmond meg úgy emlékszik, hogy az ő ősének, mint a fejedelem hű emberének Rákóczi Júlia telket adományozott, mely ma is a család tulajdonában van, s mindmáig nemes telekként ismerik a faluban.

A végére hagytuk, mint a dolgozat talán legértékesebb részét, Kisar múltbéli gazdálkodását, azon belül is az állattenyésztést, a gyümölcstermesztést. A falunak egészen a téeszszervezésig külön, törzskönyvezett tehéncsordája volt, mely a híres magyar szürke marhából állott. A Hortobágyon évszázadokon át mindig a legnagyobb tenyészértékű apaállatokat vásárolták meg, s ezekre alapozódott a messze földön ismert ökörállományuk is. Az ökörtinókat hároméves korukban tanították a járomba, s öt-hat évesen hizlalták fel a végsúlyukra. Mindig jó piacuk volt, egy pár ökör egy hold jó minőségű földet ért.

A gyümölcstermesztés végig a Felső-Tisza mentén meghatározó jelentőségű volt a falvak életében. Sajnos a lankák, az ártéri gyümölcsösök jószerivel kipusztultak mindenütt, egyedül Kisarban maradt meg belőlük egy tekintélyes darab. Azonban már az is csak töredéke a réginek. 1897-ben írták talán utoljára össze a szatmári gyümölcsfákat, akkor a kisari határban 34 626 darab szilva-, 2327 alma-, s 2250 diófát találtak. Szűcs István az átlagtermést lefordította a mai árakra, s kiszámolta, ha megmaradnak azok a fák, akkor most Kisar évente tizenkilencmillió forintot árulhatna belőlük…! De ne mélyedjünk a közgazdasági fejtegetésekbe, hiszen egy községi monográfiának nem ez a célja. Hanem az, hogy megőrizze a múltat, s annak történéseivel gazdagítsa a jelent. E követelménynek tökéletesen megfelel. Bárcsak minden településen születne egy ilyen munka!

Balogh Géza

 1992. 

Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Alföldi alkony

Bíró Ernő alkotása 32×50 cm. pasztell. 2011. Izzik a kép,  perzsel,  azonnal  lángra  lobban,  talán  már  szikra  sem  kell  pláne gyufaszál!!  Nagy erejű,  sodró kép,  a  látvány  fogva tart.  A... Tartalom megtekintése

Hiszi, hogy jó utat választott

A  Banu-Szer Kft. a vevők igényeit szem előtt tartva újul meg időről-időre  Nyíregyháza – Balázs László épületgépész mesternek bizonyára emlékezetes marad a Nyíregyházi Építőipari Ipartestület évzáró ülése. A megalapitásának 30... Tartalom megtekintése

A jószág volt az aranya a népnek

Ez a kijelentés egy megkérdőjelezhetetlen tételmondat volt a közelmúltig Szatmárban mindenképpen. Aztán a szarvasmarhák Eldorádójából sivatag lett, a legelőkből meg Terra Incognita. Arrafelé így mondják. Nem akarok szociológiai fejtegetésekbe bocsátkozni... Tartalom megtekintése

Ablakok a csendesség falain

Tüttő József alkotása 60x90cm Olaj, HDF. Ahogy  mentek az  évek  úgy szaporodtak a  házak,  kicsik, nagyok  ilyen olyat tetővel kéménnyel, és persze  ablakokkal,  nehogy  csak  az ember  lásson, hanem  az ... Tartalom megtekintése

Máglya a hajnali sötétben

Így emlékszem az etédi disznóvágásra, így mondom el az utókornak Az önellátó, önfenntartó, a rendtartó székely falvak életéhez hozzá tartozott a disznótartás, disznóhizlalás és következésképpen a téli disznóvágás is Székelyföldön. ... Tartalom megtekintése