Két ökörrel a Zabmező dűlőben

Megragadni a pusztulót, menteni a veszendőt, feltárni a jelent, melyben múlt és jövő ölelkezik – Bárczi Gézának, a nagy nyelvtudósunknak szavai ezek. Mikor papírra vetette e sorokat, elsősorban a földrajzi nevek gyűjtésének fontosságára, halaszthatatlanságára akarta felhívni a figyelmet, de bízvást hihetjük, tágabb értelemben gondolta mindezt. Hiszen nem csak a nyelvemlékeinkre borul a feledés homálya, de lassan elmennek azok az öregek is, akik feleleveníthetnék egy adott közösség, település múltját.

A hatvanas évek derekán lehettünk talán utoljára tanúi egy múltmentő próbálkozásnak, amikor megyénkben is sorra születtek a falukrónikák. Lelkes pedagógusok, népművelők szólaltatták meg a falu jó emlékezetű öregjeit, vették kézbe a Szatmárral, Bereggel, Szabolccsal foglalkozó monográfiákat, s foglalták írásba az így szerzett élményeiket. Nem voltak ezek tudományos igényű értekezések, ám annak megfeleltek, hogy a falu legfontosabb eseményeit, legjellemzőbb vonásait egy csokorba kötve segítsék a mai érdeklődőket eligazodni a múltban.

Néhány év után elhamvadt a nagy igyekezet, elvétve készül ma már sajnos falukrónika. Nem csoda hát, ha e sorok írója különösen jó érzéssel vette kézbe nemrég Szűcs István nyugdíjas agrármérnöknek a Kisar monográfiája című munkáját. A szerző Nyíregyházán él ugyan, több évtizede már annak, hogy elhagyta a szülőfaluját, de végleg sosem tudott elszakadni a „ficfás Tiszahát”-tól.

Néhány éve aztán különös foglalatosságba kezdett. Nyakába vette az országot, bújta a levéltárakat, a könyvtárakat, hallgatta, s jegyezte a kisari öregek szavát, majd tollat, papírt tett maga elé. És megírta a majd’ százoldalas, a tudományos igényeket is kielégítő dolgozatát. Akit érdekel Kisar múltja, abban szinte mindent megtalálhat: a falu történelmét, gazdálkodását, dűlőneveit, egyházi emlékeit…

A monográfia igazi értékét azok az eredeti, tősgyökeres kisari gazdáktól származó, s eddig sehol sem publikált információk adják, melyek visszanyúlnak a falu több évszázados múltjába. Ismerkedjünk meg tehát néhány hamisítatlan kisari emlékkel: Szatmárban több, középkorban épített templom is található, a ma látható kisari nem tartozik közéjük. A régi iratok szerint az 1700-as évek legvégén épült, de a második világ-háborúban az is leégett. Ha nem is vetekedhet hát, mondjuk a túristvándi vagy a nagygéci templommal, ám még így is kincseket, titkokat őriz. A kisari gyülekezet birtokában van például egy úrasztali bortartó kanna, melyen az 1675-ös évszám, s a „KI-AT” (kisari templomé – a szerző) szerepel. Az igaz különlegessége e kannának az a rávésett rajz, mely egy olyan „kutyafejű” tatárt ábrázol, mely fogalommá vált Erdélyben, a Tiszántúlon az 1658-as tatártörők hadak erdélyi pusztításai után. A kannát minden bizonnyal egy nagyszebeni ónöntőmester készítette, s véste rá a hosszú nyakú, tegezes, kezében íjat, s nyílvesszőt tartó kutyafejű tatár harcost, aki – a János vitézben is olvashatunk róla – köztudomásúlag emberhússal él.

A Tiszahát a kisnemesek hazája is volt egyben, a múlt század elején Kisarban is tizennyolc nemes családot tartottak számón. A monográfiában megszólaltatott kisari öregek, köztük Siket Endre szerint a vizek lecsapolásával, az erdők irtásával megnövekedett szántóterület egy része kiváltságok révén került nemes birtokába.

Így például nemes Péter Benedek a mai Zabmező dűlőben olyan darab földet tudhatott magáénak, amilyet egy nap alatt az eke elé fogott két ökrével körülbarázdált. Szarka Zsigmond meg úgy emlékszik, hogy az ő ősének, mint a fejedelem hű emberének Rákóczi Júlia telket adományozott, mely ma is a család tulajdonában van, s mindmáig nemes telekként ismerik a faluban.

A végére hagytuk, mint a dolgozat talán legértékesebb részét, Kisar múltbéli gazdálkodását, azon belül is az állattenyésztést, a gyümölcstermesztést. A falunak egészen a téeszszervezésig külön, törzskönyvezett tehéncsordája volt, mely a híres magyar szürke marhából állott. A Hortobágyon évszázadokon át mindig a legnagyobb tenyészértékű apaállatokat vásárolták meg, s ezekre alapozódott a messze földön ismert ökörállományuk is. Az ökörtinókat hároméves korukban tanították a járomba, s öt-hat évesen hizlalták fel a végsúlyukra. Mindig jó piacuk volt, egy pár ökör egy hold jó minőségű földet ért.

A gyümölcstermesztés végig a Felső-Tisza mentén meghatározó jelentőségű volt a falvak életében. Sajnos a lankák, az ártéri gyümölcsösök jószerivel kipusztultak mindenütt, egyedül Kisarban maradt meg belőlük egy tekintélyes darab. Azonban már az is csak töredéke a réginek. 1897-ben írták talán utoljára össze a szatmári gyümölcsfákat, akkor a kisari határban 34 626 darab szilva-, 2327 alma-, s 2250 diófát találtak. Szűcs István az átlagtermést lefordította a mai árakra, s kiszámolta, ha megmaradnak azok a fák, akkor most Kisar évente tizenkilencmillió forintot árulhatna belőlük…! De ne mélyedjünk a közgazdasági fejtegetésekbe, hiszen egy községi monográfiának nem ez a célja. Hanem az, hogy megőrizze a múltat, s annak történéseivel gazdagítsa a jelent. E követelménynek tökéletesen megfelel. Bárcsak minden településen születne egy ilyen munka!

Balogh Géza

 1992. 

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése