Biztonsági kamerával megfigyelt terület

Írta: Bódi Katalin

A könyvesboltból a könyvtárba igyekezve átvágok a katolikus templom előtt, s eljátszom egy pillanatra a gondolattal, jó lenne betérni ennek az épületnek a magányába is, elidőzni egy kicsit út közben, de a kapuzat áloszlopára erősített felirat megnevettet: Biztonsági kamerával megfigyelt terület. Gúnyba hajló iróniám némi pirulásra késztet: nem elég tehát Isten mindent látó szeme, lám, kell a kameráé is, s mit rögzít majd vajon? Ki nem jön be a templomba, ki vét a tízparancsolat ellen? Gondolatokat is megfigyel?

Előző nap a hitről beszélgetünk a hallgatóimmal egy közösen látott kiállítás kapcsán, tisztában vagyok kérdésem intimitásával és provokációjával, hiszen azt a kérdést, hogy zajló világunkban vajon miben s hogyan hiszünk, gyermekként, felnőtté váló fiatalként, felnőttként vagy akár a halált váró csendességben, igazi bátorsággal és kíméletlen őszinteséggel lehet csak megválaszolni.

Pascaltól, Descartes-tól Kanton át Nietzschéig minden van. Adrienn hisz a keresztény istenben, de a lélekvándorlásban is, abban talán jobban, mint a feltámadásban. Magdit édesapja gyermekként módszeresen fosztotta meg a hittől – Mikulásban, Jézuskában, sorsban, csodában –, s helyébe a kislány önbizalmát és akaratát helyezte, amit ő természetesen fogadott el. Anna utálta gyermekként, hogy korán kellett kelni a vasárnapi miséhez, a templomra rakódó társasági életből csak a pletykálkodó öregasszonyok idegen zsivaja maradt meg számára, de hiányzik neki a transzcendensben való hit, ezért most keresgél, mindenekelőtt a keleti kultúrák vallásaiban. Edit gyermekként tudományos keresztkérdésekkel zaklatta a tisztelendő atyát mise után, s sérelmezte a kikerülő válaszokat, amelyek a kislány racionalitásával szükségképen nem voltak köszönőviszonyban. Csilla ma sem tudja elképzelni a karácsonyt éjféli mise nélkül, de gyermekét csak azért küldené egyházi iskolába, mert szerinte ott nagyobb az erkölcsi fegyelem, s jobb esélyek adódnak a továbbtanulásra. Gergőt biztatnom kell, meséljen kicsit részletesebben arról, miért is fontos része az életének a hitgyakorlás, hogyan simítja bele a hétköznapokba az istenhitet, hiszen most érvelést és meggyőzést is tanulunk, hiteles megszólalást és kölcsönös tiszteletet. János katolikus és református iskolába is járt, s hamar kialakított magában egy autonóm hitet, amelynek gyakorlásával azonban mégiscsak nehezen boldogul a felekezeti dogmák különbözősége miatt. Bence hit és tudomány konfliktusairól értekezik szkeptikus szomorúsággal. Sándor az egyházak társadalmi közmegítélésének évszázados közhelyeit említi, anyagiasságot, bűnös szexualitást. Tamás kimondja aztán egyik kedvenc paradoxonomat: ha gyermeke lesz a távoli, elképzelhetetlen jövőben, nem erőlteti majd a vallásgyakorlást, csupán felkínálja neki, s az, ha majd nagy lesz, eldönti, akar-e hinni.

Kevés dologban egyezünk meg, abban azért mégis, hogy egyrészt a hit antropológiai szükségszerűség, másrészt pedig abban, dogmákkal vagy nélkülük, istenekkel vagy nélkülük, hogy alapvetően mindannyian hisszük, életünk jól alakul. Persze semmi világmegváltót nem mondunk, mégis jó érzés összegezni a beszélgetést, s kiadni a feladatot egy szabadon választott, a keresztény hitet tárgyazó kortárs képzőművészeti alkotás szakkritikájának megírásáról. Világos azonban a felszabadultság oka akár bennem, akár a csoportban, hiszen alapvetően legmélyebb szorongásainkról beszéltünk mindannyian, s már a megosztás segített önmagunk hitének körvonalazásában, megértésében és akár elfogadásában. Sok emlék szakadt ott mindannyiunkra hirtelen.

A tokaji katolikus templom jobb padsorának egyik padjában ültem az idei február egyik leghidegebb napján, egyedül, de körülöttem hatalmas tömeggel. Az épületben még hidegebb volt, mint a ködös főtéren, s miközben a halotti misét hallgattam az apró rózsacsokrot szorongatva, az oltár előtti feszületen lógó Jézus Krisztust bámultam. Kíváncsian, szomorú önvizsgálattal. Nyaka irreálisan hosszú volt, ahogyan a feje bal vállára hanyatlott és végigfeküdt rajta, ami csakis úgy képzelhető el, hogy nyaka kitört, a simára festett, plasztikus testtől radikálisan idegenül. Gyermekkori félelmeim voltak ott megint, a halott testtől, a szenvedéstől, a halál végtelen magányától, olyan meggyőzően mutatta meg a feszületen megkínzott test a végességet.

M. Szlávik Tünde
rovata

Hasonló

 ” Ez a világ olyan, mint egy híd…

…haladj át rajta, de ne építsd rá a házad!” (közmondás) Bíró Ernő alkotása Ízlelgetem a közmondást,  bár   nem ismerem,  de talán  értem  a  lényegét.  A  mindig  változó  idő,  nem ... Tartalom megtekintése

Tavaszi rét

Ősz Zoltán alkotása Megkerülhetetlenül   a  mi  vidékünkről  készült  a  kép,  már  elmaradtak a fenyvesek,  már    ez  az  őszinte  nyugodt  kis  tájkép,  ahol nincsenek  bércek, és  megmászhatatlan  csúcsok.  Ősz ... Tartalom megtekintése

Minimál!

Hargitai  Beáta akvarellje Vajon mit kell tenni   egy  papírlappal,  hogy  figurális  mókaság  jöjjön  létre?  Mi  az  a  sok,  vagy  kevés  produkció,   hogy  képpé  váljon,  hogy megnézzék,  hogy  elvessék, ... Tartalom megtekintése

Virágot látott utazó

Tüttő József alkotása A különleges és meghökkentő  képek  színvilága  egészen  eltérő, és egyedi, használata:   Tüttő József   tulajdona, és védjegye.  Lehet,  hogy  kihagytam még  pár jellemzőt,  de  az  évek ... Tartalom megtekintése

E fiúból püspök lesz Sevillában, akárki meglássa!

Az Ibériai félszigeten nagy hagyománya van a színpompás körmeneteknek A huszárok egyenruhájának a fazonjától legalább olyan messze esik a látvány, mint amilyen távolságra Székelyföld található a térképen, mégis az ottani... Tartalom megtekintése

Szamárháton a százméteres torony tetejére

A sevillai La Giralda tetejéről egykor a müezzin hívta imára a mórokat A világ legnagyobb gótikus katedrálisa mellett álló égbe nyúló épület uralja a látképét, akármerre is járunk a városban.... Tartalom megtekintése

Sevilla ízei, színei és illatai

Csurran a churro hegyén a forró csokoládé Csak egy croissant és egy frissítő feketét terveztem reggelire a közeli kávéház előtti járda egyik asztalánál az enyhe reggeli órán, de aztán megláttam,... Tartalom megtekintése

A kis Timike elvarázsolta az öreg boszorkányt

Azt beszélték Ágnisról, hogy szellemidéző, a kürtőcsövön keresztül beszélget Úgy élt a faluszéli kis házikóban, hogy létezését teljes  titokzatosság övezte. Az emberek  hébe-hóba látták  őt a mezőn felbukkanni, némi vadvirággal,... Tartalom megtekintése

Sziklák a parton

Biszák László alkotása Mélység és  magasság  találkozása, nem  egy röpke randevú, kőbe vésett  valóság  addig  amíg  a  Föld  gyomra  mást  nem  akar. A  kép remek, a srég  meredek  fal  magán... Tartalom megtekintése

A Szent Péter bazilika kupolájának a tetején

Még az apostolokat is felülnézetben látom, és nem csak a tér oszlopcsarnokának körívét Szinte egész Rómát bejárja tekintetem. A rácsok mint egy térkép délkör vonalai, úgy osztják szeletekre előttem a... Tartalom megtekintése