Pasztell

2007.

Ahol az apró kis hideg vizű hegyi patakok összeérnek, ahol a természetjárók kicsit megpihenhetnek, azok a helyek, ahol megengedett a merengés. Ősz Zoltán engedékeny szeretettel kínálja föl a látnivalókat, az erdélyi vadont, a hegyeit, a szépséget. Engedi, hogy hallhassuk a víz finom neszét, ahogy kőről-kőre átbukva, megkerülve, ritmusos pajkosságát követve pihenjünk, és csendesedjünk el. Írók, költők, festők millióit foglalkoztatta a téma, és csodák-csodája mind más, mind különleges, mint mi magunk is, a természet gyermekei. A víz az élet, de kell hozzá egy kis levegő is, talán pár falatka is, és hogy szemünk is lakmározhasson. Nézzétek meg a három színesbe öltözött testvért, a kép közepén szerénykedő három vidám fát, ahogy ránk mosolyognak. A Görgény vize pedig azóta is csak folyik, folyik!