Tévé-sztáros beiratkozás

Csiporka és Bíborka az állatkert igazgatójánál

– Sosem érünk oda! – morgolódott Csiporka, ahogy az autóval az állatkert felé araszoltak a reggeli csúcsforgalomban.

– Ma nem dolgoznak az emberek? – érdeklődött Bíborka. – Az összes kocsiban ül a munkahelyi széke helyett! – dünnyögött.

– Ha még egy piros lámpát kapunk, ahol ilyen hosszú kocsisor áll, hogy harmadjára sem jutottunk át, biztosan elkésünk! – kesergett Csiporka.

– És mi lesz, ha az igazgató úr meg sem vár bennünket a késés miatt? – esett kétségbe Bíborka.

– Lányok! – mosolygott Ibi egy pillanatra az anyósülés felé nézve. – Egyáltalán nem vagyunk késésben! Ne aggódjatok! Csak azért érzitek soknak az időt, mert olyan nagyon oda szeretnétek érni!

Mire ezt kimondta, elhagyták a belvárosi részt, és egy szép, régi, kertes házak mellett elhaladó, fákkal szegélyezett, árnyas útra tértek, ahol már nem hömpölygött az autók áradata.

– Csak nem közeledünk? – reménykedett Csiporka.

– De bizony! Mindjárt elmaradnak a házak, és beérünk az erdőbe.

– A mi állatkertünk az erdőben van? – csodálkozott Bíborka.

– Ott bizony! Nem is sok ilyen van máshol! – büszkélkedett Ibi.

– Akkor a Bogársuli majdnem olyan lesz, mintha otthon lennénk, a mi, gombaházas erdőnkben? – sóhajtott reménykedő-boldogan Csiporka.

– Ott egy kerítés! – kiáltott fel Bíborka. – Az már az állatkert?

– Az bizony! – kanyarodott be Ibi egy szépen kiépített parkolóba. – Kiszállás! – csapta ki a kocsi ajtaját, és a gallérjára ültette a lányokat.

– Minek építettek a kerítés elé fa házikót, aminek nincsen oldala? – kíváncsiskodott Csiporka.

– Azért, hogy a belépő jegyekért sorban álló embereket e tűzze a nap, ne áztassa az eső.

– Milyen gondos lehet ez az igazgató bácsi! – álmélkodott Bíborka. – Eddig még senkit nem érdekelt, hogy megázom-e, vagy megsülök-e a naptól. Úgy érzem, jó helyre jöttünk! – bizakodott.

Aztán beléptek a jegyváltó épületbe, ahol az útig kanyargó sorban álló embereket fáradhatatlanul, mosolyogva szolgálták ki a hölgyek.

– Elnézést! Jó napot kívánok! – szólított meg Ibi egy férfit, akin terepszínű, zoo-feliratos póló volt. – Az igazgató urat keressük. Megmondaná, hol találjuk?

– Sajnálom, de nem ér rá. Vendégeket vár.

– Szerintem mi vagyunk azok a vendégek! – kotyogott közbe Bíborka.

– Ó, nem egyedül jött asszonyom? Most látom csak a bogárkáit. Talán ők Csiporka és Bíborka, akikkel újra tudjuk indítani a Bogársulit?

– Igeeeen! – kiáltották a lányok, amikor rájöttek, hogy tényleg ők a várt vendégek.

– Elkísérem Önöket! Fáradjanak utánam! – mosolygott rájuk a férfi.

Egy rövid séta után egy pálmafás ajtó előtt álltak meg. Kísérőjük bekopogott, majd maga elé tessékelte Ibit és a bogárkákat.

– Igazgató úr! Itt vannak!

– Köszönöm, János! – mosolygott alkalmazottjára. – Önök pedig foglaljanak helyet! Jó napot kívánok! Már nagyon vártuk az új tanítványainkat! Tudják, nagy öröm nekünk, hogy ismét be tud indulni a Bogársuli! A park látogatottsága minden csodaság-hírre ugrásszerűen megnövekszik. Nem haragszanak, hogy ide rendeltem a városi tévét, hogy tudósítsanak Önökről, és az újraindulás híréről?

– Tévééét??? – lepődött meg Ibi. – Nem is gondoltam, hogy ilyen fontos személyek vagyunk! – mosolygott az igazgató úrra.

– Benne leszünk a tévében??? – ámult Csiporka.

– Ferikém! Gyertek! – szólt át az igazgató a hátsó szobába. – Megjöttek az új iskolásaink!

– Jó napot kívánunk! – pattant elő a félhomályból egy férfi, vállán egy nagy, fekete szerkezettel. – Indulhatunk! – nyomott meg egy gombot a szerkentyűjén, amitől kigyulladt rajta egy zöld lámpa. Majd, amikor a felvétel pöttyös gombját is megnyomta, a szín pirosra váltott.

– Szeretettel üdvözöljük Önöket! – nyújtott kezet mindhármuknak az igazgató úr. – Igazán nagy az örömünk, hogy újra tudjuk indítani az állatkerti Bogársulit! Kérem, mutatkozzatok be! – fordult a bogárkák felé.

– Csiporka vagyok, a csíkos hasú bogár.

– Én pedig Bíborka, a pillangó – forgott körbe a pille, hogy minden oldalról megmutathassa csodás bíborszárnyait.

– Elmondanátok, hogy kerültetek ide a városba, és az állatkertbe?

– Természetesen! – mosolygott Csiporka. – A mi erdőnkben váratlanul lehullottak a levelek, és hideg lett. Szellő elfújt bennünket a városba, hogy keressünk magunknak télire szállást, eleséget.

– A buszról megláttuk, hogy egy ablak mögött nagyon sok ennivaló-virág van, így leszálltunk, és beköltöztünk egy virágboltba – folytatta Bíborka.

– Aztán Ibi észre vett minket, és a barátaivá fogadott minket. Vele, nála lakunk. Mivel neki dolgoznia kell, mi pedig szeretnénk nagyon okosak lenni, iskolát keresett nekünk.

– És most itt vagyunk! – mondta mosolyogva a pillangó.

– Leállunk! – szólalt meg a háttérből egy férfi, akit eddig egyikük sem vett észre.

Szavára kialudt a felvevő piros lámpája, de mindenki mosolygós maradt.

– Köszönjük! Önök igazán jó kamera arcok! Az esti híradóban már benne lesznek! Viszontlátásra! – intettek vissza a forgatócsoport folyton rohanó tagjai mosolyogva.

– Ó, már el is mennek? – szontyolodott el Bíborka, aki igazán élvezte, hogy a figyelem középpontjába került.

– A személyes adataitok nem kerülhetnek a nyilvánosság elé! Épp elég nagy hír vagytok így is a különös történetekkel – mosolygott rájuk az igazgató úr.

– És mire van még szükség a beiratkozáshoz? Sajnos, lassan mennem kell dolgozni – mondta Ibi.

– Kérem, töltsék ki ezt a két adatlapot otthon! Kedden fáradjanak be intézményünk orvosához egy állapotfelmérő-vizsgálatra, reggel 8-ra! Szerdán tudásfelmérő teszt írására jöjjenek be ismét be az állatkertbe szintén reggel nyolcra! Tanáraink csütörtökön kielemzik, melyiküknek milyen területen van szüksége fejlesztésre, így péntekre minden összeáll. És hétfőn reggel fél nyolcra hozhatja a bogárkáinkat iskolába! – mosolygott az igazgató kedvesen Ibire.

– Hűűű! Ennyi minden kell ahhoz, hogy valaki iskolás legyen? – lepődött meg Csiporka.

– Ha mindenkinek a legjobb képzést szeretnénk adni, akkor igen! – válaszolt az igazgató úr. – És nekünk az a célunk, hogy mindenkiből kihozzuk a benne rejlő tehetséget! – Köszönöm, hogy megtisztelt bennünket a bizalmával, és hozzánk íratja be a bogárkáit! – fordult Ibi felé az igazgató úr, aki felállt, és búcsúzóul kezet nyújtott Ibinek.

– Mi pedig köszönjük a lehetőséget! Viszontlátásra! – mosolygott rá Ibi.

– Viszontlátásraaaaa! – kurjongattak örömükben a bogárkák még akkor is, amikor már kívül voltak, a jegyvásárlós részen.

***

(A szerző Facebook oldala ITT.)

Írta, és az illusztrációkat rajzolta:
Molnár Ágnes

Hasonló

Égi áldás az özvegyasszony házasságára

Ilus málnát, szamócát, medvehagymát árult a piacon, de Károly inkább a kezét kérte meg Ilus még akkor sem tudott örülni, mikor a postás meghozta az első nyugdíját. Minek? Éppen annyit... Tartalom megtekintése

Virágvasárnap Vatikánban a Szent Péter téren

Pálmaágakból lefektetett szőnyeg a Bazilika lépcsőin, olajágakkkal integető ünneplők Ilyen meghívót kap a vendég, ha a jó sorsa Rómában egy zarándokszállásra viszi. A Casa per ferie delle Suore Missionarie Pallottine néhány... Tartalom megtekintése

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam

Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia

Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér  ragyogása,  elegánsan hangolt  épületei  a ... Tartalom megtekintése

Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban

Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése

Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől

A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon  siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése