Talpam alatt két félteke – az Egyenlítőn állok

A fővárostól negyven kilométerre kis emlékművet emeltek az ott futó képzeletbeli vonalnak.

Dzsibuti jut eszembe, ahonnan egyszer Dél-Afrikába repültem. A pilóta kissé megdöccentette a gépet, aztán beszólt az utastérbe: ugye érezték, most haladtunk át az Egyenlítőn. Itt a díszburkolatba lefektetett rézcsík mutatja, hol húzódik a nevezetes vonal. Talpunk alatt két félteke – így fényképezkedünk.

Patagoniai képek 32.jpg
A vidéki Ecuador valóságos felüdülés a fővároshoz képest. Még el se hagyjuk Quito-t, máris falusias a környezet. Vidám lakodalmas menet mellett húzunk el. Amikor megállunk fotózni, majdnem magukkal cipelnek bennünket az erősen kapatos atyafiak.Erről jut eszembe – mondja Csaba, és előveszi kis úti flaskáját. Louist akarja vele meglepni, akinek kellően be is pirosodik az arca az 51 fokos szilvóriumtól. Másnap ő is hozott egy kis üveget, amiben 80 fokos paradicsompálinka illatozott. Csak csepp hullott belőle az üléskárpitra, de végigkísért bennünket az illat, amely a konzervgyár környékére jellemző lecsószezonban.

Patagoniai képek 31_1.jpgKözép-és Dél-Amerikáról a nem túl hízelgő „Banánköztársaság” kifejezés ugrik be sokaknak. Ecuadort viszont nyugodtan hívhatjuk Rózsaköztársaságnak. Láttunk ugyan számos banánültetvényt, de a legmeglepőbb a rengeteg fóliaház volt, amelyekről Louis elmesélte, hogy rózsát termelnek bennük. Mint kiderült, a dél-amerikai ország a világ legnagyobb vágott-rózsa exportőre. A virágkultusznak lépten-nyomon számos jelét találtuk, nem csoda, hogy könnyen meghonosodott a rózsatermesztés.

Úti célunk ma egy falucska, ahol a helyi népművészetet tanulmányozzuk. A település mellett pedig kondorkeselyűk laknak. Közeledve elhagyjuk a csupa hegy vidéket, a síkságokból viszont az eddigieknél is magasabb magányos csúcsok emelkednek. Az út mellett már feltűnnek az árusok. Egy bájos indián kislány ad ízelítőt a szőttesekből, amelyeket a közeli helységben készítenek. Az ég valószínűtlenül kék, megkapó látvány, amint egy-egy magányos felhő árnya végignyargal a hegyoldalon.

A falucska inkább kisváros. A főtér egyetlen nagy bazár, de egyáltalán nem zsibvásár. A szőnyegek, takarók, ponchók helyi állatok gyapjából, az itteni folklór hiteles mintáival készültek. Egy kis vásárlás, bámészkodás után felkerekedünk, mert mielőtt ránk esteledne, még kondort is szeretnénk látni.

Patagoniai képek 3.jpg

Írta:
Ésik Sándor
Written by
Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése