Washington

Kalandos életpályát járt be Horváth S. János Ibránytól Washingtonig. A pedagógus szülők gyermeke maga is tanárnak készült. Az 1962-ben indult nyíregyházi tanárképző főiskola első évfolyamán magyar szakosként tanult, hogy az akkori időknek megfelelően, már két év után tanítson a pedagógushiánytól szenvedő megyében.

Szülővárosában kezdett. Később – jó íráskészségét, tehetségét hasznosítandó – hírlapírásra adta fejét: 1967-71 között a Kelet-Magyarország munkatársa volt. Sok szép tárcával, riporttal, életképpel örvendeztette meg az olvasókat. Szívesen járt vidékre, jól megértette magát az „egyszerű” emberekkel. Sokat utazott, már ’68-ban eljutott Bécsbe, Párizsba. Mégsem volt elégedett, úgy érezte, beskatulyázódik, nem szárnyalhat elég szabadon. Öt év után el is hagyta a szerkesztőséget.

Nagy hullámhegyek és -völgyek következtek ezután: többek között volt benzinkutas majd rádióriporter, mígnem ’75-ben feleségével és két kisgyermekével kivándorolt Amerikába. Újrakezdte az életét: dolgozott szobafestőként, esztergályosként és textilgyári festőmunkásként; végül ’81-ben visszatért a szakmába: a Voice of America, az Amerika Hangja magyar osztályának ajánlatát boldogan fogadta el. Később szerkesztő lett, aztán az osztály második embere, főnökhelyettes a huszonöt tagú stábban, majd a magyar osztály vezetője. A rendszerváltozást megelőzően majd azt követően is gyakran járt haza tárgyalni, tudósítani. Ő intézte, hogy itthon új, jól hallható hullámsávokon sugározhassanak, és sokat tett a magyarországi tudósítói hálózat megszervezéséért is.

Az Amerika Hangja ’42 novembere óta szól magyar nyelven a hallgatókhoz, és irányvonala, szerkesztése mind a legutóbbi időkig nagyobb változtatásoktól mentes volt. A magyarországi rendszerváltozás azonban új helyzetet teremtett a washingtoni szerkesztőségben is, hiszen ha itthon teljes a nyíltság, az információk nem egyoldalúak, nincsenek elzárva, másként kell dolgozniuk Amerikában is:

„Nem a Magyarországról szóló tárgyilagos információk továbbítása tehát a fő feladatunk – magyarázta –, mivel azok itt vannak helyben, s akit érdekel, hozzájut, hanem két másik területre koncentrálunk. Az egyik maga Amerika, az életforma bemutatása. Ezt is valósághűen szeretnénk, nemcsak a szépet és a jót, a csillogást megmutatni, hanem szólni akarunk a gondokról és arról is, mit kellene másként tenni. Másrészt a politikai töltetű műsorokban azt ismertetjük, mit gondol az USA bizonyos nagypolitikai folyamatokról, általában a világpolitika alakulásáról, a regionális összefüggésekről.”

Amerikából természetesen másként látszik a magyar nyelv és a magyarság is. Az Egyesült Államokban a legutóbbi felmérések szerint 1,2-1,3 millióan vallják magukat magyarnak vagy magyar származásúnak. Az egyszerűbb beosztásoktól kezdve a kormányhivatalokig szinte mindenütt megtalálhatók. Ha viszont a hallgatóságot vesszük szemügyre, lényegében minden réteg megtalálható – az egész nyelvterületről. Mint a szerkesztő elmondta: sok hallgatójuk van Erdélyből, Szlovákiából, Kárpátaljáról és Jugoszláviából is.

Személyes életéről mértéktartóan beszél Horváth S. János, pedig érdekes a történet: hogyan lett a hajdani nyíregyházi riporterből szerkesztő Washingtonban. Elmondta: a véletlennek is volt szerepe benne. Öt éve éltek már kint, mindenféle munkát végzett, de az írás hiányzott. Egyszer kezébe akadt egy régi, még Európában kapott névjegy és rögtön felhívta – az Amerika Hangja szerkesztőségét. Hely nem volt ugyan, de elfogadtak egy pályázatot. Egy év múlva jött az értesítés: alkalmaznák. Nyugdíjas koráig ez volt a munkahelye. Felesége, Pap Erzsébet, aki a nyíregyházi főiskolán szerzett matematika–fizikatanári diplomát, a nyelvtanulás után munka mellett tanulni kezdett, már Amerikában szerzett komputermérnöki diplomát – ez jó szakma ott is. Nagyobbik fiuk, István, gépészmérnökként bennmaradt a virginiai műszaki egyetemen, ahol tanított, miközben maga tovább tanult, immár a mester fokozatért, később a doktorátusért. Jelenleg kutató-tervező mérnökként dolgozik, s nem tett le az újabb tudományos fokozat megszerzéséről sem. A kisebbik fiú, Krisztián, édesapja nyomdokain halad, szívesen ír. A virginiai James Madison Egyetemen summa cum laude minősítéssel fejezte be az angol–történelem szakot, majd Tennesseeben, a knoxwillei egyetemen szerezte meg a mester fokozatot angolból. Tanít és ír, vendégelőadó különböző egyetemeken, megkezdte doktori felkészülését. Professzor szeretne lenni.

Horváth S. János 1999-től nyugdíjas lett, mivel egészsége megromlott. Életét azóta a számítógépeknek szentelte, saját sajtószolgálatot tervezett. Végtelen kitartással járta az archívumokat, hallgatta a régi hangfelvételeket. Mivel nehezére esett a mozgás, az interneten kereste az információt, kutatta „kisebb” és „nagyobb” hazájának történetét. A ma még gyógyíthatatlan betegség azonban erősebbnek bizonyult. Az Almanach már nyomdában volt, amikor érkezett a hír: Horváth S. János 2000 augusztusában elhunyt. Amerikai földben nyugszik.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 10. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2000.)