Hajdúszoboszló

A magyaros motívumokkal díszített étteremben a csapolt Zipfer sör kitűnő, a cigánypecsenye ízletes volt. A népes vendégsereg jelezte, a Karikás vendéglő joggal nevezhető Szoboszló egyik legjobb, ha nem a legjobb éttermének.

Mindez a Karikás Panzió Bt. tulajdonosára, Dianiska Csabára várva rögződött bennem, aki éppen bevásárló körútjáról érkezett meg Debrecenből, hogy még külföldi útja előtt szót válthassunk életéről. Először nem jöttem rá, mi benne a furcsa. Később kiderült, hogy a negyvenéves, szolid eleganciával öltözött üzletemberen nincs se „kilós” nyaklánc, se karlánc, se pecsétgyűrű, se fülbevaló, vagyis mentes a jól menő vállalkozókra jellemző allűröktől. Sőt! Ma is egy jó állapotban lévő Mercedesszel jár, mert ez igazán kényelmes és nagyon a szívéhez nőtt.

Dianiska Csaba 1960. június 26-án született Debrecenben. Édesapja, az egykori asztalosmester, sajnos már tíz éve meghalt. Édesanyja, akinek nagyon sokat köszönhet, hisz tőle tanulta a becsületes munkát és a vendégszeretetet, ma már nyugdíjasként segít be a családi vállalkozás működtetésébe.

A gyermekkor, amelynek jelentős részét a pult mögött töltötte, Tégláshoz kötődött, és innen – az édesapa kívánságára – a Mechwart András Gépipari Technikumba vezetett az út. Középiskolás korában sportolt, nehézatlétikával foglalkozott, a súlylökés és a diszkoszvetés volt a kedvenc, megyei és területi versenyeken szerepelt. Később kiderült, sokkal közelebb érzi magához a vendéglátást, mint a gépek világát, így hát elvégezte a vendéglátó-ipari szakközépiskolát.

A vállalkozás nehéz és néha rögös útjára 1982-ben lépett, amikor édesanyjával bérbe vették a téglási presszót. Az üzlet főleg az új dolgoknak köszönhetően – több zenekar szerepeltetése egy héten, népi zenekar közreműködése, hétvégi diszkó – jól beindult. A kezdeti sikereken felbuzdulva a következő lépés Újfehértóra vezetett: a kibérelt presszót hamar megkedvelték a fiatalok.

A továbblépés, a következő cél, a saját üzlet beindítása volt. Ehhez Hajdúszoboszlót szemelte ki, egyrészt az idegenforgalom, másrészt pedig közelsége miatt. 1986-ban megkezdődött a Karikás vendéglő építése és két év múlva felszolgálták az első vacsorát. A sok-sok reklám, no meg az elsőrangú kiszolgálás és az ízletes ételek révén hamarosan ismertté váltak a város határain túl is. Aztán ahogy mondani szokták, evés közben jött meg az étvágy. A fürdővendégek jóvoltából felmerült a szállásteremtés szükségessége.

Kezdetként, 1994-ben, egy tizenegy szobás panziót nyitottak, ám ez a kialakult vendégkör bővülése miatt hamarosan kicsinek bizonyult. Ezért bérbe vették, majd később meg is vásárolták a közeli Derby Hotelt, a maga huszonegy szobájával. A Karikás Panziót hamarosan újabb húsz szobával bővítették, az étterem pedig egy romantikus terasszal gazdagodott, amelyet a vendégek nagyon megszerettek. A cukrászüzem nyitása a vendéglátás újabb területére való kalandozást jelentett, ma már a három Elizabeth presszót látják el finomságokkal. A régi hagyományos torták mellett új ízekkel és új, nagyon szép díszítőelemekkel, modern formákkal is megjelentek.

A sikerek titka minden bizonnyal az átgondolt szakmai munkában keresendő. Ezt támasztja alá a megyei ipartestület „A becsületes munkáért” oklevele, a hajdúszoboszlói önkormányzat által adományozott Pávai Vajna-díj, amellyel a kiemelkedő vendéglátó-ipari egységeket jutalmazzák. A minőségi előrelépés keretében, 1999-ben, a vendéglősök – panziósok között, az országban elsőként ISO 9004-2 minőségtanúsítványt szereztek. 2000 novemberében megkapták a Nemzetközi Gasztronómiai Szövetség védnöki tábláját, amely igen komoly dicsőségnek minősül, hiszen az ötvenezer vendéglőből eddig csupán kétszázhuszonhármat jutalmaztak ezzel az elismeréssel.

Ebben a szerteágazó munkában, a vállalkozásban dolgozó hetven ember irányításában fontos szerep jut a feleségnek, Oláh Erzsébetnek is, akivel Dianiska Csaba 1979-ben kötött házasságot. A ’80-ban született Csaba vendéglátó-ipari szakközépiskolát végzett, ma már a vállalkozásban dolgozik. Róbert másodikosként ugyancsak a vendéglátó-ipari szakközépiskola padjait koptatja. A tízéves ikrekről – Márk és Márió – még nem tudni, folytatják-e a családi hagyományt, a jó tanulmányi eredmények biztató jövőt sejtetnek.

A sikeres vállalkozó szabad idejében, már ha akad ilyen, szívesen elmegy úszni, szaunázni. Úgy gondolja, sikereinek titka a becsületes, korrekt munka, a másik ember tisztelete. A célok megvalósításához akaraterőre, kitartásra van szükség, lépésről lépésre haladva érheti el az ember a célját. Ő is ezt tette, a pénzt mindig az üzletbe fektette és nem a „kivagyiságot” jelző felesleges dolgokra költötte. Úgy érzi, „nem szaladt el vele a csikó”, olyan maradt sikeres emberként is, amilyen mindig is volt.

 (Hajdú-Bihari Almanach 1. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2001.)