Kicsit fázósan, kicsit még az álmok határán nehéz újraindítani a napot, de életritmusunk szabályait nem hághatjuk át. Ha van a háznál négylábú barát, akinek ha a szemébe nézel, azonnal és frissen indul a reggel. Menni kell! A várost még uralja a csend, a kis enyhe homály amit az éjszaka még itt hagyott, hogy majd sietve magával vigye… Győr mellékutcáját látjuk a képen, a belváros szűk utcájáról magasan, méltósággal bontakozik ki a Bencések temploma. Huszár Boglárka nosztalgikus hangulattal, és mindig szeretettel festi szülővárosát, hiszen Győr egy csodákkal teli kis ládika, a kisvárosok hangulatával, lelassult ütemével, élhető, szerethető nyugalmával. A pillanat hétköznapi, és talán pont ezért kedves, hiszen ezekből tevődik össze életünk, ezek adják azt az ízt amitől vagy boldogok, vagy elégedetlenek leszünk. A városképek, az épületek mindig hálás témát kínálnak, a festővel sétálva kicsit körülnézhetünk elődeink birtokán, olvashatunk stílust, álmokat, gazdagságot, vagy szerényebb megjelentetési formát. A belváros, ami a település magja még őrzi a múltat és ha változott is ízlésünk, ragaszkodni kell, tisztelni az ódon falakat. Ma is a szerelmesek utcái ha igaz, lassan ez is megkérdőjelezhető sok minden mással , de ha mi sem hiszünk ebben a kis elveszettnek tűnő világba, akkor kérdezem ki tegye?