Géppittyentő csodavonalak

Csiporka, Bíborka és a könyvtár gépcsodái

– Tessék megállni! Ne olyan gyorsan! – szólt a könyvtári kölcsönző részből kirepülni szándékozó Bíborka után a bejárati asztalnál ülő könyvtáros néni.

Bíborka az ijedségtől szinte röptében megdermedt, s azonnal leereszkedett az asztalra.

– Mi a baj? – kérdezte szepegve.

– Baj az nincs, de a kölcsönzött könyveket be kell írnunk a számítógépbe. Nem lehet csak úgy kirepülni velük! – magyarázta a hölgy kedvesen.

– Nálam egy könyv sincsen! – tárta szét a karjait, szárnyait Bíborka. – Mindet Ibi hozza. Mi Csiporkával el sem bírnánk őket! – bizonygatta tágra nyitott szemmel.

– No, ez már igaz… – nevette el magát a kölcsönzős néni. – Ne haragudj! Nem akartam rád ijeszteni! Csak tudod, sajnos elég gyakran előfordul, hogy valaki nem szabályosan akar otthoni olvasnivalót az állományunkból.

– De hát nem is állni tetszik! – nézett rá a pillangó ismét hatalmasra kerekedő szemekkel.

Ekkor ért oda Ibi és Csiporka.

– Négy könyvet viszünk. Adom az olvasójegyemet – nyújtott át egy kis műanyag kártyát Ibi a pultos hölgynek.

– Köszönöm! – bólintott a hölgy, majd egy kis fekete bigyó elé tartotta a lapocskát, ami pittyent egyet, s számítógép monitorja képet váltott.

– Aztaaaa! Egy pitty, és már tetszik is látni, hogy Ibinél most nincs otthon könyv, meg minden adatát is! – álmélkodott Csiporka.

– Bizony ám! És ha a leolvasót a könyv gerincén levő vonalkódhoz tartom, magától beírja, hogy most milyen könyveket visztek haza. Látod?

– És az összes könyvre mennyi idő volt ráhúzgálni ezeket a csodavonalakat? – kérdezte Bíborka teljesen elképedve.

– Nem kézzel húzgáltuk! – nevette el magát a könyvtáros néni. – Bár az sem volt kis munka, míg a kinyomtatott kódokat felragasztgattuk a teljes állományra! – Akkor egy hónapig maradhatnak a könyvek önöknél – mosolygott Ibire a hölgy.

– Olyan sokáig nem jöhetünk?! – kérdezte suttogva Bíborka.

– Dehogynem! Akár mindennap is! Nemcsak könyveink vannak, hanem napilapokat, folyóiratokat is lehet itt olvasgatni, rendszeresen van játszóházi foglalkozás, kiállításokat, könyvbemutatókat is szervezünk gyakran – szedett össze néhány aktuális meghívót az asztaláról. – Beleteszem nektek mindet a virágos könyvbe, és majd otthon átnézegetitek, és eldöntitek, melyikre jöttök el. Jó lesz így?

– Jó bizony! – mosolyodott el végre Bíborka. – Köszönjük szépen! Csóóókolom! – majd fellibbent Ibi gallérjára Csiporka mellé, és elindultak a ruhatár felé.

– És most visszaadják a táskádat meg az esernyőinket? – kérdezte suttogva Ibitől.

– Vissza hát! Előveszem a fekete kártyát a zsebemből, és rögtön tudni fogja a néni, melyik akasztón van a mi holmink.

– Akkor jó! – sóhajtotta megkönnyebbülten Bíborka. – Igazán megszerettem a könyvtárat, de a csodaszép, rózsaszín ernyőmet azért nem adnám neki!

***

Írta, és az illusztrációt rajzolta:
Molnár Ágnes
Written by
Szerző: 2019. 10. 01.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése