Géppittyentő csodavonalak

Csiporka, Bíborka és a könyvtár gépcsodái

– Tessék megállni! Ne olyan gyorsan! – szólt a könyvtári kölcsönző részből kirepülni szándékozó Bíborka után a bejárati asztalnál ülő könyvtáros néni.

Bíborka az ijedségtől szinte röptében megdermedt, s azonnal leereszkedett az asztalra.

– Mi a baj? – kérdezte szepegve.

– Baj az nincs, de a kölcsönzött könyveket be kell írnunk a számítógépbe. Nem lehet csak úgy kirepülni velük! – magyarázta a hölgy kedvesen.

– Nálam egy könyv sincsen! – tárta szét a karjait, szárnyait Bíborka. – Mindet Ibi hozza. Mi Csiporkával el sem bírnánk őket! – bizonygatta tágra nyitott szemmel.

– No, ez már igaz… – nevette el magát a kölcsönzős néni. – Ne haragudj! Nem akartam rád ijeszteni! Csak tudod, sajnos elég gyakran előfordul, hogy valaki nem szabályosan akar otthoni olvasnivalót az állományunkból.

– De hát nem is állni tetszik! – nézett rá a pillangó ismét hatalmasra kerekedő szemekkel.

Ekkor ért oda Ibi és Csiporka.

– Négy könyvet viszünk. Adom az olvasójegyemet – nyújtott át egy kis műanyag kártyát Ibi a pultos hölgynek.

– Köszönöm! – bólintott a hölgy, majd egy kis fekete bigyó elé tartotta a lapocskát, ami pittyent egyet, s számítógép monitorja képet váltott.

– Aztaaaa! Egy pitty, és már tetszik is látni, hogy Ibinél most nincs otthon könyv, meg minden adatát is! – álmélkodott Csiporka.

– Bizony ám! És ha a leolvasót a könyv gerincén levő vonalkódhoz tartom, magától beírja, hogy most milyen könyveket visztek haza. Látod?

– És az összes könyvre mennyi idő volt ráhúzgálni ezeket a csodavonalakat? – kérdezte Bíborka teljesen elképedve.

– Nem kézzel húzgáltuk! – nevette el magát a könyvtáros néni. – Bár az sem volt kis munka, míg a kinyomtatott kódokat felragasztgattuk a teljes állományra! – Akkor egy hónapig maradhatnak a könyvek önöknél – mosolygott Ibire a hölgy.

– Olyan sokáig nem jöhetünk?! – kérdezte suttogva Bíborka.

– Dehogynem! Akár mindennap is! Nemcsak könyveink vannak, hanem napilapokat, folyóiratokat is lehet itt olvasgatni, rendszeresen van játszóházi foglalkozás, kiállításokat, könyvbemutatókat is szervezünk gyakran – szedett össze néhány aktuális meghívót az asztaláról. – Beleteszem nektek mindet a virágos könyvbe, és majd otthon átnézegetitek, és eldöntitek, melyikre jöttök el. Jó lesz így?

– Jó bizony! – mosolyodott el végre Bíborka. – Köszönjük szépen! Csóóókolom! – majd fellibbent Ibi gallérjára Csiporka mellé, és elindultak a ruhatár felé.

– És most visszaadják a táskádat meg az esernyőinket? – kérdezte suttogva Ibitől.

– Vissza hát! Előveszem a fekete kártyát a zsebemből, és rögtön tudni fogja a néni, melyik akasztón van a mi holmink.

– Akkor jó! – sóhajtotta megkönnyebbülten Bíborka. – Igazán megszerettem a könyvtárat, de a csodaszép, rózsaszín ernyőmet azért nem adnám neki!

***

Szerző: 2019. 10. 01.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló