Könyvtári hangyológus

Csiporka és Bíborka csoda érdekes könyvekre bukkan

– Odanééézz! De szép lila könyv! – röppent fel néhány pillanatnyi néma nézelődés után Bíborka.

– Két lila, egybe hajló virág van a borítóján – bólintott Csiporka. – Már-ti – me-sék – betűzgette.

– De gyönyörű! De mintha az egyik kékesebb lenne – jegyezte meg Ibi.

– Biztosan nem véletlen – vélekedett Bíborka.

– Olyan örökké összetartozósak, virágban kifejezve – merengett Csiporka.

– Vigyük haza! Olyan kíváncsi vagyok, mi van benne!

– Mesék. Igazi embermesék, vagy inkább lélekmesék egy-egy szép képpel – lapozgatott Ibi belefeledkezve. Nézzétek csak!

– Hazavisszük! – jelentette ki határozottan Csiporka. – Este majd ezt olvasgatom elalvás előtt. Lehet? – nézett kérdőn Ibire.

– Hát persze! Leteszem a könyvtáros néni asztalára, hogy ne cipeljük magunkkal, míg tovább válogatunk.

– De jó lehet olyan fontosnak lenni, hogy könyvet írjanak nekünk! – szólt vágyódón Bíborka. – Bárcsak rólunk is lenne könyv!

– Ott van! Nézd csak! – mutatott Ibi egy jó magas könyv felé.

– Ro-va-rok és bo-ga-rak – szótagolta azonnal Bíborka, ahogy Ibi kihúzta a kötetet a szomszédai közül. – Nézzünk bele gyorsan! – nyúlt a borító felé izgatottan Bíborka.

– Rendben! Fektessük le ide az asztalra, hogy mindhárman jól láthassuk! – indítványozta Ibi.

– Ott van Hangyiiiiii!!! – dugta oda az ujját a pillangó hirtelen.

– Óvatosan! El ne szakítsuk a könyvet! – kérte Ibi.

– Ez egy hangya, de hogy nem Hangyi, az biztos! Nézd meg jól! Nem kék a szeme! – bizonygatta Csiporka.

– Óóóó! – szontyolodott el Bíborka. – Igazad van. De akkor is nagyon hasonlít rá!

– Hát persze! – mosolygott a könyvtáros néni. – Minden hangyaféle alapvetően hasonlóan néz ki.

– Miért? Hát nem csak egyféle hangya van? – képedt el Bíborka.

– De nem ám! Lapozzátok végig, és majd meglátjátok!

– Én lapozok – ugrott a könyv széléhez Bíborka –, te meg gyűjtögesd őket! Te sokkal jobb vagy elsőre megjegyzésben, mint én! – kacsintott Csiporkára.

– Rendben! Kezdhetjük! – bólintott rá a tervre nagy komolyan Csiporka.

– „A hangyák közösségalkotó rovarok. Több mint 12 000 fajuk ismert.” – olvasta Ibi készségesen az első két mondatot.

– Micsodaaaa?! Az rengeteg! – tátotta el döbbenten a száját Bíborka.

– Lóhangya, fekete hangya, gyepi hangya, tolvajhangya, fáraóhangya, erdei vöröshangya, fekete hangya, réti hangya, szárnyas hangya…

– Jézusom! Ne olvasd tovább! Már az eddigieket is elfelejtettem… – sóhajtott fel keservesen Bíborka.

– Ne szomorkodj! – nevetett fel Ibi. – Nem hinném, hogy hangyológusnak készülsz!

– Hát, a többségét már én is elfelejtettem – vakarta meg a fejét Csiporka –, de az biztos, hogy Hangyi valamiféle fekete hangya. Vigyük ezt a könyvet is haza, hátha többször elolvasgatva, és a képeket is hozzá nézegetve jobban belemásznak a fejünkbe!

– Még csak az kéne, hogy tele legyen a lakás hangyával! – kacagott Ibi –, de a papírról csak nem tudnak lemászni!  Könyvi hangyaként hazajöhetnek velünk! Gyertek, keresgéljünk tovább!

***

Szerző: 2019. 09. 17.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló