Könyvtári hangyológus
Csiporka és Bíborka csoda érdekes könyvekre bukkan
– Odanééézz! De szép lila könyv! – röppent fel néhány pillanatnyi néma nézelődés után Bíborka.
– Két lila, egybe hajló virág van a borítóján – bólintott Csiporka. – Már-ti – me-sék – betűzgette.
– De gyönyörű! De mintha az egyik kékesebb lenne – jegyezte meg Ibi.
– Biztosan nem véletlen – vélekedett Bíborka.
– Olyan örökké összetartozósak, virágban kifejezve – merengett Csiporka.
– Vigyük haza! Olyan kíváncsi vagyok, mi van benne!
– Mesék. Igazi embermesék, vagy inkább lélekmesék egy-egy szép képpel – lapozgatott Ibi belefeledkezve. Nézzétek csak!
– Hazavisszük! – jelentette ki határozottan Csiporka. – Este majd ezt olvasgatom elalvás előtt. Lehet? – nézett kérdőn Ibire.
– Hát persze! Leteszem a könyvtáros néni asztalára, hogy ne cipeljük magunkkal, míg tovább válogatunk.
– De jó lehet olyan fontosnak lenni, hogy könyvet írjanak nekünk! – szólt vágyódón Bíborka. – Bárcsak rólunk is lenne könyv!
– Ott van! Nézd csak! – mutatott Ibi egy jó magas könyv felé.
– Ro-va-rok és bo-ga-rak – szótagolta azonnal Bíborka, ahogy Ibi kihúzta a kötetet a szomszédai közül. – Nézzünk bele gyorsan! – nyúlt a borító felé izgatottan Bíborka.
– Rendben! Fektessük le ide az asztalra, hogy mindhárman jól láthassuk! – indítványozta Ibi.
– Ott van Hangyiiiiii!!! – dugta oda az ujját a pillangó hirtelen.
– Óvatosan! El ne szakítsuk a könyvet! – kérte Ibi.
– Ez egy hangya, de hogy nem Hangyi, az biztos! Nézd meg jól! Nem kék a szeme! – bizonygatta Csiporka.
– Óóóó! – szontyolodott el Bíborka. – Igazad van. De akkor is nagyon hasonlít rá!
– Hát persze! – mosolygott a könyvtáros néni. – Minden hangyaféle alapvetően hasonlóan néz ki.
– Miért? Hát nem csak egyféle hangya van? – képedt el Bíborka.
– De nem ám! Lapozzátok végig, és majd meglátjátok!
– Én lapozok – ugrott a könyv széléhez Bíborka –, te meg gyűjtögesd őket! Te sokkal jobb vagy elsőre megjegyzésben, mint én! – kacsintott Csiporkára.
– Rendben! Kezdhetjük! – bólintott rá a tervre nagy komolyan Csiporka.
– „A hangyák közösségalkotó rovarok. Több mint 12 000 fajuk ismert.” – olvasta Ibi készségesen az első két mondatot.
– Micsodaaaa?! Az rengeteg! – tátotta el döbbenten a száját Bíborka.
– Lóhangya, fekete hangya, gyepi hangya, tolvajhangya, fáraóhangya, erdei vöröshangya, fekete hangya, réti hangya, szárnyas hangya…
– Jézusom! Ne olvasd tovább! Már az eddigieket is elfelejtettem… – sóhajtott fel keservesen Bíborka.
– Ne szomorkodj! – nevetett fel Ibi. – Nem hinném, hogy hangyológusnak készülsz!
– Hát, a többségét már én is elfelejtettem – vakarta meg a fejét Csiporka –, de az biztos, hogy Hangyi valamiféle fekete hangya. Vigyük ezt a könyvet is haza, hátha többször elolvasgatva, és a képeket is hozzá nézegetve jobban belemásznak a fejünkbe!
– Még csak az kéne, hogy tele legyen a lakás hangyával! – kacagott Ibi –, de a papírról csak nem tudnak lemászni! Könyvi hangyaként hazajöhetnek velünk! Gyertek, keresgéljünk tovább!
***
Molnár Ágnes
