Még az apostolokat is felülnézetben látom, és nem csak a tér oszlopcsarnokának körívét Szinte egész Rómát bejárja tekintetem. A rácsok mint egy térkép délkör vonalai, úgy osztják szeletekre előttem a... Tartalom megtekintése
Mindenvégtagú olvasás
Csiporka és Bíborka a könyvtárban
– Aztaaaa! Ennyi könyv létezik a világon??? – torpant meg Csiporka a könyvtár felnőtt kölcsönzőjének bejáratában.
– Ó, a világon rengeteg könyv van! Tudjátok, minden országban elég sok író és költő él, és alkot, és ráadásul nem csak a ma élők könyveit találhatjuk meg a könyvtárakban, hanem a réges-régen éltekét is. Ráadásul egy-egy könyv nem csak egyetlen példányban jelenik meg, hanem sok százban, vagy ezerben, hiszen a könyvesboltokban is árulják őket – magyarázta Ibi.
– Komolyan? Akkor annyi könyv létezik a világon, hogyha nem állítgatnánk sorba őket a polcokra, beborítanák az egész földet? – kérdezte nagy komolyan Bíborka.
– Szép is lenne! – kacagott Csiporka. – És ha a kezünket és a lábunkat is megtanítanánk olvasni, akkor egyszerre több könyv elolvasásával is végezhetnénk!
– Ó, ti csodabogárkák! Agyatok akkor is csak egy lenne, hogy azt is felfogjátok, mit olvastok! – mosolygott Ibi.
– Hm…, ez igaz! – vigyorgott tovább háborítatlan jókedvvel Csiporka, aki már el is képzelte magában a mindenvégtagú olvasást.
– És, ha már beengedtek, bármelyik könyvet leemelhetjük a polcról? – kérdezősködött Bíborka egy rózsaszín gerincű könyvhöz közeledve.
– Elvileg igen, de úgy vélem, hogy A rózsanemesítés kézikönyve nem igazán a neked való olvasmány! – kacagott Ibi a szokásosnál jóval halkabban, hiszen a könyvtárban mindenkinek csendesen illik viselkednie még akkor is, ha a világ legszórakoztatóbb bogárkáival érkezett.
– Honnan tudod, hogy az az? – döbbent meg Bíborka.
– Nézd csak! A könyv gerincén is fel van tüntetve általában a mű szerzője és a címe is, nem csak a címlapján, hogy ne csak a színe után kelljen ítélnünk. De szerintem, ne ácsorogjunk itt tovább a kertészeti könyvek előtt, hanem sétáljunk át a Gyermekkönyvtárba!
– Van a könyvtáron belül egy külön könyvtár a gyerekeknek?! – lepődött meg Csiporka.
– Van bizony!
– Ott vaaaan! – mutatott balra Bíborka a kiírásokat böngészve, majd egy pillantás alatt felrepült türelmetlenségében, mivel igen lassúnak kezdte érezni a sétálást.
– Csókolom! Virág Bíborka vagyok. Jöttem olvasni! – landolt a kis pille a ragyogó mosolyú könyvtáros néni asztalán.
– Szervusz! Én meg Jolika néni vagyok. És nagyon örülök minden új olvasónak! Főleg neked, mert beszélő, olvasni tudó pillangó még sosem járt nálunk!
– Akkor nekem is tetszik örülni? – mászott fel az asztal lábán kissé nehézkesen Csiporka.
– Természetesen! Téged hogy hívnak, bogárkám?
– Virág Csiporka vagyok! – nyújtott kezet a kis csíkoshasú.
– És tényleg tudtok olvasni? – kíváncsiskodott Jolika néni.
– Tudunk hát! Bebizonyítsam? – ugrott az első könyvhöz készségesen Bíborka. – Kincs–ke–re–ső kis köd–mön – szótagolta azonnal.
– És van olvasójegyetek is?
– Az…, az nincsen – dadogta Bíborka elkeseredve.
– És egyedül jöttetek? – faggatta őket Jolika néni.
– Én is itt vagyok! – érte utol a bogárkákat Ibi. – Jó napot kívánok! Virág Ibolya vagyok. A bogárkák velem jöttek. Nálam élnek, mert örökbe fogadtam őket, és nekem van idei érvényes beiratkozásom – nyújtotta a kezét barátságosan a könyvtáros néninek.
– Nézzenek körül bátran, és szóljanak, ha segítségre van szükségük! Jó szórakozást! – indította felfedező útjára Jolika néni a kis csapatot.
***
Hasonló
A Szent Péter bazilika kupo...
Égi áldás az özvegyasszony ...
Virágvasárnap Vatikánban a ...
Varázslat
Az út
Hegyet hágék, lőtőt lépék, ...
Pomaranski Luca portréja
Győr Bécsi kapu tér. Egy cs...
Egy kis nyelvészkedés a Piñ...
Történetek a füstölődő szal...
Pince bejárat, Tokaj
Emlék
Rekviem-féle egy pót-nagyap...
Síkpályás hegymászás feltör...
Szilveszter Székelyföldön 1...
Szilágyi Imre statisztikus...
Madeira mesélő kék csempéi,...
Feljárat a borospincékhez
Nótával veszekedtek, nótáva...
Fény derült az árnyékszéken...
A Szent Péter bazilika kupolájának a tetején
Égi áldás az özvegyasszony házasságára
Ilus málnát, szamócát, medvehagymát árult a piacon, de Károly inkább a kezét kérte meg Ilus még akkor sem tudott örülni, mikor a postás meghozta az első nyugdíját. Minek? Éppen annyit... Tartalom megtekintése
Virágvasárnap Vatikánban a Szent Péter téren
Pálmaágakból lefektetett szőnyeg a Bazilika lépcsőin, olajágakkkal integető ünneplők Ilyen meghívót kap a vendég, ha a jó sorsa Rómában egy zarándokszállásra viszi. A Casa per ferie delle Suore Missionarie Pallottine néhány... Tartalom megtekintése
Varázslat
Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta áll ez a nagyon régi épület, kicsit elvarázsolt szépségével kastély, kicsit bástya szerű repkénnyel befutott oldalával. Az idő ... Tartalom megtekintése
Az út
Tüttő József alkotása Szinte meggyötört arcok, holott egy életút harcosai a születéstől a végsőkig. Egyetlen ember akinek annyiszor változik az arca, ahány állomást tudhat maga mögött. Hogy sejthetnénk gyermekkorban, milyen ... Tartalom megtekintése
Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam
Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése
Pomaranski Luca portréja
Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban szabad beszélni, én mégis a portrézást találom a legizgalmasabb alkotói munkának. Huszár Boglárka ragyogó képet festett Lucáról, aki csak éppen bekukkantott a vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése
Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia
Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér ragyogása, elegánsan hangolt épületei a ... Tartalom megtekintése
Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban
Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése
Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől
A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése