Velük élő történelem

Papiruszvirág alakú oszlopfejek, kortalan kőszobrok, megállított idő

A posta mellett megállunk néhány pillanatra

LUXOR Nem tudom, a Sárga-tenger sárga-e, azt azonban láttam, hogy a Vörös nem vörös. Hullámzik, és olyan színű, amilyenre az aktuális égbolt festi. Koralljait, halait, tarka élővilágát csak az látja, aki lemerül, aki valóban kíváncsi rá. Aki a part selymes homokján körbe fordul, ráébred, ez az üdülőhely lehetne bármely más melegégövi országban: olcsó vagy drága szállodák, turistákat kiszolgáló helybéliek. Aki Egyiptomot akarja látni, az mindjárt kettőt is kap. Valójában mindenki a piramisokat, a fáraók temetkezési helyeit, a szfinxet, a kolosszusokat keresi. Magam is elámultam mindegyiken, és azt mondom: ha valakinek módja van rá, egyszer az életben zarándokoljon el ide, mint a muszlimok Mekkába. A muszlimok… Ez a másik Egyiptom. A mai, az élő.

Visz a busz, sivatag mindenfelé. Aztán egyszer csak, mintegy varázsütésre megzöldül a táj. Ez már a Nílus völgye. Közeledünk Luxorhoz. A történelemkönyvből Thébára emlékszem, a fáraók korában így hívták. A rizstáblákban koromfekete bivalyok dagasztják a sarat, a művelőeszközök nem sokat változhattak a néhány ezer év alatt. Az idegenvezető lebilincselő részletekkel egészíti ki mindazt a keveset, ami az Ókorról megmaradt bennem. Figyelek is, meg nem is, a táj egyre érdekesebb. Egy faluba érünk, a posta mellett megállunk néhány pillanatra. Bibliai kép. Kecskék, szamarak között üldögél néhány falusi. Valószínű, csak európai szemmel szegényes a látvány. Az emberek ruhája tiszta, ők maguk ápoltak, és lehet, jobb szaguk van, mint a busz százféle dezodortól illatozó utasainak.

Homlokuk az imaszőnyegen, arra van Mekka

Suhanunk tovább. Pálmaligetek következnek. A fák kontya hatalmas datolyafürtöktől bókol. Valahol olvastam, hogy a pálma azt szereti, ha a lába vízben, a feje tűzben van. Itt egyikben sincs hiány. Mondom a szomszédomnak, aki visszakiabál: igen, most mondta a vezető. Nagyon zúg a busz, mert megy a klimaventilátor.

Aztán a Nílus… A híd alatt rozsdás hajóroncs, a vízen felukkák, az itteni vitorláscsónakok rajzolnak fodrokat. Aztán váratlanul előttünk terem a történelem: a karnaki kolosszus, a papiruszvirág alakú oszlopfejek, a kortalan kőszobrok, a megállított idő. De hol vannak az árusok, a bazárosok, a tevehajcsárok, hol vannak a nagy ősök zsibvásáros leszármazottai? Aki erre kíváncsi, annak el kell menni a szépszerszámú tevék, a bóvlitól zsúfolt sátrak mögé. Ott vannak valamennyien. Homlokuk az imaszőnyegen. Tekintetem követi a felnézőkét. Arra van Mekka.

Szerző: 2018. 03. 11.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló