Velük élő történelem

Papiruszvirág alakú oszlopfejek, kortalan kőszobrok, megállított idő

A posta mellett megállunk néhány pillanatra

LUXOR Nem tudom, a Sárga-tenger sárga-e, azt azonban láttam, hogy a Vörös nem vörös. Hullámzik, és olyan színű, amilyenre az aktuális égbolt festi. Koralljait, halait, tarka élővilágát csak az látja, aki lemerül, aki valóban kíváncsi rá. Aki a part selymes homokján körbe fordul, ráébred, ez az üdülőhely lehetne bármely más melegégövi országban: olcsó vagy drága szállodák, turistákat kiszolgáló helybéliek. Aki Egyiptomot akarja látni, az mindjárt kettőt is kap. Valójában mindenki a piramisokat, a fáraók temetkezési helyeit, a szfinxet, a kolosszusokat keresi. Magam is elámultam mindegyiken, és azt mondom: ha valakinek módja van rá, egyszer az életben zarándokoljon el ide, mint a muszlimok Mekkába. A muszlimok… Ez a másik Egyiptom. A mai, az élő.

Visz a busz, sivatag mindenfelé. Aztán egyszer csak, mintegy varázsütésre megzöldül a táj. Ez már a Nílus völgye. Közeledünk Luxorhoz. A történelemkönyvből Thébára emlékszem, a fáraók korában így hívták. A rizstáblákban koromfekete bivalyok dagasztják a sarat, a művelőeszközök nem sokat változhattak a néhány ezer év alatt. Az idegenvezető lebilincselő részletekkel egészíti ki mindazt a keveset, ami az Ókorról megmaradt bennem. Figyelek is, meg nem is, a táj egyre érdekesebb. Egy faluba érünk, a posta mellett megállunk néhány pillanatra. Bibliai kép. Kecskék, szamarak között üldögél néhány falusi. Valószínű, csak európai szemmel szegényes a látvány. Az emberek ruhája tiszta, ők maguk ápoltak, és lehet, jobb szaguk van, mint a busz százféle dezodortól illatozó utasainak.

Homlokuk az imaszőnyegen, arra van Mekka

Suhanunk tovább. Pálmaligetek következnek. A fák kontya hatalmas datolyafürtöktől bókol. Valahol olvastam, hogy a pálma azt szereti, ha a lába vízben, a feje tűzben van. Itt egyikben sincs hiány. Mondom a szomszédomnak, aki visszakiabál: igen, most mondta a vezető. Nagyon zúg a busz, mert megy a klimaventilátor.

Aztán a Nílus… A híd alatt rozsdás hajóroncs, a vízen felukkák, az itteni vitorláscsónakok rajzolnak fodrokat. Aztán váratlanul előttünk terem a történelem: a karnaki kolosszus, a papiruszvirág alakú oszlopfejek, a kortalan kőszobrok, a megállított idő. De hol vannak az árusok, a bazárosok, a tevehajcsárok, hol vannak a nagy ősök zsibvásáros leszármazottai? Aki erre kíváncsi, annak el kell menni a szépszerszámú tevék, a bóvlitól zsúfolt sátrak mögé. Ott vannak valamennyien. Homlokuk az imaszőnyegen. Tekintetem követi a felnézőkét. Arra van Mekka.

Szerző: 2018. 03. 11.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése

Csend a sziklák tövében

Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető  világunk   tele  van  meglepetéssel,  olyannyira,  hogy  belefér  bármilyen  szokatlan  torz,  pszicho,  sci fi,  csak  rettentsen! Nehéz  elhatárolódni,  nehéz kimaradni,  így  azután     egyszer... Tartalom megtekintése