Rabolni csak szakszerűen, humánusan

A repülőn, a szállodában még csak figyelmeztetés hangzott el, hogy a feketék fehérek általi elnyomásának néhány évvel ezelőtti megszűnése a szabadsággal együtt szabadossághoz is vezetett, és akkor még nagyon finoman fogalmaztam. A figyelmeztetést már a látvány általi tapasztalat követte. A világon ennyi vastag rácsot üzleten és lakóházon nem láttam. A helyi „Rózsadomb” gyönyörű villáinak kerítésén olyan szögesdrót éktelenkedik, amilyet csak háborús tudósításokban látni.

A kikötői mólóról nézve az Indiai óceánt, páratlan látvány tárul a szemem elé. Hatalmas tengerjáró hajók vesztegelnek végeláthatatlan sorban, egészen a szemhatár aljáig. Várják, mikor futhatnak be a portáldaruk alá. A forgalmát tekintve Durban a világon a kilencedik. Afrikában természetesen nincs vetélytársa. A kontinens déli része itt érintkezik a nagyvilággal.

Balra, néhány kilométerrel odébb gyönyörű szállodasor, feltörőben lévő üdülőhely. A szörfösök messze földről eljönnek ide, rangos versenyek színhelye az óceánpart. Az emeletes hullámok gyorsvonat sebességével ostromolják a finomhomokos fövenyt, de a közönséges földi halandó is nagyszerűen élvezheti a déli félteke méltán felkapott üdülőhelyét. Biztonságára a tenger felől cápaháló vigyáz. Azon kevés helyek egyikén vagyunk, ahol a nagy fehér cápa egyáltalán nem ritkaság. A városban több mint egymillió indiai él, és nagyon nagy a mohamedán közösség is. A kontinens legnagyobb mecsetje itt van, holott Allah hívei túlnyomórészt Afrika felső végén élnek. A fehérek kisebbsége nyilvánvaló, és az is, hogy a feketék még nagyobb részt a gettókban maradtak, hiába ők a nemzeti többség.

Szállodámról másod, vagy harmadnap derült ki, hogy a két világ határán van. A recepció a tengerre nyílik, de a mellékutca, ahová az én ablakom néz, már megmutatott egy éjszakai rablást. Egy szerencsétlen nőt ragadtak meg és vonszoltak a kövezeten az elkövetők. Láttam, hogy a felsőbb emeletekről videózzák az esetet. Nem rendőrök, turisták. A belváros azért biztonságos, mondta egy londiner. De addig el kell jutni, morfondíroztam. Menjenek csoportosan, értékeket ne vigyenek magukkal, hangzott a jótanács. Igazán nem hosszú út, nem is volt semmi baj.

Gyönyörű épület a városháza. Alkalmi ismerősöm, aki szeplős vörös hajú német, és helyes kis butikja van, elmeséli, hogy ezzel az épülettel nagyon átverték az ittenieket, mert már készen volt és használták, amikor kiderült, hogy valaki a dublini városháza tervét adta be a pályázatra. Mindegy, nagyon szép, nyílván azért tetszett az íreknek is. Viktória királynő szobra szintén az egyik legszebb ábrázolás, amit a híres-nevezetes uralkodóról valaha is láttam. A parkok délelőtti páráját gyorsan szívja fel a hőség, a felhőkarcolók egymást nézegetik a magasan járó nap fényében. Hatalmas fekete Mercedesekből hatalmas fekete emberek szállnak ki. Aranylánc, aranygyűrű hatalmas kövekkel. Igen, ez itt a banknegyed. Hugó Boss öltöny, törzsfőnöki lepel, van itt minden.

Este hallom a hírt, hogy az egyik idős házaspárt a nyílt utcán próbálták meg kirabolni. Épp egy autókereskedés előtt, ahonnan viszont kijött a biztonsági őr, és elkapta a srácokat. A kiérkező rendőrök ott helyben elkezdték az igazságszolgáltatást, verés formájában. Aztán félbeszakították egy kicsit a fenyítést, és kérdezték a sértetteket: elég lesz, vagy folytassák még egy kicsit. A döbbent pár zavartan azt mondta, á, jó lesz már. Erre a rendőrök elengedték a rosszfiúkat.

A tengerészeti múzeum természetesen a parton van, látom a szobám ablakából. Azt azonban nem gondoltam, hogy a gettón is keresztül kell menni. Nyakamban a fényképezőgéppel, elképedt rongyos, zavaros tekintetű feketék között, visszafojtott lélegzettel lépkedtem. A hajón, amely a múzeumnak otthont adott, egy lélek sem volt a jegyszedőn kívül. Úgy nézett rám, mintha a Marsról érkeztem volna. A kollekció szép, megérte. Visszafelé már fotóztam is. Egy bokorban heverő ájult ember – vagy részeg, vagy kábítószeres. Délután strand, elég a kalandból. Este újabb élménybeszámolók lassan már csak én vagyok, akit nem támadtak meg.

Ma a bazárba megyek, gondoltam, és a belváros legszebb sugárútján lépdeltem. Szalmakalap, rövidnadrág, zsebeiben két kezem, acélosan markolva egyikben erszényemet, másikban a hitelkártyámat. Kicsit messzebb rendőrkocsi az út szélén, rajta könyököl verejtékező gazdája. Ha mesélni tudna, akkor ekként számolna be a történtekről. Az a nagy darab fehér turista csak jött mélázva, és nem figyelt, miként cserkészi be három suhanc. Egyikük elém ugrott egy nagy késsel, és az arca előtt hadonászva, de mégis nyugodtan, rutinnal azt suttogta fojtott hangon, shut up, azaz pofa be. A másik kettő két oldalról a szokott módszert alkalmazta: egyik kezével visszakényszerítette  a  nagy fehér kezét a zsebébe, a másik kezével pedig még zsebben elvette, amit benne talált. És akkor innen én folytatnám. A pénztárca keresztbe akadt, nem volt szerencséjük. A hitelkártyát azonnal eldobták, és már szaladtak is. A nagy fehér, vagyis én pedig álltam, és csak kapkodtam a levegő után. A rendőr meg se moccant, én meg úgy döntöttem, nem teszek neki szemrehányást. Végül is egy szavam se lehet, én se maradtam le egy rablásról, és még csak bajom se esett.

Durban nagyon szép város.

Írta:
Ésik Sándor

Hasonló

Égi áldás az özvegyasszony házasságára

Ilus málnát, szamócát, medvehagymát árult a piacon, de Károly inkább a kezét kérte meg Ilus még akkor sem tudott örülni, mikor a postás meghozta az első nyugdíját. Minek? Éppen annyit... Tartalom megtekintése

Virágvasárnap Vatikánban a Szent Péter téren

Pálmaágakból lefektetett szőnyeg a Bazilika lépcsőin, olajágakkkal integető ünneplők Ilyen meghívót kap a vendég, ha a jó sorsa Rómában egy zarándokszállásra viszi. A Casa per ferie delle Suore Missionarie Pallottine néhány... Tartalom megtekintése

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam

Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia

Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér  ragyogása,  elegánsan hangolt  épületei  a ... Tartalom megtekintése

Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban

Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése

Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől

A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon  siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése