Rabolni csak szakszerűen, humánusan

A repülőn, a szállodában még csak figyelmeztetés hangzott el, hogy a feketék fehérek általi elnyomásának néhány évvel ezelőtti megszűnése a szabadsággal együtt szabadossághoz is vezetett, és akkor még nagyon finoman fogalmaztam. A figyelmeztetést már a látvány általi tapasztalat követte. A világon ennyi vastag rácsot üzleten és lakóházon nem láttam. A helyi „Rózsadomb” gyönyörű villáinak kerítésén olyan szögesdrót éktelenkedik, amilyet csak háborús tudósításokban látni.

A kikötői mólóról nézve az Indiai óceánt, páratlan látvány tárul a szemem elé. Hatalmas tengerjáró hajók vesztegelnek végeláthatatlan sorban, egészen a szemhatár aljáig. Várják, mikor futhatnak be a portáldaruk alá. A forgalmát tekintve Durban a világon a kilencedik. Afrikában természetesen nincs vetélytársa. A kontinens déli része itt érintkezik a nagyvilággal.

Balra, néhány kilométerrel odébb gyönyörű szállodasor, feltörőben lévő üdülőhely. A szörfösök messze földről eljönnek ide, rangos versenyek színhelye az óceánpart. Az emeletes hullámok gyorsvonat sebességével ostromolják a finomhomokos fövenyt, de a közönséges földi halandó is nagyszerűen élvezheti a déli félteke méltán felkapott üdülőhelyét. Biztonságára a tenger felől cápaháló vigyáz. Azon kevés helyek egyikén vagyunk, ahol a nagy fehér cápa egyáltalán nem ritkaság. A városban több mint egymillió indiai él, és nagyon nagy a mohamedán közösség is. A kontinens legnagyobb mecsetje itt van, holott Allah hívei túlnyomórészt Afrika felső végén élnek. A fehérek kisebbsége nyilvánvaló, és az is, hogy a feketék még nagyobb részt a gettókban maradtak, hiába ők a nemzeti többség.

Szállodámról másod, vagy harmadnap derült ki, hogy a két világ határán van. A recepció a tengerre nyílik, de a mellékutca, ahová az én ablakom néz, már megmutatott egy éjszakai rablást. Egy szerencsétlen nőt ragadtak meg és vonszoltak a kövezeten az elkövetők. Láttam, hogy a felsőbb emeletekről videózzák az esetet. Nem rendőrök, turisták. A belváros azért biztonságos, mondta egy londiner. De addig el kell jutni, morfondíroztam. Menjenek csoportosan, értékeket ne vigyenek magukkal, hangzott a jótanács. Igazán nem hosszú út, nem is volt semmi baj.

Gyönyörű épület a városháza. Alkalmi ismerősöm, aki szeplős vörös hajú német, és helyes kis butikja van, elmeséli, hogy ezzel az épülettel nagyon átverték az ittenieket, mert már készen volt és használták, amikor kiderült, hogy valaki a dublini városháza tervét adta be a pályázatra. Mindegy, nagyon szép, nyílván azért tetszett az íreknek is. Viktória királynő szobra szintén az egyik legszebb ábrázolás, amit a híres-nevezetes uralkodóról valaha is láttam. A parkok délelőtti páráját gyorsan szívja fel a hőség, a felhőkarcolók egymást nézegetik a magasan járó nap fényében. Hatalmas fekete Mercedesekből hatalmas fekete emberek szállnak ki. Aranylánc, aranygyűrű hatalmas kövekkel. Igen, ez itt a banknegyed. Hugó Boss öltöny, törzsfőnöki lepel, van itt minden.

Este hallom a hírt, hogy az egyik idős házaspárt a nyílt utcán próbálták meg kirabolni. Épp egy autókereskedés előtt, ahonnan viszont kijött a biztonsági őr, és elkapta a srácokat. A kiérkező rendőrök ott helyben elkezdték az igazságszolgáltatást, verés formájában. Aztán félbeszakították egy kicsit a fenyítést, és kérdezték a sértetteket: elég lesz, vagy folytassák még egy kicsit. A döbbent pár zavartan azt mondta, á, jó lesz már. Erre a rendőrök elengedték a rosszfiúkat.

A tengerészeti múzeum természetesen a parton van, látom a szobám ablakából. Azt azonban nem gondoltam, hogy a gettón is keresztül kell menni. Nyakamban a fényképezőgéppel, elképedt rongyos, zavaros tekintetű feketék között, visszafojtott lélegzettel lépkedtem. A hajón, amely a múzeumnak otthont adott, egy lélek sem volt a jegyszedőn kívül. Úgy nézett rám, mintha a Marsról érkeztem volna. A kollekció szép, megérte. Visszafelé már fotóztam is. Egy bokorban heverő ájult ember – vagy részeg, vagy kábítószeres. Délután strand, elég a kalandból. Este újabb élménybeszámolók lassan már csak én vagyok, akit nem támadtak meg.

Ma a bazárba megyek, gondoltam, és a belváros legszebb sugárútján lépdeltem. Szalmakalap, rövidnadrág, zsebeiben két kezem, acélosan markolva egyikben erszényemet, másikban a hitelkártyámat. Kicsit messzebb rendőrkocsi az út szélén, rajta könyököl verejtékező gazdája. Ha mesélni tudna, akkor ekként számolna be a történtekről. Az a nagy darab fehér turista csak jött mélázva, és nem figyelt, miként cserkészi be három suhanc. Egyikük elém ugrott egy nagy késsel, és az arca előtt hadonászva, de mégis nyugodtan, rutinnal azt suttogta fojtott hangon, shut up, azaz pofa be. A másik kettő két oldalról a szokott módszert alkalmazta: egyik kezével visszakényszerítette  a  nagy fehér kezét a zsebébe, a másik kezével pedig még zsebben elvette, amit benne talált. És akkor innen én folytatnám. A pénztárca keresztbe akadt, nem volt szerencséjük. A hitelkártyát azonnal eldobták, és már szaladtak is. A nagy fehér, vagyis én pedig álltam, és csak kapkodtam a levegő után. A rendőr meg se moccant, én meg úgy döntöttem, nem teszek neki szemrehányást. Végül is egy szavam se lehet, én se maradtam le egy rablásról, és még csak bajom se esett.

Durban nagyon szép város.

Írta:
Ésik Sándor

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése