Szamárkaraván a Sárkányhegyen

A ritka levegőben sűrűn pihegve megérkezünk az első sotho faluba

Kristálytiszta folyócska hídján lépdelnek át a jámbor teherhordók

Sanipass-nak, azaz Sani hágónak hívják a Dél-Afrikai Köztársaságban azt hátborzongató szerpentinen megközelíthető hágót, amely összeköti Lesothoval, a kis hegyi országgal. A nem mindennapi terepjárós hegymászás 2873 méter magasan végződik. Ha nem emelkedne, azt mondanám, a pokolba tartunk, viszont mindvégig olyan fáklyaliliom-mezők kísérnek bennünket, amilyeneknek csak a mennyországban lehet párja.

Néha itthon is feltűnik egy drágább és díszesebb csokor közepén egy-egy a gyönyörű virágból, a világörökség részét képező Sanipass nedves rétjein viszont kárminpiros tőle minden. Olyan sűrű, mint a tavasszal nyírségi laposokon a gólyahír. Valami nagyobbacska négykerékhajtású katonai terepjáró korlátjába kapaszkodunk, amely lihegve küzd az emelkedővel. Hajtűkanyar csak azért nincs, mert a cikk-cakkban visszafelé tolatunk, aztán ismét előre, megint hátra, és így mindig fel és fel. A Sárkányhegynek is fordítható nevű Drakensberg hegység ormainak kéksége lassacskán zöldre vált. Egy kis határállomáson futólag vízumot kapunk, és kisvártatva Afrika legmagasabban fekvő kávéházában pihenhetjük ki az izgalmakat. Ezzel egyúttal a civilizációnak is vége, mert a ritka levegőben sűrűn pihegve megérkezünk az első sotho faluba.

Ő legény a felföldön

A felföld olyan sima, mintha nem is küzdöttünk volna majd fél napot a felkapaszkodással. Az ég sötétkék, a nap nem süt, hanem szúr. Még sincs talán öt-hat foknál melegebb. A sárkunyhókból álló település nagyon szegényes. A bennszülöttek vastag takarókból álló öltözékükben óvják magukat a hidegtől, a széltől. Kissé távolabb karcsú szép járású lovakon – csak úgy szőrén megülve őket – nyargalászik néhány siheder. Ösztövér kecskék keresgélik eledelüket a sovány növényzetben. Kristálytiszta folyócska hídján lépdelnek át a jámbor teherhordók. Ebben pedig vizimenta virágzik. Ez viszont éppolyan, mint otthon, a Túrban. Akkor is hazagondoltam, amikor – még a lenti zöld vidékeken – gólyákat láttam sétálni a kaszáló traktor nyomában. Lehet, hogy éppen magyar gólyák voltak, és már a hosszú utazásra táplálkoztak. Istenem, milyen messze kell majd repülniük, néztem vissza a távoli völgybe. A változatosság kedvéért most az volt kék, mint idejövet a hegyek. Kék, mint az a kis füstszalag, amely az egyik kunyhó tetejéből tekeredett az ég felé. Kenyérsütés illatát hozta felőle a szél.

 

Írta:
Ésik Sándor
Written by
Szerző: 2018. 03. 04.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése