Szamárkaraván a Sárkányhegyen

A ritka levegőben sűrűn pihegve megérkezünk az első sotho faluba

Kristálytiszta folyócska hídján lépdelnek át a jámbor teherhordók

Sanipass-nak, azaz Sani hágónak hívják a Dél-Afrikai Köztársaságban azt hátborzongató szerpentinen megközelíthető hágót, amely összeköti Lesothoval, a kis hegyi országgal. A nem mindennapi terepjárós hegymászás 2873 méter magasan végződik. Ha nem emelkedne, azt mondanám, a pokolba tartunk, viszont mindvégig olyan fáklyaliliom-mezők kísérnek bennünket, amilyeneknek csak a mennyországban lehet párja.

Néha itthon is feltűnik egy drágább és díszesebb csokor közepén egy-egy a gyönyörű virágból, a világörökség részét képező Sanipass nedves rétjein viszont kárminpiros tőle minden. Olyan sűrű, mint a tavasszal nyírségi laposokon a gólyahír. Valami nagyobbacska négykerékhajtású katonai terepjáró korlátjába kapaszkodunk, amely lihegve küzd az emelkedővel. Hajtűkanyar csak azért nincs, mert a cikk-cakkban visszafelé tolatunk, aztán ismét előre, megint hátra, és így mindig fel és fel. A Sárkányhegynek is fordítható nevű Drakensberg hegység ormainak kéksége lassacskán zöldre vált. Egy kis határállomáson futólag vízumot kapunk, és kisvártatva Afrika legmagasabban fekvő kávéházában pihenhetjük ki az izgalmakat. Ezzel egyúttal a civilizációnak is vége, mert a ritka levegőben sűrűn pihegve megérkezünk az első sotho faluba.

Ő legény a felföldön

A felföld olyan sima, mintha nem is küzdöttünk volna majd fél napot a felkapaszkodással. Az ég sötétkék, a nap nem süt, hanem szúr. Még sincs talán öt-hat foknál melegebb. A sárkunyhókból álló település nagyon szegényes. A bennszülöttek vastag takarókból álló öltözékükben óvják magukat a hidegtől, a széltől. Kissé távolabb karcsú szép járású lovakon – csak úgy szőrén megülve őket – nyargalászik néhány siheder. Ösztövér kecskék keresgélik eledelüket a sovány növényzetben. Kristálytiszta folyócska hídján lépdelnek át a jámbor teherhordók. Ebben pedig vizimenta virágzik. Ez viszont éppolyan, mint otthon, a Túrban. Akkor is hazagondoltam, amikor – még a lenti zöld vidékeken – gólyákat láttam sétálni a kaszáló traktor nyomában. Lehet, hogy éppen magyar gólyák voltak, és már a hosszú utazásra táplálkoztak. Istenem, milyen messze kell majd repülniük, néztem vissza a távoli völgybe. A változatosság kedvéért most az volt kék, mint idejövet a hegyek. Kék, mint az a kis füstszalag, amely az egyik kunyhó tetejéből tekeredett az ég felé. Kenyérsütés illatát hozta felőle a szél.

 

Szerző: 2018. 03. 04.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Lisztománia

Tüttő József alkotása 50x30cm, olaj/MDF. “Lisztománia, üzenet a Liszt érzékenyeknek!!” Rossz vicc, kicsit megengedtem magamnak az áthallás mókáját. Tüttő József jó humorral sajátos komponálással terítette elénk nagy zeneköltőnk jellemzőit: az... Tartalom megtekintése

Hitler Sasfészke Berchteschgadenben

Elérhetetlen, megközelíthetetlen, bevehetetlen… Már-már népmesei jelzők is feltűnnek az egykori náci vezető Salzburg mellett, ám mégis Bajorországban felépített rejtekhelyével kapcsolatos legendákban. Még a háború után is jó ideig megismerhetetlen volt... Tartalom megtekintése

Alkonyattól pirkadatig

Tüttő József alkotása60x90cm Olaj/MDF. A téma örök, a feldolgozások többsége ismert, de ez az egyéni, összetéveszthetetlen stílre fel kell kapni a fejet!!! A komor színhasználattal az állatok robusztussága is alátámasztott, a... Tartalom megtekintése