Az éjszaka lelke

Írta: Nagy Farkas Dudás Erika

12715757_1221938127834121_1243266293118048475_n.jpgTamás azt mondta, Fruzsi, hogy jól írj, ahhoz el kell adnod a lelkedet. De néha az is elég, ha megteremted magadnak a poklot és a mennyországot – egyszerre. Tamás ebben nagy volt, a pokol és a mennyország teremtésében. Akarsz-e a tanítványom lenni, kérdezte, és szombat este elvitt egy belvárosi mulatóba, ahová csak a magafajta őrültek jártak. Ne félj tőlük, nem bántanak, mondta. Egy vendég párnát adott alám a műbőr padra, a sajátját, és megsimogatta az akkor derékig érő, feketére festett hajamat.

Tamást mindenki ismerte, és Tamás mindenkinek bemutatott, de azon túl senki sem foglakozott velem. Közéjük tartozónak éreznek, mondta, és nem udvariatlanság ez, hanem éppen bizalom! Egy vad szemű fiú később maszatos pohárban italt tett elém, és ő sem bírta ki, megsimogatta a hajam. Kicsit már szorította lábam a cipő, kiléptem belőle. Hosszú kék ruhámhoz illő, puha bőr, kék színű cipő volt. Törökülésbe húzott lábbal, félig lehunyt szemmel hallgattam a zenét, közben Tamást lestem. A zene elringatott, és amikor Tamás sírni kezdett rajta – csak egy EDDA- dal volt –, tényleg elhittem neki, hogy zenét csak nagyon különleges alkalmakkor enged meg magának.

Hajnalra értünk haza, a szokásos, halkult városi neszek között, a hátán vitt a Blaha Lujza térig, és amikor a meztelen talpammal másodszor léptem friss rágóra, hazáig cipelt. Ugyanis miközben szólt az EDDA, és én a padon révültem, ellopták a cipőm. Puha bőr, drága, szép, olasz Hamupipőke cipőmet! Tamást nagyobb veszteség érte, mert akkor veszett össze, állítólag a zene miatti kiborulásában, a legjobb barátjával. Reggelig egymást ölelve kuporogtunk a fotelben, néztük a halakat, és néha eszeveszetten sírtunk.

A szemetesek vetettek véget a mélységes önsajnálatnak, a zajongásuk szétverte a romantikát. Na, reggel van, megyek, vár az asszony, mondta akkor Tamás. Megölelt, megcsókolta az arcom, közben zsebéből kivett egy ronggyá nyűtt fotót, szép szemű fiú mosolygott rajta. Visszajön, ne félj, mondta Tamás. Hozzám, kérdeztem, hozzám ugyan minek? Nem hozzád, te, hozzám, felelte, és énekelve futott le a lépcsőn. Az öreg ház remegett léptei alatt, a szobában még lebegett a hangfoszlány: visszajön, visszajön…

A kép forrása: http://deadendsoul.deviantart.com/art/–488223059 

Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Lisztománia

Tüttő József alkotása 50x30cm, olaj/MDF. “Lisztománia, üzenet a Liszt érzékenyeknek!!” Rossz vicc, kicsit megengedtem magamnak az áthallás mókáját. Tüttő József jó humorral sajátos komponálással terítette elénk nagy zeneköltőnk jellemzőit: az... Tartalom megtekintése

Hitler Sasfészke Berchteschgadenben

Elérhetetlen, megközelíthetetlen, bevehetetlen… Már-már népmesei jelzők is feltűnnek az egykori náci vezető Salzburg mellett, ám mégis Bajorországban felépített rejtekhelyével kapcsolatos legendákban. Még a háború után is jó ideig megismerhetetlen volt... Tartalom megtekintése

Alkonyattól pirkadatig

Tüttő József alkotása60x90cm Olaj/MDF. A téma örök, a feldolgozások többsége ismert, de ez az egyéni, összetéveszthetetlen stílre fel kell kapni a fejet!!! A komor színhasználattal az állatok robusztussága is alátámasztott, a... Tartalom megtekintése