Az éjszaka lelke

Írta: Nagy Farkas Dudás Erika

12715757_1221938127834121_1243266293118048475_n.jpgTamás azt mondta, Fruzsi, hogy jól írj, ahhoz el kell adnod a lelkedet. De néha az is elég, ha megteremted magadnak a poklot és a mennyországot – egyszerre. Tamás ebben nagy volt, a pokol és a mennyország teremtésében. Akarsz-e a tanítványom lenni, kérdezte, és szombat este elvitt egy belvárosi mulatóba, ahová csak a magafajta őrültek jártak. Ne félj tőlük, nem bántanak, mondta. Egy vendég párnát adott alám a műbőr padra, a sajátját, és megsimogatta az akkor derékig érő, feketére festett hajamat.

Tamást mindenki ismerte, és Tamás mindenkinek bemutatott, de azon túl senki sem foglakozott velem. Közéjük tartozónak éreznek, mondta, és nem udvariatlanság ez, hanem éppen bizalom! Egy vad szemű fiú később maszatos pohárban italt tett elém, és ő sem bírta ki, megsimogatta a hajam. Kicsit már szorította lábam a cipő, kiléptem belőle. Hosszú kék ruhámhoz illő, puha bőr, kék színű cipő volt. Törökülésbe húzott lábbal, félig lehunyt szemmel hallgattam a zenét, közben Tamást lestem. A zene elringatott, és amikor Tamás sírni kezdett rajta – csak egy EDDA- dal volt –, tényleg elhittem neki, hogy zenét csak nagyon különleges alkalmakkor enged meg magának.

Hajnalra értünk haza, a szokásos, halkult városi neszek között, a hátán vitt a Blaha Lujza térig, és amikor a meztelen talpammal másodszor léptem friss rágóra, hazáig cipelt. Ugyanis miközben szólt az EDDA, és én a padon révültem, ellopták a cipőm. Puha bőr, drága, szép, olasz Hamupipőke cipőmet! Tamást nagyobb veszteség érte, mert akkor veszett össze, állítólag a zene miatti kiborulásában, a legjobb barátjával. Reggelig egymást ölelve kuporogtunk a fotelben, néztük a halakat, és néha eszeveszetten sírtunk.

A szemetesek vetettek véget a mélységes önsajnálatnak, a zajongásuk szétverte a romantikát. Na, reggel van, megyek, vár az asszony, mondta akkor Tamás. Megölelt, megcsókolta az arcom, közben zsebéből kivett egy ronggyá nyűtt fotót, szép szemű fiú mosolygott rajta. Visszajön, ne félj, mondta Tamás. Hozzám, kérdeztem, hozzám ugyan minek? Nem hozzád, te, hozzám, felelte, és énekelve futott le a lépcsőn. Az öreg ház remegett léptei alatt, a szobában még lebegett a hangfoszlány: visszajön, visszajön…

A kép forrása: http://deadendsoul.deviantart.com/art/–488223059 

Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése