Az éjszaka lelke

Írta: Nagy Farkas Dudás Erika

12715757_1221938127834121_1243266293118048475_n.jpgTamás azt mondta, Fruzsi, hogy jól írj, ahhoz el kell adnod a lelkedet. De néha az is elég, ha megteremted magadnak a poklot és a mennyországot – egyszerre. Tamás ebben nagy volt, a pokol és a mennyország teremtésében. Akarsz-e a tanítványom lenni, kérdezte, és szombat este elvitt egy belvárosi mulatóba, ahová csak a magafajta őrültek jártak. Ne félj tőlük, nem bántanak, mondta. Egy vendég párnát adott alám a műbőr padra, a sajátját, és megsimogatta az akkor derékig érő, feketére festett hajamat.

Tamást mindenki ismerte, és Tamás mindenkinek bemutatott, de azon túl senki sem foglakozott velem. Közéjük tartozónak éreznek, mondta, és nem udvariatlanság ez, hanem éppen bizalom! Egy vad szemű fiú később maszatos pohárban italt tett elém, és ő sem bírta ki, megsimogatta a hajam. Kicsit már szorította lábam a cipő, kiléptem belőle. Hosszú kék ruhámhoz illő, puha bőr, kék színű cipő volt. Törökülésbe húzott lábbal, félig lehunyt szemmel hallgattam a zenét, közben Tamást lestem. A zene elringatott, és amikor Tamás sírni kezdett rajta – csak egy EDDA- dal volt –, tényleg elhittem neki, hogy zenét csak nagyon különleges alkalmakkor enged meg magának.

Hajnalra értünk haza, a szokásos, halkult városi neszek között, a hátán vitt a Blaha Lujza térig, és amikor a meztelen talpammal másodszor léptem friss rágóra, hazáig cipelt. Ugyanis miközben szólt az EDDA, és én a padon révültem, ellopták a cipőm. Puha bőr, drága, szép, olasz Hamupipőke cipőmet! Tamást nagyobb veszteség érte, mert akkor veszett össze, állítólag a zene miatti kiborulásában, a legjobb barátjával. Reggelig egymást ölelve kuporogtunk a fotelben, néztük a halakat, és néha eszeveszetten sírtunk.

A szemetesek vetettek véget a mélységes önsajnálatnak, a zajongásuk szétverte a romantikát. Na, reggel van, megyek, vár az asszony, mondta akkor Tamás. Megölelt, megcsókolta az arcom, közben zsebéből kivett egy ronggyá nyűtt fotót, szép szemű fiú mosolygott rajta. Visszajön, ne félj, mondta Tamás. Hozzám, kérdeztem, hozzám ugyan minek? Nem hozzád, te, hozzám, felelte, és énekelve futott le a lépcsőn. Az öreg ház remegett léptei alatt, a szobában még lebegett a hangfoszlány: visszajön, visszajön…

A kép forrása: http://deadendsoul.deviantart.com/art/–488223059 

Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése

Csend a sziklák tövében

Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető  világunk   tele  van  meglepetéssel,  olyannyira,  hogy  belefér  bármilyen  szokatlan  torz,  pszicho,  sci fi,  csak  rettentsen! Nehéz  elhatárolódni,  nehéz kimaradni,  így  azután     egyszer... Tartalom megtekintése