Összezáruló két tenyér között arcod

Írta: Nagy Farkas Dudás Erika

Angyal Feri is egy lassan homályba vesző emlék: öreg és ősz, különc ember volt, egy tenyérbe férő lapos kő éppen úgy hozzá tartozott, mint a másik emberhez a pipa, vagy a kalap. Megszoktuk, hogy mindig magával hordozza. Minek nála a hideg tárgy, a szürke semmilyen, kavics? Miért viszi templomba, barátaihoz, vagy az asztalhoz, ahol ebéd közben letenni kénytelen. Jelkép?

Itta a teát, ette a kalácsot, a kő ott laposodott a csészéje mellett. Beszélgettünk, ránézett, mutatóujjával megérintette, beszélt tovább, de pillanatra arca másult, ellágyuló, áttetsző, ittből és mostból kiszakadó nézése lett. Ezt a mozdulatot, ahogy a lerakott kőhöz ért, a tekintetet, ahogy a kőre nézett, ezt nem bírtam ki szó nélkül: miért teszi ezt a kővel, rakja le, nyúl felé, mint életében soha sem látott, ismeretlen dologhoz, olyan óvatosan érinti, mintha attól félne, forró. Rám nézett, aztán a kőre, fölemelte, mintha most látná először, majd a megszokott mozdulattal fogta tenyerébe, elrejtette. Mint a kagylóhéj, Angyal Feri köve köré zárult. A kő nem volt sehol, azt hittem, válasz sem lesz. Nincs benne semmi különös, mondta, csak megnézem, hogy meleg-e még, válaszolta mégis. Azt hitte, mindent megmagyarázott, és én is, hogy ennyi elég. Összezáruló tenyér között arcod, tette hozzá, amikor ismét a csésze mellé rakta a követ, ha nagy leszel, majd megérted.

Évekre rá, gyaloglás közben találtam egy tenyérbe illő, babszemhez hasonló, lapos kavicsot. Egy sóderrakás közelében, magányosan a betonjárdán. Zsebbe tettem, elfelejtettem, csak otthon, amikor vetkőzés közben a padlóra esett, akkor jutott eszembe ismét. Jobban megnézegettem, tetszett, megmostam, rituális fürdőt rendeztem: mától velem leszel, aztán meglátjuk! És a kő társam lett. Utazáskor, beszédnél ellazított, séta közben révülést segített, munka alatt az összpontosítás hatékony eszköze lett. És egyszer, bár már Angyal Ferit régen elfelejtettem, észrevettem, hogy ugyanolyan mozdulattal nyúlok kávézáskor a kő felé, mint egykor ő: mutatóujjal, óvatosan. Ha már hűlőben volt, tenyérbe fogtam, hogy ismét átmelegedjen. Az emberi kapcsolatokkal is így kellene. Egy ideig egymással törődve élünk, aztán akár a saját, akár a másik hibájából elengedjük egymást, és elfelejtjük megnézni, őrzi-e még melegünk. Angyal Feri is valami ilyesmire gondolt? Nem tudom, talán.

Pár perc próza
M. Szlávik Tünde rovata

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése