Kegyelmes nővér

Tüttő József alkotása


40 x 30 cm.
olaj /HDF

Belenézek az arcba és jönnek a gondolatok, minden kicsit eltúlzott, mégis a helyén minden. A hamiskás mosoly, a megélt idő, az összeért bölcsesség, az elnéző tekintet, melyben talán a legjobban összpontosul a lény, a lényeg. Tüttő József figurái hétköznapiak még akkor is ha korona van a fejükön, hiszen nem a külső díszek a fontosak, hanem maga az ember. Tetteiben nyilvánul meg a cselekedő hajlama, környezete szavak nélkül is érti, tudja, hogy hová kell raktározni. A cím: “Kegyelmes nővér”! A nővér mint megnevezés már magába kell hordozza azt a fogalmat, hogy hozzám közeli, a legbensőségesebb.. A “kegyelmes asszony” már rideg, már távoli, felettem álló , kiszolgáltatottként szerepelek, így épül be tudatomba. A fejkendő évszázadok óta kasztot, réteget, vallási hovatartozást, vagy az egyszerű életformát sugallja, egy beidegződést, a munkához kötődő zárt egyszerű világot. Ha eljött az ünnep a fej, mint fő díszítése is kifejezte a helyzetet, légyen kendő, vagy kalap! Jelzéseink erdejébe beleszületünk, értjük, használjuk, értelmezzük azonnal. Ezek a megrendezett, a kitalált praktikus módok, de hogy a “kereten” belül mit sugároz felénk az arc, az a kép, és róla a képzelet, már az maga az éles lényeg. Tüttő József figurái sütnek, élnek, égnek, mert a szemek rangtól, vallástól, felekezettől, hittől azt beszélik, hogy van közölnivalójuk, hogy elrendeltetésünk szerint, és túl is az élőlények földönkívüli sugárzását hordozzuk, vagy hordozhatjuk.

Szerző: 2020. 11. 28.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló