A veszedelmes fedeles gurulókák támadása

Csiporka és Bíborka a város esti forgatagában

Sötétedés után sok-sok ember járt az utcán. Csiporka és Bíborka kezdetben félve szorította Ibi szőrmés gallérjának szálait, hogy le ne sodródjanak barátnőjükről a számukra idegen, forgalmas városban.

– Hová és miért rohannak? – kérdezte értetlenül Csiporka. – Nálunk az erdőben minden sokkal lassabb volt.

 – A legtöbb ember munkaideje, illetve az óvodások, iskolások foglalkozásai délután négy, öt óra körül fejeződnek be. A kicsik még nem mehetnek egyedül haza, így a felnőttek először a gyermekeikért igyekeznek, aztán bevásárolnak, különórákra, zenét tanulni, edzésre, szakkörre hurcolják csemetéiket, vagy egyszerűen csak hazamennek, hogy vacsorát készítsenek, takarítsanak, rendet tegyenek, gyakorolják a feladott leckéket, hogy utána lefekvésig egy kicsit együtt lehessen a család, és mindenki elmesélhesse, mi történt vele a nap során.

 – És miért nem autóval mennek mindannyian? – kérdezett tovább Bíborka a fejét kapkodva az elsuhanó járgányok után.

– Mert a városban nehéz és drága velük parkolni, így sokan a buszokat veszik igénybe, azokon egyszerre jó sok ember elfér. A sportosabbak és a közelebb lakók pedig inkább hazagyalogolnak. Így aztán mindenhol nagy a forgalom. A járdákon sem igen lehet bámészkodni ebben az időszakban, nehogy a sok szaladó ember összeütközzööön – váltott olyan hirtelen irányt Ibi, hogy majd’ elharapta a nyelvét.

– Jaj! Ez a fedelesgurulóka egyenesen nekünk rohant! – kiáltott fel izgatottan Bíborka.

– Miért száguld kerekes jármű a járdán is?! Azt mondtad, az autók, a buszok csak az úton mehetnek – háborodott fel a szabálytalanságot szóvá téve Csiporka.

– Ez nem jármű! – kacagta el magát Ibi. Ez egy babakocsi!

– A picike emberek is vezethetnek kocsit? – döbbent meg Csiporka.

– Dehogy! – kacagta el magát Ibi. A szülők többsége nem akarja a kezében cipelni a kisgyermekét, így vásárolnak egy kerekeken guruló kiságyat, ami legalább oldalról és alulról fedett. Így a kicsik fekve, vagy ülve, kényelmesen, biztonságosan utazhatnak benne, és a szüleik sem fáradnak el a plusz súly hurcolásától. Ráadásul így maguk előtt tolhatják a kicsinyeiket, így sétálás közben is láthatják egymást, és tudnak beszélgetni, mesélni, verselni, énekelni együtt.

– Ó, én is tudom, milyen nehéz dolgokat hurcolni! – sóhajtott fel Bíborka sokat tudóan.  – Emlékszem, mennyire fájt minden porcikám, amikor a gombaházunk mellett mulatságot szerveztünk a barátainknak, de nem voltak tálaló edényeink. Mire hazacipeltük a rétről a sok pipacsgubót és harangvirágot, majdnem letört a derekam!

Ibi együttérzőn rámosolygott, majd hirtelen megállt egy magas, fehér ajtó előtt.

– Jól elbeszélgettük az időt! Már ide is értünk a fogorvoshoz. El sem tudtam nektek mesélni, mi mindennel foglalkozik a fogász… Tudjátok mit? Ne húzzuk az időt idekint a további mesélgetéssel, mert elkések! Beviszlek benneteket a kabátom gallérján a rendelőbe, így mindent jól meg tudtok figyelni!

– Juhééé! – kiáltottak fel örömükben a lányok.

– Csak egyet árulj el, Ibi – szólalt meg a belépés előtti utolsó pillanatban Csiporka –, hol tartják az emberek a fogaikat?

 – Ó, de buta vagyok! – kacagott fel Ibi. Elfelejtettem, hogy nektek nincsenek fogaitok! Te, Csiporkám, a rágókáidat, te pedig, Bíborkám, a szívókáidat a szád szélén tartod, mi emberek pedig a szánkban belül tartjuk a fogainkat.

 – És, ha gyógyítják a fogadat, akkor itt kell majd hagynod a doktor bácsinál?  – kérdezte a kíváncsiságán uralkodni képtelen Bíborka.

 – Nem, dehogy! – nevetett fel Ibi, akinek igen élénk fantáziája volt, és azonnal maga elé tudta képzelni, milyen is lenne a pillangó által elképzelt gyógymód. A fogaknak gyökereik vannak, mint a fáknak, ami bele van nőve az ínyünkbe. Onnan csakis akkor húzzák ki őket, ha a fog már menthetetlen. A fogász benyúl a szánkba a műszereivel, és ott, a helyükön kezeli őket legtöbbször.

Bogárkáim! Muszáj abbahagynunk a beszélgetést! Mostantól – kérlek benneteket – maradjatok csendben, hogy ne derüljön ki, hogy hívatlan vendégekkel érkeztem a fogorvosi kezelésre! – kérte kis barátnőit Ibi olyan szeretettel, hogy egyiküknek sem jutott eszébe megsértődni, mert beléjük fojtotta a kíváncsi szóáradatot.

***

(A szerző Facebook oldala ITT.)

 

Szerző: 2018. 01. 23.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Valahol a Hargitán

Ősz Zoltán alkotása Pasztell, 2009. Talán minden mese így kezdődik,” hogy valahol messze, az üveghegyen is túl” …valóban, a távolság, az érzékelhető messzeség, amit csak szemünk képes befogni a mindenek... Tartalom megtekintése

Hitler Sasfészke Berchteschgadenben

Elérhetetlen, megközelíthetetlen, bevehetetlen… Már-már népmesei jelzők is feltűnnek az egykori náci vezető Salzburg mellett, ám mégis Bajorországban felépített rejtekhelyével kapcsolatos legendákban. Még a háború után is jó ideig megismerhetetlen volt... Tartalom megtekintése

Alkonyattól pirkadatig

Tüttő József alkotása60x90cm Olaj/MDF. A téma örök, a feldolgozások többsége ismert, de ez az egyéni, összetéveszthetetlen stílre fel kell kapni a fejet!!! A komor színhasználattal az állatok robusztussága is alátámasztott, a... Tartalom megtekintése

Karcolatok…

Huszár Boglárka alkotása 60×45 cm. Olaj, vászon. Arannyá vált a test, mint istenek szobrai a csendesen pislogó gyertyafényekben, amik hidegen sütnek és égetnek, marva a szem zugait, és piszkálva a... Tartalom megtekintése

Csendes utcán

Hargitai Beáta alkotása …olyan csendességgel lopodzott be az utcába az idő, hogy senki nem vette észre ezt az alattomos munkát. Megkoptak fenn magasan a cserepek, kicsit beázott a homlokzati fal,... Tartalom megtekintése