Kamilla

Huszár Boglárka festménye

50×40 cm. olaj, farost
2011. 

Most kirúgom magam alól az évszámok valóságát, és visszaröppenek egy soha meg nem élt korba, ahol a gazdagság, és jólét alapfokon adott. Öntök magamnak finom csiszolt pohárba még finomabb vörösbort ahogyan a regényekben olvastam, és átadom magamat egy képzelt világnak. Szobáról szobára járok unottan, untat a látnivaló, mégis egy eltévedt fénynyaláb egy festményt emel ki, hogy ráfigyeljek. Egy kislány, egy bájos arc, kicsit elvarázsolt álmos tekintettel ahogyan szemét megvilágítja a kandalló fénye. A napi energia kihunyóban, már jóleső a nyugalom, az elégedettség látszik. Huszár Boglárka “Kamilla” című festménye elvarázsol, bármikor rápillantva valami nagy – nagy békét érzek, a gyermeki szépség, fiatalság varázsa letörhetetlen örömet ad. Stílusában érzékenyen érinti azt a fokot ami megállít, amitől érzem, hogy részleteiben is érdemes elmerülni. Évszázadok mesterei útjain kitaposott ízlésvilág kedves szemünknek, ezen cseperedtünk fel, hogy elfogadásával gazdagodjunk. Annyira bőséges a hagyaték, annyira megdöbbentő az 1500-as évek festészetének tudáshalmaza amiből ma is táplálkozik a művészvilág. Nagyot fordult minden természetesen, hiszen a gyerek sem elégszik meg a járás örömével, futnia is kell. Ma már digitális világunkhoz a színfoltok ötletessége is elég, de azt az alapot, azt a tudást csak annak birtoklásában lehet modernizálni. Huszár Boglárka él a lehetőségeivel, képességeivel, restauráló időszaka ma is visszaköszön, ma is hasznos tudásnak bizonyul, hogy hagyományos festményeivel meg tudjon állítani, hogy kicsit mindig gyönyörködhessek.

Művésztelep
Hargitai Beáta rovata

Hasonló