Szint vallok, vagy színt választok, most szerencsére csak kettőből kell eldöntenem a sakknál. A felrakás után elárulnom, hogy baj, vagy felelőtlenség, hogy sohasem tanultam meg a szabályokat, persze ez lenne a kisebb hanyagságom, de a többi szabály is jobbára hidegen hagyott. Vannak emlékeim, hiszen apám játékai mindig borzoltak, hogy a paraszt mindig elől áll a maga kis vékonyka nyakával, és ha kellett úgy letörölték mint a semmit. Az igazi harc akkor élesedett amikor a cselszövők beindultak, elindult az agyjáték aminek egyetlen ill. két főszereplőjének megingathatatlan hatalmas talpáért ment. Ami ugyan olyan stabilan állt mint a paraszt talpa, csak szegény koronahiányos volt egy életre. Szóval álltak a bástyák rendületlenül, a harc folyt a falak alatt, a lovak prüszkölve teljesítették a parancsot a természetes lóugrásokkal A futár mint az őrült száguldott, hogy a hadi helyzet rendbe menjen. A király, és királyné elnapolta a turbékolást éjjelre, hiszen a további sorsuk most dől el. Nézem a képet, Tüttő József mozgalmas csatáját, és alig hiszem, hogy el tudnám bírálni, hogy döntetlennel, vagy csatát vesztetten kell visszavonulnom. Persze nem mondtam ilyeneket, hogy matt, és patt, és sakk, és sekk, és mit tudom én, de aki érti ezt a kusza bűntényt, és még élvezi is akkor inkább nyerítsen, és legyek boldog gyalog, vagy még boldogabb biciklis!!