A homályból , a semmiből két arc jön elő, ketten a végtelenből, és a végtelenbe haladnak. Ellentét, és mégis összetartoznak , az emlékszálak köthetik össze egymást. Olyan kiegyensúlyozott helyzet ahol a jövő-és menő egy időben szerepel, ahol csupán a test, az emlékek hozadéka jelenti az óraállást. A szemek tágak fénylőn, érdeklődők, csak az „ablak-keret” rései másak!! József Tüttő  párosítása mindig időszerű az élővilágra vetített viszonyba. Más a programozás ez is az időhöz arányítva, de amíg viseljük a külsőnk változásait, az együttélés kiegyensúlyozott, mert beletanulunk, beleszokunk. Most amikor évszámot cserélünk, még az előzők adják a ritmust, de az új már ereinkben lüktet. Lemásolható a növényvilágon a forgás gyorsított változata, olyan mint egy jó biológia óra, csak a leghitelesebben bemutatva. Tüttő József  kemény színekkel mozaikosan játszik az idővel, nem homályosítja el, nem finomkodik, a valóság sprődsége tapintható. Emlékmorzsák, emlékszálak gubancai képezik a valót, de úgy próbáljunk őrizkedni felettük, hogy szálaira bontva aranyként csillogjon.