Magasság, és mélység két olyan fogalom, ami itt van, látható, tapasztalásaink sora bizonyítja, szépsége kápráztató, veszélye is legalább olyan borzongató. Az ember mindent kipróbál, de próbálkozásainak ára van, néha, talán nem is néha, túl drágán kapva titkukat.Huszár Boglárka igazán sejtelmes képével azt a boldog pillanatot sugallja, amikor bilincsek nélkül átléphetünk egy másik birodalomba. Nem tudunk szabályokat, korlátokat, csak a szépség bűbáját élvezhetjük. A fentről kapott tört fények villóznak, elveszítjük létezésünk fogalmát. A mozgás, és az érzékek folytonos változása, színei, megannyi káprázat amiért élünk, és néha meg is halhatunk. Az élet, törékenységében is micsoda gazdag kínálattal szolgál, feltétele a tisztelet tartás, az íratlan törvények. A kép bronzos színe magával húz, együtt táncolunk a halakkal , válaszfal nincs csak ez a pillanat fontos. A nagy mindenségből ez az egyetlen kis kocka képes arra, hogy megízlelhesse az is aki még életében önszántából nem dugta a fejét víz alá még kíváncsiságból sem: ez bizony én vagyok!