Vajon mennyit is érhet az erő ha gyenge az ember, és mennyit a hozzáadott többszörös erő, ha azt összeadjuk. Ha kótyagosan nézem, szinte bármennyit, hiszen már tenni érte alig kell, mert minden úgy jó ahogy van, s ha zárjuk a témát másfelől nézve is, alig valamivel többet. Tüttő József e képpel feladta a leckét, találjuk ki , hogy a főszereplő boldog mosolya mit takar. Egy mesebeli fa tövében a zöldre-vált főhős beszédbe elegyedett magával, filozófikus gondolatait talán sejthetjük, amint az élet megoldásait latolgatva múlatja az időt. Az egyik ötlet jó, a másik nevetséges, a harmadik mulatságos. A fa görcsös vénség, sok felesleges találgatást látott, hallott, buborékként szállva a semmibe megoldhatatlanul. A végső gondolatot talán zárásként így vélem, hogy teremtmények vagyunk egységesen ezen a világon, legyen ember, növény, állat vagy picike moszat a sok színes összetevő adja a kerek egységet amiben élünk és létezünk ki jobban, ki kevésbé amíg elfogy alólunk a talaj, amiből vétettünk.